Blazírt, szürke, dísztelen, szociografikus. Ilyen író is van.
Pontos, éles, tömör, kíméletlen novellái mestermunkák.
Sokat ír. De – minthogy nem szívesen olvasunk blazírt, dísztelen, rosszkedvű, savanyú képű írót –, ma leginkább a Képtelen természetrajz című parádés gyűjtemény okán ismerjük.  

Nagy Lajos, a zabigyerek 

A ZSIDÓ

A zsidó, miként azt egy Darwin nevű angol zsidó kimutatta, a majomtól származik. Ezért van az, hogy a zsidó utánozza a keresztényt, s ezáltal a gyanútlan embert, faját s erkölcsét illetőleg gyakran megtéveszti.

A zsidó termete hosszúkás és kerek, magassága egy méter és ötven centi és egy méter és kilencven centi között váltakozik, már aszerint, amint a kis Kohnról, vagy a dromedár Jakabról van szó. Szélessége néha ennél is több. A zsidó válla csapott, fülei elágazók, lábai karikásak, amelyiké nem, az csal. Mivel pedig a zsidónak kedvenc faji szokása a csalás, manapság már több egyenes lábú és szabályos fülű zsidót látunk, mint görbelábút. Törvényhozási intézkedésre van e tekintetben is szükség.

A zsidó a föld minden táján található, részint szabadon, tehát vad állapotban az utcán és a kávéházakban, részint az ember által megszelídítve: internáló táborokban. Hazánkban fordul elő legsűrűbben, nyilván azért, mert az itteni éghajlati viszonyok a legkedvezőbbek fejlődésére. A botbüntetésről szóló nemzeti törvényünk éppen az éghajlati viszonyok megváltoztatását célozza, amennyiben a természetes csapadék pótlására még mesterséges csapadékról is gondoskodik a zsidók számára.

A zsidó libahússal, sólettel és retekkel táplálkozik, tehát húst is, növényi eledelt is fogyaszt, azaz vegyes táplálkozású. Kártékony volta már ebben is megnyilvánul, mert táplálkozása által elvonja az ember elől a libát, a babot és a retket. Tisztességes zsidó csakis füvet és kvarcot eszik. Ezért nem igaz az, amit Friedrich István és más "keresztény" vallású előkelőségek mondanak, hogy vannak tisztességes zsidók is.

A zsidó kedvenc szokása a kereskedés. De kereskedésen felül majomtermészete folytán az ember valamennyi ténykedését elleste és utánozza. Így tudománnyal is foglalkozik (Ehrlich, Einstein, Pikler, Goldziher), költ (Heine), ír (Zangwill), zenét szerez (Bizet, Goldmark), föltalál (Nobel), utazik (Stein) stb., stb. De ezek csak a fölületes szemlélőt tévesztik meg, aki azonban az igazat a hamistól meg tudja különböztetni, az látja a nagy különbséget a fölsoroltak és például: Csarada, Timon, Kajuch, Kmetty, Vozáry, Bellaaghné és Kmoskó között.

A zsidó, ha a majomtól származik is, azért tulajdonképpen báránybőrbe bújt farkas, sőt ereiben tigris- és hiénavér is csörgedez, ami, eltekintve e faj erkölcstelenségét, éppen nem csodálatos.

A zsidónak erényei nincsenek, mert ha gyógyít, ezt a honoráriumért teszi, ha tanít, ez a fizetésért van, ha ingyen gyógyít, akkor látszatot akar kelteni, ha elment a háborúba, ezt azért tette, mert muszáj volt neki, különben bezárták volna, ha elesett, ezt biztosan nem szándékosan tette, hanem elszámította magát. Csakis bűnei vannak a zsidónak. A zsidó idézte elő a világháborút, ő okozta annak az egyik fél által való elvesztését, a másik fél által való megnyerését, különben egészen biztos, hogy a háború remis-vel végződött volna, azaz egyenlő hadállásban abbahagyták volna a küzdő felek, és a díjon osztozkodtak volna. A zsidó csinálta a forradalmakat és a bolsevizmust, ő vezette félre és mételyezte meg az orosz nemzeti keresztény Lenint, a zsidó csinálta a drágaságot, a nagy hideget, a szénhiányt, a nyári negyvenfokos meleget, az éhínséget és a spanyoljárványt. Szerintem helyesen sem spanyol- hanem zsidójárvány ennek a neve. Az a zsidó pedig, aki spanyoljárványban meghalt, csupán a keresztény spanyolhalottakat utánozta, nem tudván ellenállni letagadhatatlan és fönt már méltatott majomtermészetének.

1922

TERMÉSZETRAJZBÓL: KITŰNŐ

A nem várt értesítés hatása alatt kezdtem magamat kutyául érezni. Mert hát kérem, igazat mondtak a csillagok. Természetrajzból nem egészen érdemeltem ki a jeles osztályzatot. Az úgy volt ugyanis, hogy az én természetrajz tanárom volt a világ legrendesebb embere. A rend nála annyira ment, hogy mindig ugyanabban a sorrendben feleltette az osztályt. Így azután, ha az embernek egy kis szerencséje volt, akkor is lehetett jeles tanuló, ha egy hónapban egyszer készült el rendesen, éppen amikor ő következett felelésre. Ezt azonban nem mondhattam el most a tanár úrnak. Hát inkább elkezdtem halandzsázni. Tanár úr kérem, én mindig készültem. Hiszen tetszik rá emlékezni, egyszer csillagos jelesre feleltem az elefántból. Azonban húsz év alatt bizony már sokat felejtettem. Tessék hát megengedni, hogy a vizsga előtt legalább átismételjem az anyagot.

