Sárközi Mátyás: Kabdebó Tamás Giorgione nyomában
Az ír főváros, Dublin peremén él egy magyar író, aki februárban volt hetvenöt éves, de termékenysége mitsem csappan. Kabdebó Tamás most nemcsak eredeti és érdekes, hanem irodalmi értékét tekintve is igen figyelemre méltó, angol nyelvű regénnyel örvendeztette meg olvasóit. Ismerői kissé meglepődve vették kezükbe a kötetet, címlapján Giorgione 1508-ban született remekművű festményének, A vihar-nak a reprodukciójával, nem gondolták volna, hogy Kabdebó Tamás ilyesfajta, a magyar kultúrához semmiféle szállal nem kapcsolódó történettel rukkol ki, beleélve magát különböző nációk lelkületébe, hogy azután szépen formált angol lektur kerekedjék ki a tolla alól.
A könyv londoni bemutatója az Athenaeum klubban volt, ahol a szerző beszámolt műve geneziséről. Az 1956-os menekült huszonkét éves korában, 1958-ban, akkor talán még a cardiffi egyetem hallgatójaként (ennek a tényezőnek az irodalomtörténet egyetlen welszi nyelvű magyar novella-antológiája köszönhető), ellátogatott Velencébe. Éppen aqua alta volt, a Szent Márk téren csak lefektetett pallókon járva lehetett keresztül vágni, de az Accademia felé könnyen eljutott a túrista, hogy gyönyörködjék elsősorban a velencei festészet kincseiben. Tiziano gigászi mester, merész, gazdag, a maga nemében újszerű. De Giorgione Vihar-ja feledhetetlen. Mégpedig a mesterien megalkotott kép rejtélyes varázsa miatt. A vihar e festményen abban mutatkozik, hogy villám cikázik át a sötét égen. De ezzel szinte mitsem törodve szoptatja csecsemőjét egy bokor mellé húzódott, meztelen nő, akit egy fiatal férfi szemlél tisztes távolból. Mirol szól ez a mű? Talán ókori klasszikus rege illusztrációja. Ki tudja?
A Cardiff tisztes unalmából Velence csoda-világába érkezett fiatal magyart is megejtette egyrészt A vihar enigmája, másrészt annak a regényessége, hogy míg Tiziano aggastyán kort ért meg, Giorgione harminc-valahány évesen a pestis áldozata lett, életéről kevés tudható, és nincs is több mint öt-hat százszázalékos bizonyossággal általa alkotott festmény a világban. (A művészek kedvelt budapesti orvosa, a műgyűjtő Tompa Kálmán doktor dédelgetett szalonja falán egy régi olasz tájkép, amelynek mesterében néhány pesti "szakérto" Giorgionét sejtette.)
Nos, Kabdebó Tamás regényhősei rejtőző Giorgione-festmények nyomába erednek, annak tudatában, hogy sok a hamisítvány vagy a korabeli utánérzés más kezektől.
Ötven évig tartott amíg megírásra kerülhetett a Tracking Giorgione. Kabdebó Tamás mindig mással volt elfoglalva, minthogy ebbe is belekezdhetett volna. Előbb Tábori Pállal azon ügyködtek, hogy a Gara László-féle francia antológia mintájára, angol nyelven vaskos kötet születhessen hétszáz év magyar költészetéből. Rengeteg munka volt ebben, végül az amerikai Makkai Ádám bábáskodott a könyv világrajötténél. Aztán a Duna-trilógiába vágott bele Kabdebó, aki gyermekkorát a nagy folyó közelében élte le. Tíz év alatt a honvágyát írta bele ebbe a három regénybe.
Mindeközben mágnesként vonzotta Itália. Egyik római útja során az a szerencse érte, hogy ellopták az útlevelét (azaz a hontalanoknak Angliában kibocsátott úti okmányt), s emiatt két hónapot kényszerült Rómában tölteni, ahol bejárt az egyetem művészettörténeti előadásaira.
De nem egészen úgy áll a dolog, hogy "úr ír". Két kislány apjának a betevőt is meg kellett keresnie, s evégett egészen Guyanáig jutott el a család, ahol, ezen a nem túlságosan kellemes éghajlatú dél-amerikai volt angol gyarmaton Kabdebó Tamás néhány év alatt megszervezte az egyetemi könyvtárat, a polcok felállításától az anyaggyűjtésig.
Teltek az évek, és még egy nagy önmagára rótt feladattal kellett megbirkóznia. József Attilát igyekezett fordítások és monográfia révén bemutatni az angol nyelvű világnak.
Hetvenen felül végre nekiülhetett a Giorgione regény megírásának, ami tulajdonképpen nem a nagy velencei reneszánsz mesterről szól, hanem hús és vér Giorgone-kutatókról, akiket a géniusz varázsa fűz egybe. A könyv hősei nem magyarok, de történetét mindvégig a magyar író megélt élet-epizódjai, tapasztalatai ihlették, végtére tehát mégis szerves része az életműnek.
