Karinthy Ferenc
Az "öreg", Karinthy (Frigyes) fia. Nehéz belátni – azzal együtt, hogy mindkettejüktől bőven olvashattunk családi eseményekről –, hogyan szánja el magát fiatal ember, amikor felúszik az apai farvízre, azon evez. Kisebb az ellenállás, a szembeszél, talán még kötél is rögzítve a fiúi sajka orrára, ez rendben. Csakhogy a fiatalember rendszerint saját birodalmat kíván. Külön ajtó, szabadba nyíló ablakok. Elkeserítő, ha mindenfelől apánk zord ábrázata ellenőrzi ügyetlenkedéseinket. Túljutni ezen, megharcolni az apa árnyékával, nyomot hagy az életművön.
Karinthyn nyomot hagy az is, hogy Aczél elvtárs kedves szerzője, a három T-re (tilt, tűr, támogat) épülő rendszer kedvezményezettje. Ismert egy kíméletlen, az irodalmi belvilágot körbeszántó, meglehetősen otromba sutka, a következő: "Mi a különbség Shakespeare Hamlet-je és Karinthy Ferenc Budapesti tavasza között? Az előbbiben benne van az atyja szelleme." Manapság nemigen kerül le a polcról. Érthető okokból. Frigyes tízszer gyakrabban.
Az ember – ugye – minden ellenére olvasta a kisebbik méretű Karinthyt, a Ferencet. Ha akarta, ha nem. Hátha. Hátha az a jó, amit ő. A háromkötetes vaskos naplót recenzálásra kaptam, aztán nem készült el, végigrágtam magam a kritikákon, pedig úgy már nehéz, reakció más recenzensek korábbi szövegeire, másodgondolat minden gondolat. Ha igen, ha nem. És hát ideje bevallani, a pöffeszkedéssel az olvasó ember alig képes kezdeni valamit. Pöffeszkedő írónak nem látszik a szeme. Nehéz követni az író logikáját, érteni, milyen alapon rugdossa meg akár Déryt, akár Örkényt, még ha ismertek is bizonyos irodalomtörténetileg és szexuálisan meghatározó kapcsolódási pontok. Persze, miféle logika kell a munkához. Erő, önbizalom, pöffeszkedés. Amint az író nem azzal a hittel ül le a géphez, övé az öröklét, az utókor szeretete, az első bekezdés feléig se jut el. Mágia, önbecsapás, vizigót szertartások víz nélkül + alkohol. Ami aztán fölfalja az írót. Eddig többnyire fölfalta, megemésztette, ürítette. Kész. Nincs tovább. Karinthy lassan értette meg, hogy ő nem az a Karinthy. Nem az öreg.
Karinthy Ferenc (Budapest, 1921. június 2. – Budapest, 1992. február 29.) magyar író, drámaíró, dramaturg. Apja Karinthy Frigyes, anyja Böhm Aranka volt.
Díjai
- Baumgarten-díj (1949)
- József Attila-díj (1950, 1954, 1974)
- Kossuth-díj (1955)
- Szocialista Magyarországért (1981)
- Karinthy-gyűrű (1987)
- A Magyar Köztársaság Zászlórendje (1991)
Művei
- 1943 Don Juan éjszakája (regény)
- 1946 Szellemidézés (regény, 1957: dráma)
- 1947 Kentaur (regény)
- 1947 Olasz jövevényszavaink
- 1948 Párbaj a csatamezőn
- 1949 Szép élet
- 1950 Útközben
- 1950 Kőművesek (regény)
- 1953 Budapesti tavasz (regény, 1955: film)
- 1954 Hazai tudósítások (szociográfiai riportok).
- 1956 Irodalmi történetek (novellák)
- 1956 Ezer év (színmű)
- 1957 Szellemidézés (színmű)
- 1959 Ferencvárosi szív (sportanekdoták)
- 1962 Kék-zöld Florida
- 1964 Téli fürdő
- 1964 Nyelvelés
- 1965 Hátország
- 1965 Ez-az avagy a bicikliző tigris
- 1966 Víz fölött, víz alatt (összegyűjtött elbeszélés)
- 1967 Négykezes (drámák)
- 1969 Hét játék (színművek)
- 1970 Epepe (regény)
- 1970 Gellérthegyi álmok
- 1971 Három huszár
- 1972 Aranyidő (regény)
- 1972 Ősbemutató (regény)
- 1972 Pesten és Budán (színművek)
- 1973 Leányfalu és vidéke
- 1974 Végtelen szőnyeg (elbeszélés)
- 1976 Korallzátony (elbeszélés)
- 1977 Harminchárom (regény)
- 1978 Marich Géza utolsó kalandja
- 1978 Dialógus
- 1979 Alvilági napló (elbeszélés)
- 1980 Mi van a Dunában?
- 1982 Budapesti ősz (regény)
- 1983 Dunakanyar
- 1985 Óvilág és Újvilág
- 1986 Házszentelők
- 1986 Zenebona
- 1987 Uncle Joe (kisregény)
- 1988 Leánykereskedő (színművek)
- 1988 Skizofrénia - Man overboard
- 1988 Vége a világnak
- 1989 Révkalauz (napló)
- 1989 Italia mia
- 1990 Ezredvég (kisregény)
- 1991 Staféta
- 1993 Napló I-III.