Norman Mailer
Negyvenvalahány éve is időről időre betette lábát a tél, a hó, hozta magával a tizennégy napos iskolai szénszüneteket, az áramszünetet, az élet teljes megszűntét, a tömegközlekedés teljes megszűntét (más közlekedés gyakorlatilag nincs), jut eszembe Norman Mailerről születésnapján (nem ünnepli, 84 évesen meghalt veseelégtelenségben), és az ő hatalmas regényéről, a Meztelenek és holtakról.
De amint a jó oldalát nézzük, meglátjuk. A Meztelenek és holtak 800 oldal. Nyolcszáz oldalas regény. Pontosabban az enyém, a régi, egy 1969-es Európa kiadvány 777, a fiamé, aki szenvedélyesen gyűjti a háborús regényeket, és akit felhívtam, nézze meg a lapszámot, az Ulpius-ház néhány éve méregdrágán kiadta Meztelenek: 878. Iszonyatos méretek. Éppen a legjobb időben a legjobb mixtúra. A karácsonyi ajándék, a Nógrádra zuhanó tél, a hófúvás, az áram-, és szénszünet. A szekrény tetején díszként megtartott petróleumlámpák. A januári csend és béke.
A hó akkora, hogy a fa-, és széntároló színhez menet feltornyozott tömege mellig ér. Az amúgy áttekinthető, laza szerkezetű udvar fagyos porcukorba vágott labirintus, lövészárok-rendszer. Fehér falú folyosó a baromfiudvarba, a nyúlketrecekhez, a kinti klozethoz (pottyantós budihoz), ezekről ágaznak el a krumplit, zöldséget rejtő földprizmához vezető folyosók, a nyári konyhához és a kiszőrösödött favágató tuskóhoz, a venyigehegyhez vezetők. Húgom, aki nem bírja sokáig a bezártságot, anyám kiengedi, eltéved az áttekinthetetlenben, csak a piros sapka bojtja látszik a befagyott verandaablakból, néha kétségbeesve, elveszetten kiabál: Hol vagyok? Hol vagyok?
Röhögünk rajta. Jó gyereknek lenni.
Aztán a kinti feladatok elvégezve jöhet a sparhelt melege, az elhúzott függöny a konyhában, a falábú, matraccal bélelt, szúrós katonai lószőr pokróccal letakart dikó, és a Meztelenek és holtak izgalmai. A japán front izgalmai, a hazavágyó, nő után epedő blazírt kiskatonák, a hadi sikerre vágyó altisztek és tisztek izgalmai a végtelen nógrádi télben.
Mailer és a Meztelenek számomra az 1969-es puha, nagy január, a pattogó tűzhely, öreganyám kenyere a szomszéd utca kemencéjéből (semmi nincs, bolt sincs, így kenyér sincs) a sütőben melegített csengő, tiszta, Népszavába csomagolt romhányi tégla a dunna alatt (egyedül a konyhában fűtűnk, "ki tudja, meddig tart ez", így az öregek). És a petróleumszag. Tizenöt vagyok, és minden nagyon jó, ahogy van. Senki nem szidja Gyurcsányt. Igaz, talán meg se született még.
Minden további információ későbbi, és soha többé nem határozza meg ennyire Mailer, Anopopej szigete és Cummings tábornok a közönséges mindennapokat. Igaz, néhány hónap, néhány év, és elhatalmasodik rajtam a pacifizmus. Pacifistának lenni a szocializmus hidegháborújában, nagy ötlet. "Veled vagyunk, Vietnám!"
Norman Mailer, Long Branch, New Jersey, 1923. január 31. – New York City, New York, 2007. november 10., amerikai író.
Norman Mailer Pulitzer-díjas amerikai író. Éppen a Meztelenek és holtakkal (megjelent 1948-ban) szerzi a világhírt. Ír regényt, újságot, forgatókönyvet. 1923. január 31-én születik, Brooklynban nő fel. A Harvardon szerez diplomát 1943-ban Az 1970-es években – nyilván a Meztelenek sikerét hiányolva – széles olvasói igényeket kielégítendő bulváranyagokat választ témájául. Megírja a holdra szállást, Marilyn Monroet, Muhammad Ali és George Foreman összecsapását. A The Prisoner of Sex (A szex rabja) című írásában a női emancipáció kérdését elemzi. Harmincegy évvel a Meztelenek után 1979-ben jelenik meg A hóhér dala címmel Gary Gilmore igaz története.
Ezeket már nem követem. A hóhéron kívül, ha találkozom magyarra fordított változatukkal, nem emlékszem, hogy olvastam volna akár egyiket is.
Iszik, füvezik, nagy a pofája, mint mondják róla. Ami nem rossz. Az élet sokféle jóból áll. Hatszor nősül, kilenc gyereke születik. Na igen. Amerikai. Szélsebesen nősülnek, válnak. Amerikai író megteheti. Magyar író, ha nagy keservesen elszánja magát hirtelen felindulásból (hirtelen felindítja valami selymes szűrbe öltözött bűbájos), hogy otthagyja az örökasszonynak szánt örökasszonyt, gyermekei anyját, ezerszer meggondolja, hogy ügyvédhez forduljon. Ha mégis, egyszer tán belefér. Másodszorra recseg a kerék, ropog a jég. Harmadszori ismétlés után mehet a híd alá. Ott a helye.
Norman Mailer aranyköpései:
A piálásról: "Az emberek azért isznak, hogy helyreállítsák az egójukat".
A kritikusokról: "Érdekelnek a kritikák, a lehető legközvetlenebb módon befolyásolják a pénztárcámat".
A félelemről: "A rokkantságtól félek".
A politikusokról: "Bármely politikus, amelyik először választást nyer, nagy állóképességgel rendelkezik, legalább annyira kell tisztelni, mint egy közepes profi sportolót."
Az internetről: "Szerintem az internet a legnagyobb időpazarlás, amióta felfedezték a maszturbációt."
(360)
