Sárközi Mátyás: Poeta Laureatus

Az államelnök úr a nemzeti ünnepen engem is megtisztelt, aggkori erőfeszítéseimért. A Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével jutalmazott. Ez szép fehér zománc csillag, közepén a koronás címerrel. Azt mondják, hogy az ilyesféle érdemrendet a hasa fölé, balra tűzi fel az ember, a frakkjára. Most azután beszerezhetek egy frakkot. Feltétlenül eljárok majd a Tiszti Kaszinóba, és elvárom, hogy a bakák tisztelegjenek nekem.
(Bár ez biztosan nem jár a kitüntetéssel, hiszen a polgári tagozat érdemjele.)
Tandori kollegával nem tudom felvenni a versenyt. Költőként sem, persze. 1972-ben elnyerte a Graves-díjat, 1974-ben a Kassák-díjat, 1975-ben a Füst Milán-díjat, 1978-ban a József Attila-díjat, 1984-ben a Forintos-díjat, 1984-ben az osztrák Művészeti Érmet, 1986-ban az Áprily-díjat, 1986-ban a Déry-díjat, 1989-ban a Szép Ernő-díjat, 1990-ben a Weöres-díjat, 1992-ban a Beszélő-díjat, 1993-ban a Getz-díjat és a Soros-díjat, 1996-ban a Babérkoszorút, 1998-ban a Kossuth-díjat, 2000-ben a budapesti Pro Urbe díjat, 2001-ben a Tiszatáj-díjat, 2003-ban az Év Könyve díjat, 2007-ban a Goethe Érmet és a Prima Primissima díjat.
S mindehhez oly szerényen mosolyog a fülig húzott, kötött sapkájában.