Gyilkosság tankönyvre hangolva – Tárca a magyartanárról mint bűnsegédről

Hamarosan kezdődik az új tanév, és ilyenkor minden szorgalmas tanár felhagy a túrázással, leteszi a legfrissebb tini-bestseller kizárólag szakmai odafigyelésből megvásárolt befejező kötetét az asztal szélére, felbontja a nyár szinte utolsó sörét, és elkezd tanmeneteket gépelni, bár már ekkor tisztában van vele, hogy ehhez következetesen ragaszkodni a legnagyobb merénylet.

Még nagyobb a felelősség, ha magyartanárról lévén szó kilencedikeseket kell bevezetnie az irodalomba, vagy oda átvezetnie, esetleg egy másik irodalomfogalomból kivezetnie, ha korábban nagyon megvezették a diákokat. Mint magára valamit adó pedagógus először is szövetségeseket keres, amely szerepre a tankönyv tűnik a legalkalmasabbnak. Csendes társ, nincs rossz napja, lényegretörő, őszinte és új pedagógiai elvek alapján friss tartalmakat kínál.

Így hát elkezd gépelni, de az Indulat és erőszak fejezetnél elbizonytalanodik, mert bár a Ki a macska? Hajnóczytól kétségtelenül fontos szöveg, kilencedikben és főleg az év elején elég merész. Majd elérkezik az Értelmes rend vagy pusztító ösztönök részhez, ahol mindjárt kötelező olvasmányként tűnik föl William Golding egyébként kiváló, A legyek ura című regénye. A két fejezetet simán összevonhatták volna aberrált fiatalok címen, és így a gyerek rögtön szembesül saját korosztályának szélsőségeivel, miközben a bevezető rész azt bizonyítja, hogy az irodalmi szövegek célja az örömszerzés. Így mindjárt elérkezünk Milward Kennedy Gyilkosság magánszorgalomból krimijéhez, ahol a szereplő a testvérét öli meg a vagyonért. Szépen megírt történet. De ne is adjuk alább, mert a tankönyv belehúz a Három gyilkosság története fejezettel, ahol Kosztolányi Tréfája az előbbi gyerek-aberrációt szövi tovább, makulátlan nyelvi igényességgel. Csakúgy, mint Csáth Géza A kis Emma című novellája, végezetül pedig Szabó Istvántól A lázadó. Van halál bőven, ha néhol szép is.

Ezért már-már abszurdnak hat, hogy a sorozatos gyilkosságok után a Nevetés és irodalom fejezet alcíme: Min nevetünk?. A tanárok a könyv igen labilis érzelmi térképén, a diákok meg az újra igazolt tapasztalaton: egyik író sem normális. De hát a széplelkű fiatal hadd tanulja meg, milyen a világ! Nemcsak a valóságban történik heti rendszerességgel öldöklés, hanem az irodalom finom szavakkal megfestett világában is. A magyaróra így lesz kivezetés a valóságba. A tanítás meg a szép szavak mögé bújtatott merénylet az emberi lélek örömszerzési kísérlete ellen.

Bűntársak leszünk-e?

(Magyar nyelv és irodalom tankönyv 9. osztály. Szerk.: Schleicher Imréné. Debrecen, Pedellus Tankönyvkiadó Kft., 2005.)