Onagy Zoltán

Konrád György

2011. április. 03. - 05:03

Április másodikán születik Konrád György író, esszéíró, szociológus. Különös nex, furcsa ájer, ami Konrádot, az írót körülveszi. Főleg a politikával kevéssé, illetve szőrmentén foglalkozó olvasók táborában. Konrád politikus, tehát nem író. Slussz. Ami valójában így is van. A kettő együtt azt jelzi, vagy a politikusból, vagy az íróból hiányzik valami (netán valamiből több jutott).

De mi a helyzet abban az esetben, ha az olvasónak fogalma nincs a politikai viszonyokról (nincsenek is politikai viszonyok), egyszerűen csak éhes az igazságra, a valóságra, tele a töke az egész hazug felnőttvilággal (17-18 éves ember töke mindig tele), és 1970-71 környékén kezébe nyomják A látogatót, az első regényt. Hogy mindenképpen olvasd el, kérem vissza.

Amikor Konrád kerül az irodalmi asztalra – mostanában nagyritkán – soha nem hagyom ki a történetet, az első találkozást, a megrendülést. De nem csak. A tónust, a hanghordozást, a folyamatosan kitartott dé dúrt (vagy D-dúrt). Megrémített, hogyan mozgatja figuráit. És elmondom a regény szüzséjét is, az öngyilkos szülők, az életben maradt kisgyerek és a hivatalok történetét, mert nem ismeri senki. Akárhány asztal, akárhányféle irodalmár, irodalomközeli pofa, A látogatót nem olvasta senki.

Most felállok, hogy ellenőrizzem, úgy van-e, ahogyan emlékszem. A címlap zöld, rajta fejnélküli hivatalnok, hóna alatt irattartó. A Konrád-kötetek helye jobbra fönt a nagypolcon. Nem találom. Ellopta valaki. Valamelyik nagyfiam, akik újabban nem jelentik be, ha lenyúlnak egy-egy ma már nemigen föllelhető regényt, könyvet, válogatást. Megnyugtató.

Konrád György, Debrecen, 1933. április 2., magyar író, esszéíró, szociológus.