A kopasz fej kicsit csalódottan nézett rám. De azután beleegyezett. Teljes huszonnégy órát kaptam az anyag átismétlésére. A tanár úr azt mondta, hogy ő addig elmegy egyet sétálni a Tejútra, melyet némelyek a Hadak útjának neveznek. Állítólag ott korzózik Csaba királyfi is. Avval akar beszélni. Adatokat kér tőle a turulmadárról most készülő értekezéséhez...

Eddig tartott az én első álmom. Másnap sokat mosolyogtam rajta, míg csak el nem érkezett az este. Ekkor már vacogó foggal gondoltam arra az eshetőségre, hogy újra megjelenik a tanár úr. Számon kéri tudásomat abból az átkozott természetrajból.

Lázasan kezdtem kutatni könyvtáramban egy természetrajz könyv után. De hát kinek a könyvtárában van ilyen? Nekem se volt. Csak egy 1635-ből származó természetrajzot sikerült felhajtanom. Lázas fejjel, didergő ujjakkal ebből írtam ki az alábbi jegyzeteket, melyeket ezennel hasonló helyzetbe kerülő embertársaim rendelkezésére bocsátok.

Az oroszlán

Igen nemes természetű állat. Fél a kerekek forgásától, a fehér színtől, a kakas kukorékolásától, meg a tűztől. Az előtte leborulóknak megkegyelmez. Szíve eledel közt bevétetvén, a negyednapi hideglelést elmulasztja.

A szarvas

Felette száraz állat. Úgy újítja meg magát, hogy a kígyót lyukából kiszívja, és megeszi. Az oktalan állatok közül egyedül a szarvas tud sírni, de csak akkor, amikor haldoklik.

A krokodil

Ha embert lát, könnyezni kezd, mintha sírna. Ha az ember megsajnálja, és közelebb megy hozzá, abbahagyja a könnyezést, és az embert megöli. Innen származik a példabeszéd a krokodilkönnyekről.

A róka

A szőlőnek ártalmas, mert a gerezdeket megeszi. Ha bolhák marják, szénát vesz a szájába, vízbe megy, és halkan először a térdét, azután a hasát, vállát, majd a nyakát a vízbe meríti. Eközben a bolhák mind a fejére gyűlnek. Végül lassan fejét is a vízbe meríti, a bolhák mind a szénába mennek, és akkor a szénacsomót a vízbe hajítja. Ebből látható, hogy igen ravasz és csalárd állat.

Az egér

Igen kacér állat. Éppen ennek következtében kevés ideig él. Szereti a sót, mely kacérságra ingerli.

A kígyók

Mezítelen embertől igen félnek, azt semmiképpen meg nem marják. Az asszonyokat inkább gyűlölik, mint a férfiakat.

A sas

Tollatlan fiait arra kényszeríti, hogy a napba nézzenek. Ha valamelyik hunyorgat, azt megöli, és a fészekből kiveti. Se vénség, se betegség nem árt neki, hanem végül is elkopik a csőre, nem tud enni, és így hal meg éhen.

A gólya

Minden esztendőben a fészkéből egy tojást, esetleg egy fiókát vagy néhány tollat vet le a házbelieknek a szállás jutalma gyanánt.

A főnix

Igen ritka madár. Boldog Arábiában él hatszáz évig. Akkor drága szerszámokból fészket csinál, melyet a nap melege felgyújt, és a főnix hamuvá ég. A hamuból ismét főnix támad. Ezt többször is megismétli, mert a főnix kilenc annyi ideig él, mint a holló. A holló viszont háromszor annyi ideig él, mint a szarvas. A szarvas életkora négyszerese a varjú életkorának. A varjú pedig kilencszer annyi ideig él, mint az ember.

A páva

Szép madár. Ha eszébe veszi, hogy sokan nézik, farkából legyezőt csinál. Ha rút lábát meglátja, farkát lebocsátja.

A tyúk

Ha a kakast legyőzi, kukorékol, és tollát felborzolja.

A harcsa

Jóízű húsa vagyon. De, aki borba fojtott harcsáról leissza a bort, bornemissza lészen.

Itt abbahagytam a jegyzetek készítését. Ha már 1653-ban ilyen sokat tudtak természetrajzból, vajon mennyit kell nekem tudni, ki közel háromszáz évvel későbben ültem az iskola padjában, hogy megismerjem a világ csodáit? Már éjfélre jár az idő. Mindjárt itt lesz a tanár úr. Akkor menthetetlenül kiderül, hogy tanárom bizalmával rútul visszaélve, ravasz számítások segítségével jutottam a kitűnő osztályzathoz. Rémesen drukkoltam. Jobban, mint az érettségi előtt. Sikerült is átdrukkolnom az egész éjszakát, aminek következtében még most is zúg a fejem. Hát ilyen az ember. Egy csacsi álom miatt tönkrement egy egész éjszakám. Csak az vigasztal, hogy mivel egész éjszaka nem volt alkalmam aludni, elmaradt a javító vizsga is. Remélhetőleg örökre, mert hiszen én - nem szoktam álmodni.

****************************************************************

Nagy Lajos (Apostag, 1883. február 5. – Budapest, 1954. október 28.) író, publicista. Legnagyobb sikereit novelláival aratta.

Regények
A tanítvány
Budapest nagykávéház
Három boltoskisasszony

Szociográfiák
Három magyar város
Kiskunhalom

Önéletrajzi művek
A lázadó ember
A menekülő ember  

Novellák
1919. május
1930. július
Az egerek
Bérház
Egy berlini lány
Egy délután a Grün-irodában
Farkas és bárány
Favágó János
Január
Jeremiáda
Lecke
Meggyalázott vágy
Özvegyasszonyok
Prof. Czizmadia
Razzia
Tanya
Tanyai történet