Bródy János
Arról, hogy költő-e Bródy János vagy micsoda, nem szeretnék vitát generálni. Bár alig hiszem, hogy egy valódi hús-vér költőköltő ne adná fél karját azért, hogy annyi fejben rezonáljanak sorai, strófái, mint Bródy versei. Nem vagyok kifejezetten verstanuló, soha nem is voltam, mégis helyből el tudnék dúdolni tucatnyi Bródy verset. Így aztán megállapodtam magammal abban, akitől legalább tizenkét verset betű szerint ismerek, költő. Érdekes, hogy fel sem merül, Dylan, ne adja Isten, a Doors szövegírója és énekese, Jim Morrison ne volna költő.
Bródy János hatvanöt éves, ami egyszerre elképesztő, megrendítő és elkeserítő. Ki gondolta volna, hogy ilyen követhetetlen tempóban repülnek az évek? 1969 őszén fiatal, dinamikus kultúrház-igazgató kerül a körzetbe, ahol élek, a faluban felszerelteti a hangosbemondót, amely az aktuális szocialista eredményekről és kötelezettségekről hivatott értesíteni a szocialista határőrfalut, amit – annak ellenére, hogy bömböl, mint a hajókürt, hallottunk, nem hallunk.
Aztán egy augusztusi koradélutánon (unokanővéremmel ülök a szederfák alatt az árokparton), a palóc tájra rádörren Szörényi Levente különleges hangján a Nehéz az út. Végigarat az Ipoly-völgyön a bakelit két oldala. Végestelen végig, amíg a k-ház, ami egyszerre mozi is, el nem indítja az Ezek a fiatalok című filmet. A Nehéz az úttal reklámozza. Mondom, fiatal és dinamikus a művházigazgató. A palóc mámik és pápik tüntetést szerveznek majd, mert az Illés csörömpölésétől elmegy a tehén teje, megbolondulnak a ludak.
Ezek voltak, emlékszik-e valaki még? Óh, mondd; Nehéz az út; Amikor én még kis srác voltam; Sárga rózsa; Átkozott féltékenység; Little Richard; Nézz rám; Ne gondold; Szerelem; Mondd, hogy nem hiszed el. Megvannak a sorok, kedves kortársaim? Előcsúsznak az agy hátsó, pénzkeresettel, nőkkel, gyerekekkel, munkahelyi gondokkal eltorlaszolt régiójából? Költő Bródy? Mi más volna, ha negyven eltelt nyomorúságos esztendő után előkerülnek és megszólalnak odabent hárfa-finomsággal ifjúságunk kedves strófái? Éltesse őt jókedvűen a Mindenható, amíg akarja.
Bródy János, Budapest, 1946. április 5., énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró. Bródy András, közgazdász fia.
