A Petőfi Irodalmi Múzeumban megrendezett Magyar Széppróza Napja gálaestjén öt, Jókaira „hangszerelt” témában írhattak novellát a prózaírói rögtönzőverseny résztvevői, de ezen kívül bejelentették egy új irodalmi oldal elindulását, valamint novellaíró-pályázatot is hirdettek. – Csanda Mária tudósítása az ünnepi estről.

"2007 környékén lehetett, hogy napfelkelte előtt ébredtem abban az aradi kora hajnalban, és pontosan emlékszem, hogy különös álom gyötört, amikor először kezdett el foglalkoztatni az Osszián-kérdés. Azt álmodtam, hogy mindenből kettő volt. Belőlem is, másokból is, Aradból is." – Weiner Sennyey Tibor esszéje.

Weiner Sennyey Tibor tavaly elkezdett előadássorozata 2014-ben is tovább folytatódik a Művelődési Szinten, közismertebb nevén a „Müsziben.” Ezúttal Békássy Ferencről és egy száz évvel ezelőtti, beteljesületlen szerelem részleteiről tartott előadást a költő.

Augusztusban Pécsett vehette át a Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat Szimin Behbaháni, a kortárs perzsa irodalom meghatározó alakja és polgárjogi aktivista. A költőnő verseiből Elhagyott szentély címmel jelent meg magyar nyelvű válogatás, melyet a PEN Club estjén mutattak be.

Békássy Ferenc szerelmes levelei címmel jelent meg az Ünnepi Könyvhétre Weiner Sennyey Tibor kutatómunkája nyomán egy különleges kötet. A szerzővel és Balogi Virággal, a kötet fordítójával Szörényi László beszélgetett a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

​​​​​​​Nem hallgat az ember a Világ hangjára, a Törvényt sértik;
Csak az ezüstöt, csak az aranyat, csak a harácsot értik.
Holdarcú lány nézi szomorúan, mint szalad bolygó bele az űrbe,
Lépte nyomán sok embert elveszejtve ömlik az ár a földre.

„Aztán néztük a Nyugiból, hogyan koptatja a feliratot az idő, és egyik nap megjelentek a markolók. Hogy rohadtak volna meg! Eltüntették a betonfalat, vagonszámra vitték szemétnek a múltat, és eltűnt a jelmondatunk is, amit akkor már mindenki ismert.” – Sultanus Beatus szegedi tárcája.

​​​​​​​Ha valahogy túl lehet élni ezt a gyomorrontásokkal és megfázással terhes időszakot, az egyedül az olvasás. Az alábbi néhány új könyv méltó az érdeklődésre. Nemcsak azért, mert – noha a Nagy Magyar Kánon alig veszi észre őket – ezeket a könyveket olvasni jó, hanem azért is, mert szépek és fontosak, mert jobbak, többek leszünk általuk.

Felolvasnak: Payer Imre, Rónai-Balázs Zoltán, Simon Adri, Szabó Imola Julianna, Szőcs Géza, Csepcsányi Éva és Weiner Sennyey Tibor.

Rabóczky Judit Karinthy Szalonban megrendezett kiállításának megnyitószövege

Mészáros Szabolcs ezeken a képein megmutatja, hogy nem fél. Egy festő, aki nem fél. Érzi, hogy az élet folyam-szerű, áramló, ezért imádja a kis folyókat, ezért imádja az esőt. Talán az esőt szereti a legjobban.

​​​​​​​Egy alkalommal leültünk a Napvárosban a Grand Caféban és beszélgetni kezdtünk mindezekről. Rögzítettük a beszélgetést, leírtuk és aztán átdolgoztuk. Most közreadjuk, hátha kiderül belőle pontosabban: ki az a Tillmann? Hiszen az én kis levelemből valójában az derült ki, hogy szerintem ki Ő.

Tudta, hogy ahol kapu van a Menny felé, ott kapu van az Alvilág birodalmai felé is, és amikor megmutatták neki a befalazott barlang száját, örömmel sóhajtott. – Weiner Sennyey Tibor vasárnapi levele

Lee Gil-Won – koreai költő – Budapestre látogat, magyar nyelvű verseskötetének megjelenésének alkalmából. Költészetéről Weiner Sennyey Tibor írását olvashatják.

​​​​​​​Novellát álmodtam az éjjel. Talán csak gyerekek értenék meg igazán, célszerű lenne tehát mesének megírnom, de az írásban engem sosem a célszerűség vezényelt. Közrebocsájtom most, hátha valaki, aki nem ismer olyan jól – vagy éppen nagyon is jól ismer –, képes lesz megfejteni a nyílegyenes labirintus álmát. – Weiner Sennyey Tibor vasárnapi levele.

Az éjszaka folyamán az a hír terjedt el Budapesten, hogy rendőrök szállták meg a Tűzraktér Hegedű utcai épületét. Az Irodalmi Jelen szerkesztői utánajártak, hogy mi történt valójában.