„Amikor Konrád György a fordulat előtt nagypolgári lakásában illegálisan és egyben megtűrten felolvasott valamelyik regényéből, több száz hallgató gyűlt össze. A titkosrendőrség füle mindig jelen volt – akár egy vagy több besúgó révén, akár lehallgatókészülék formájában.”

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus. Böszörményi Zoltán versével emlékezünk most rá.

Selyempapucsban a vágy világgá megy,
s azon kapjuk magunkat, nem tudunk a nyomába szegődni.
Belső emigrációba vonulunk,
s hányadszor – te jó Ég! –
a zsidókat és a keresztényeket védő karjainkba fogjuk.

85. születésnapját ünnepli Konrád György, ebből az alkalomból köszöntötte őt a Digitális Irodalmi Akadémia, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magvető Kiadó barátok, kollégák, művészek közreműködésével.

Európát játszottam. Kusza játék.
Északot, Délt, keletet, nyugatot.
Egyik félt. Másik röhögött. És
simogatott. És rúgott. Ugatott.
(Szilágyi Domokos)

A Magyar PEN Club estjén Konrád György többek között első külföldi megjelenéséről, a történelem drámai fordulatairól és pszichológusi múltja groteszk pillanatairól mesélt. Az íróval Márton László, Hans-Henning Paetzke és Szőcs Géza beszélgetett az általuk választott és felolvasott szövegrészletek alapján.

Elmondom a regény szüzséjét is, az öngyilkos szülők, az életben maradt kisgyerek és a hivatalok történetét, mert nem ismeri senki. Akárhány asztal, akárhányféle irodalmár, irodalomközeli pofa, A látogatót nem olvasta senki.