Bodor Pál - 80
Ma nyolcvan éves Bodor Pál, Bodor Pali bácsi.
Isten éltesse!
A haza járó heti Utunkból nem emlékszem rá. Talán azért, mert ott több Bodor is dolgozott. Korabeli könyveire, regényeire, versesköteteire sem, nyilván annak köszönhetően, hogy a magyar reprezentáció az erdélyi irodalmat elintézte Sütő Andrással, annyi elég volt.
Hanem Diurnus dolgában már ott vagyok. Diurnus (és egyebek) miatt cseréltük le a Nemzetre az aktuális napilapot. Amikor úgy alakult, hogy távol a postaládától, a Nemzetet akkor se hagytuk ki. Ha másként nem, az újságosbódé mellett állva olvastuk el, raktuk vissza a standra. Sokat ugyan nem tudtunk (mi, vidékiek) a szerzőről, de a suttogó propaganda, a fű alatti hírek tudni vélték, hogy erdélyi emigráns író, veszélyben lévő erdélyi emigráns, annak köszönhető az álnév, hogy ne sodorja veszélybe az Erdélyben rekedt családot, ez a Ceauşescu-éra vad, utolsó évtizede, bármikor bármi elképzelhető volt, ami nem, az is. Volt meghökkenés, amikor átnyergelt a Népszabadságra. Igaz, a Nemzet hangja súlyosan változott, de a Népszabadság a kilencvenes évek elején nem számított népet felszabadító trendnek, hordozta magával a fejléc mondatát: "Világ proletárjai egyesüljetek!".
Később a rádió Diurnusai vasárnap reggel. Csendes, nyugodt, kicsit éneklő, kicsit túlhangsúlyozott tárcák Erdélyről, a világról, a fenntartásokról, arról, hogy nem kellene mindent első szemre elhinnünk. Pedig abban a forradalmi lázban el akartunk hinni mindent, de mindent.
Némi pauza után 1989 decembere. Bodor Pál kellemetlen kézikönyve Romániáról. Ugyanebben az időben – egybemosódnak az időpontok – emlékezetes Ablak, Bodor azt mondja, azzal, hogy Ceauşescunak és Elenának annyi, csak egy félidő ért véget, a meccsnek nincs vége. Így történt. Kétségtelen. Senki nem fújta le a meccset, azóta is tart, időnként más színezet, hangsúlyozás, változó fegyverzet jellemzi.
Eztán az élet bonyolultabb, cifrább, áttekinthetetlenebb. Itthon is, Erdélyben is, a néhai Varsó Szerződés valamennyi országában. Az ember igyekezett magára figyelni, a családra koncentrálni, ügyelve, be ne nyelje valami politikai, irodalmi, vallási szekta.
Bodor Pál eztán az IJ prózapályázatának zsűrielnökeként bukkan fel, ismerősöm nyeri a pályázatot, a győztest három hónapra Pestre hozza a Méray-ösztöndíjjal.
Végül a NOLBLOG az elmúlt években. Napi NOLBLOG. Napi olvasmány. Aztán megbántódott, elhagyta a NOLBLOGot. Ha engem kérdez, azt mondom, maradjon, írja tovább. Hülye, gonosz mindenütt terem, ha az ember rájuk figyel, eszébe nem jut a géphez ülni, hiszen azt keresi a fogalmazódó mondatban, honnan támadható éppen.
Most pedig nyolcvan éves. Minden fontos dolgot látott, végigélt. Csak azt remélhetjük, reggelente jó erőben, lendülettel, jókedvvel géphez ül, és írja a nyolcvan évet. Összefoglalja, hogy meglegyen. Mert más nem írhatja meg helyette.
Isten éltesse Bodor Pált!
Kapcsolódó:
Interjú a nyolcvan éves Bodor Pállal
Bodor Pál Budapesten született, 1930. július 28-án.
Főbb művei:
Kék folt (1981)
Svájci villa (1985)
Haldoklás anyanyelven (1987)
Az olvasás ihlete (1988)
Hazába kiáltott szó (1989)
Hogyan kell kastélyt építeni? (1989)
A hisztéria szükségállapota (1990)
Erdélyi portrék (1991)
Apám könyve (1994)
Díjai:
Írószövetség Költészeti díja (1969)
Déry Tibor-díj (1988)
Opus-díj (1989)
Fehér Rózsa-díj (1993)
Szabó Zoltán-emlékdíj (1994)
Demény Pál Emlékérem (1994)
Aranytoll (1996)
Kisebbségekért Díj (1996)
Romániában az Írószövetség költészeti díja (1969) és prózai díja (1981)
Szabad Sajtó Életmű díja (2003)
Kitüntetései:
A Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1989)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1998)
A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2002)
Kapcsolódó:
