Ugrás a tartalomra

 

Niccolo Machiavelli

(1469. május 3.–1527. június 20.) 

 

  1513 karácsonyán fejezte be a nevéhez legszorosabban kötődő művét, A fejedelmet. Egyéb dolgozatai: Firenze története, Beszélgetések Titus Livius első tíz könyvérõl, A háború mûvészete. A fejedelem 1532-ben jelent meg Rómában. Szinte azonnal felfigyelnek rá, ezt bizonyítja a tény, hogy a pápa már 1559-ben indexre tette. A kötet nem egy konkrét monarcha feladatait jelölte ki, hanem a modern uralkodó hatalomgyakorlásának általános elveit határozta meg, amelyek napjainkban is aktuálisak.    

  Machiavelli elképzeléseivel megújította a korabeli politikai gondolkodást: elválasztotta egymástól a morált és a politikát, viszont a politikai elméletet és gyakorlatot szerves egységgé tudta kovácsolni.   

Okos ember mindig figyel, szeme akkor is nyitva, ha alszik, ismerve a környezetet, hátán is mellvért, agyrendszere civil számára követhetetlenül zsilipel, nincsenek tévedések. Okos ember nem ugrál, és nem esik el. Felszállunk a reneszánsz lineáris gyorsvonatába, teljesen mindegy, milyen pozícióból (oppozícióból), és száguldás közben a vártnál gyorsabban kiderül, a világ hatalom- és politikafilozófiája szinte semmit nem változott. Az életet a pénz, a hatalom, és a pénz és hatalom kettőse zsaroló machinációi mozgatják. 
  Ahhoz, hogy ez a bekezdés ne álljon árván, érdemes előbb kézbe venni A fejedelmet Machiavellitől. Könnyű, élvezetes olvasmány a tankönyv, csemege azoknak, akik akár egyetlen napot is töltöttek a miértek kibogozásával. Ebből áll a diplomata és életművész Machiavelli világa. White részletesen végiglapozza Machiavellit, és idézethálóval köti össze irodalmi, politikatörténeti munkáit az életvel. Az idézetek a Tűnődésekből, a Beszélgetésekből, A fejedelemből és A háború művészetéből (egyetlen életében megjelent könyve) valók. 
  Firenze rendszerváltásai. Akár így is nevezhetnénk az életrajzi kötetet. A Medici-kán kiszorul a hatalomból, éveken át háttérben és száműzetésben, majd újra a hatalomban. A hatalom gyakorlása azt jelenti bármilyen demokratikusnak nevezett köztársaságban, hogy az előző éra vezetőit partvonalon kívülre szorítani. Ezt történik – annak ellenére, hogy a Mediciek révén került előzőleg pozícióba – kormányfunkcióit azonnali hatállyal megszüntetik, minthogy vidéken él éppen, köröztetik, mint valami bűnözőt: „Aki csak ismerte vagy bújtatta, vagy tudta, hogy ki bújtatta Niccolót, Bernardo Machiavelli fiát, annak azt birtokelkobzás és lázadóvá nyilvánítás terhe mellett azonnal jelentenie kell.” Összeesküvés vádjával letartóztatják. Megy a kínpadra. A szerencse azonban nem hagyja el. Meghal a regnáló pápa, helyette a bíborosok az egyik Medici-fiút választják meg. Firenze a nagy ünneplésben szabadon engedi az addig fel nem akasztott, összeesküvés vádjával letartóztatott foglyokat. Szabad ember. De lényegében száműzött. A hatalom nem tűrheti – egyik hatalom sem –, hogy olyan hivatalnokok szolgáljanak alatta, akik ismerik a régmúlt, a közelmúlt és a jelen összefüggéseit, akik tudják, ki merre tartott hajdan, merre tart most, és mit hirdet.
  Ekkoriban fedezi fel az alkotás lélekmegőrző erejét. "Egyike annak a kevés dolognak, amelyben bízhat az örökké változó, kiszámíthatatlan világban, s amely hamarosan központi szerepet kap puszta túlélésében is" – írja White. Az állami hivatalnok, a zseniális diplomata, hadi szakértő és hazafi az államügyeket elméleti szaktanácsadásra cseréli. De nem találja a helyét. Aki uralkodókkal, királyokkal, pápákkal tárgyalt, annak nehéz beleszokni a vidéki kisbirtokos, a férj és boldog családapa szerepkörbe. