Onagy Zoltán

Karinthy Ferenc

2011. június. 02. - 04:46

(1921. június 2.–1992. február 29.)

Az "öreg", Karinthy (Frigyes) fia. Nehéz belátni – azzal együtt, hogy mindkettejüktől bőven olvashattunk családi eseményekről –, hogyan szánja el magát fiatal ember, amikor felúszik az apai farvízre, azon evez. Kisebb az ellenállás, a szembeszél, talán még kötél is rögzítve a fiúi sajka orrára, ez rendben. Csakhogy a fiatalember rendszerint saját birodalmat kíván. Külön ajtó, szabadba nyíló ablakok. Elkeserítő, ha mindenfelől apánk zord ábrázata ellenőrzi ügyetlenkedéseinket. Túljutni ezen, megharcolni az apa árnyékával, nyomot hagy az életművön.

Karinthyn nyomot hagy az is, hogy Aczél elvtárs kedves szerzője, a három T-re (tilt, tűr, támogat) épülő rendszer kedvezményezettje. Ismert egy kíméletlen, az irodalmi belvilágot körbeszántó, meglehetősen otromba sutka, a következő: "Mi a különbség Shakespeare Hamlet-je és Karinthy Ferenc Budapesti tavasza között? Az előbbiben benne van az atyja szelleme." Manapság nemigen kerül le a polcról. Érthető okokból. Frigyes tízszer gyakrabban.

Az ember – ugye – minden ellenére olvasta a kisebbik méretű Karinthyt, a Ferencet. Ha akarta, ha nem. Hátha. Hátha az a jó, amit ő. A háromkötetes vaskos naplót recenzálásra kaptam, aztán nem készült el, végigrágtam magam a kritikákon, pedig úgy már nehéz, reakció más recenzensek korábbi szövegeire, másodgondolat minden gondolat. Ha igen, ha nem. És hát ideje bevallani, a pöffeszkedéssel az olvasó ember alig képes kezdeni valamit. Pöffeszkedő írónak nem látszik a szeme. Nehéz követni az író logikáját, érteni, milyen alapon rugdossa meg akár Déryt, akár Örkényt, még ha ismertek is bizonyos irodalomtörténetileg és szexuálisan meghatározó kapcsolódási pontok. Persze, miféle logika kell a munkához. Erő, önbizalom, pöffeszkedés. Amint az író nem azzal a hittel ül le a géphez, övé az öröklét, az utókor szeretete, az első bekezdés feléig se jut el. Mágia, önbecsapás, vizigót szertartások víz nélkül + alkohol. Ami aztán fölfalja az írót. Eddig többnyire fölfalta, megemésztette, ürítette. Kész. Nincs tovább. Karinthy lassan értette meg, hogy ő nem az a Karinthy. Nem az öreg.

Karinthy Ferenc (Budapest, 1921. június 2. – Budapest, 1992. február 29.) magyar író, drámaíró, dramaturg. Apja Karinthy Frigyes, anyja Böhm Aranka volt.

Díjai