Sárközi Mátyás: Sárkány Pista

Mókusok az Angol Kertben, ügynökök a Szabad Európánál címmel érdekes könyv jelent meg Budapesten a hajdani szabadeurópás Kasza László tollából. Mindig sejthető volt, hogy az ávó beépítette embereit a müncheni Angolkert közpark szélén működő, amerikai propaganda-intézménybe, de csak most, a szerző szorgos kutatómunkája nyomán tudhatjuk meg, kik voltak ezek az ügynökök és hogyan működtek.
 A könyv általában levonható tanulsága az, hogy az ávó rettentő sok pénzért irdatlan mennyiségű fölösleges adatot is felhalmozott, s ügynökei műveletlensége folytán félreértett értesülések tömegét elemezte, vizsgálgatta, de ha akart, nagyon tudott ártani. Ami pedig a Szabad Európa Rádiót illeti, különösnek mondható a feltételezése, hogy az nem annyira propagandaszerv, mint inkább kémközpont.
1963 és 1966 között voltam szerkesztő-műsorvezető Münchenben, s akkoriban nem vizsgálgattam a több mint száz magyar kolléga vegyes képességű, jellegű és politikai színezetű társaságát abból a szempontból, hogy közülük vajon melyik a budapesti titkosszolgálat besúgója. Ezért tartalmaz számomra is meglepetéseket Kasza László könyve. Különböző besúgó-típusok karaktere bontakozik ki a tanulmány lapjain, s ott van a sorban az író-intellektuel Sárkány István, akivel hosszú ideig dolgoztam együtt a hírszerkesztőségben. Ha mindketten korai szolgálatra voltunk beosztva, koromfekete, jeges, téli hajnalokon szívességből ő vitt be kis kocsiján a Rádióhoz.
Színes egyéniség volt. Hajdan, a háború utáni viszonylag szabad koalíciós időkben, a rövid életű, de legendás Újhold munkatársa Komáromi István néven, s az egyetemen Pais Dezső nyelvészprofesszor növendéke. Ösztöndíjjal került a Sorbonne-ra, Párizsból toborozta hírszerkesztőnek a Szabad Európa. Tudtuk róla, hogy baloldali és nem szereti az amerikaiakat, a vietnámi háború idején egyenesen gyűlölte őket. De hát Istenem, az amerikaiak jó munkaadói voltak. Miután elvette feleségül a klasszikus német zeneszerző, Engelbert Humperdinck csinos unokáját, s idővel két gyermek apja lett, a Rádió szolgálati lakásként egy villa teljes emeletét bérelte számukra, és a szerkesztői fizetése nem volt kevés.
Sárkány Pista nem csak író volt, hanem tehetséges énekes is. Tenorját Milanóban képeztette nyári szabadsága idején, s egy szép napon, a Szabad Európa tudta nélkül, felvételizett az amszterdami Operaháznál. A próbaéneklés sikeres volt. Pista ekkor bement a Rádió személyzeti osztályára, benyújtotta a felmondását, s ezt ezekkel a szavakkal adta át: "Közölhetem veletek, hogy soha ilyen ronda, tehetségtelen társaságban nem dolgoztam. Örülök, hogy végre itthagyhatlak benneteket."
Hat hónappal később elvesztette a hangját. Valamiféle korrigálhatatlan hangszálproblémája támadt s ez véget vetett operaénekesi pályafutásának. Ekkor újból feltűnt Münchenben, és alázatosan kérte újra-felvételét a hírszerkesztőségbe. Visszavették.
Újból egymás mellett válogattuk és fordítottuk a híreket. De nem sokáig. Sárkány István megbocsáthatatlan stiklit hajtott végre. Egy vietnámi hadihírt egyetlen kis jelző erejéig megmásított. Mindent nyolc példányban kellett legépeltetnünk ellenőrzés végett, és ezekből a legfelső kópiát vitte magával a stúdióba a zengő hangú hírbeolvasó. Az ominózus jelző csak ezen az oldalon szerepelt, ceruzával betoldva.
"Húsz halottat veszített az éjszaka folyamán az amerikai csapatokkal szembeszálló vietkong." Ez állt hét oldalon. A nyolcadikon azonban ez: "Húsz hősi halottat veszített..."
A belső lehallgató szolgálat azonnal jelentést tett, a kéziratokat ellenőrizték, Sárkány Istvánt fegyelmi úton, de családi állapotára való tekintettel több havi felmondási idővel, elbocsátották. Ezt nem kellett ledolgoznia. Azonnal elrohant Strassburgba, és befejezte a doktorátusát. Ezzel felszerelve kapott azután professzori kinevezést, mint a francia irodalom tanára a kanadai New Brunswick Egyetemen.
Az bizonyára Kasza Lászlót is meglepte az immár kutatható állambiztonsági okmányok olvastán, hogy Sárkány Istvánnak szabályos fedőneve, meg tartótisztje volt, és rendszeresen jelentett a Szabad Európa Rádió belső ügyeiről az ávónak. Persze, a maga módján. Főként azt részletezte jelentéseiben, hogy hány hülye dolgozik a magyar osztályon, és milyen szörnyűek az amerikaiak.
Mi volt ez a tevékenység ahhoz képest, hogy az egyik kolléga tervrajzot küldött Budapestre a Rádió adóközpontjának felrobbantásához. A merényletet Carlos a Sakál emberei hajtották végre, csak éppen az épület megjelölt szárnyát összetévesztették a másikkal.
Pedig ha második Caruso nem is, vitára ingerlő jó tollú esszéista még lehetett volna Sárkány Pistából.