Ugrás a tartalomra

Bessenyei tragédiája

Képzeljük csak el, ha ma megjelenne egy Ágis és azt javasolná a parlamentben és azon kívül, hogy vessék el az összes tartozást, mert igazságtalan, hogy többször annyit követelnek az adósokon, mint amennyit felvettek, s ezzel az igazságtalansággal az egész közösséget sodorják bajba, az egész hazát. Vajon támogatnák-e Ágis kezdeményezését? Vajon nem követné-e hangos háborgás a bankok, a hitelezők, sőt a pártok részéről is e felvetést? Nem fenyegetnének-e gazdasági válsággal, a pénzpiac összeomlásával?

Azt mondaná ugyanis Ágis, hogy felejtsétek el a nagy hasznot, amit mások verejtékes devizahiteléből reméltek, felejtsétek el mások adósságát, vagyis „égessük el az adósleveleket”.A szegények, a mindennapok nyomorával küzdők, lakásukat egy-egy hitel végett elvesztők, az uzsorában megnyomorodottak, a részleteket fizetni képtelenek, ahogy ma mondják az „adósság-csapdába került tömegek” bizonyosan támogatnák Ágist. Még az is lehet, hogy vállukon vinnék végig a városok terein. De a többiek? Éppen ezért ijesztően időszerű Bessenyei György 1772-ben kiadott Ágis tragédiája.

Aktualitása ellenére nagy csönd ül fölötte még mindig. Régi, mintha másféle magyarsággal íródott volna, pedig ebből indít majd Kazinczy. És ez volt a felvilágosodás kezdete Magyarországon. Noha Bécsben született, mint ahogy Ady szimbolizmusának  Párizs a bölcsője, Weöres Sándor univerzalizmusának pedig a Távol-Kelet. „Az Ágis tragédiája a szerző számára valószínűleg nem volt olyan csendes mű, mint amilyen csend a művet azóta borítja” – írja Hamvas Béla Bessenyei György máig nehezen emészthető korpuszának első és kiemelkedő darabjáról. Majd így folytatja: „A fiatal és szép testőr a kábító dísz, a könnyed kicsapongás közepette a bécsi udvarban, amelyben élt, olyan tragédiát írt, amellyel sarkából kifordította önmagát. Bessenyei György, a testőrifjú válogathatott volna korának divatos francia és német drámái között, melyiket fordítsa le, s mondja némi módosítással a magáénak. Miért éppen az Ágis?”.

Miből merítette a darab ötletét Bessenyei? Kedves könyvtárosa ajánlott neki kortárs francia irodalmat, így jutott el Guérin de Bouscal: La Mort D’Agis könyvéhez. Előképét, Plutarkhosz Párhuzamos életrajzainak 37. részét állítólag nem olvasthatta eredetiben, legalábbis erről győzköd bennünket a szakirodalom.

Egyébként, ha valaki Bessenyei olvasására adja a fejét, akkor nem árt, ha ellenszegül az irodalomtörténészek által javallott szemléletnek, a linearitást tanító hagyománynak, s ott kezdi olvasni, ahová mások el se nagyon jutnak. Tíz évvel az Ágis-hübrisz felébresztése után Bessenyei György a bécsi udvarból visszavonul vidéki magányába, és megelőlegezi azt a szellemi tartást, amelyet aztán a XX. században csak – a Bessenyeiről meglepően elismerően nyilatkozó – Hamvas Béla lesz képes tudatosítani. Bessenyei házi őrizete talán még komikus is lehetett, hiszen hova is szökhetett volna, milyen lázadást szíthatott volna a bihari Pusztakovácsiból? Az ekkoriban írott műveivel érdemes kezdeni olvasását, nem is annyira a Tariménes-szel, amely talán az egyik első magyar sci-fi, hanem sokkal inkább a Bihari remeté-vel. Ha ezután verseit vesszük elő, legszerencsésebb indulás Az embernek próbája (1772), vagy a Lélekrül, hogy mintegy felvértezzük magunk a nagy szellemmel való párbeszédre. Mert Bessenyei György az egyik legnagyobb magyar szellem volt, aki a szépség és tudás eszményét állította az élet középpontjába, nem a hasznot és a sikert. Éppen ezért oly magányos, rokontalan, s nem is lesz egyhamar divatos szerző. Végül, ahogy Szerb Antal írta: „és azután meghalt, és amikor az írók halála hírét megkapták, bizonyára csodálkoztak, hogy egészen addig életben volt”.

Fotók a szegedi kiállításról

(A kiállítást rendezte Takó Edit)

Bessenyei György, a literátus testőrkapitány

A kiállítás megtekinthető a szegedi Somogyi-könyvtárban 2011. február 3-tól március 2-ig.

Bessenyei György Bercelen született talán 1742-ben. Tanulmányait a sárospataki kollégiumban kezdte el, majd otthon  folytatta. 1761-ben Bécsbe került, Mária Terézia nemesi testőrségébe. Ott tanult meg magyarul, de  továbbra is könnyebben fejezte ki magát németül és franciául. Első humoros filozófiai regényét németül írta, majd 1772-ben az Ágis tragédáját már magyarul, amit a  Filozófus című vígjáték követett. Írt verseket, ismeretterjesztő, nyelvművelő munkákat, publicisztikát. Közben kilépett a testőrségből és az udvari könyvtárba került. Bessenyei Györgyöt tekintjük a magyar felvilágosodás főalakjának, azonban a cenzúra az 1780-as évektől nem engedte kinyomtatni műveit.  Utolsó két  magányos évtizedét örökölt birtokán, Pusztakovácsiban  (ma Bakonszeg) töltötte. Írt vitacikkeket, ismeretterjesztő műveket, de elmélkedő könyvei közül életében csak A holmi jelent meg.  A bihari remetét, utolsó éveiről szóló vallomását és a Tarmiménes utazását is jóval halála után adták ki. 200 éve, 1811-ben halt meg.

Dóm tér, 3. emelet

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.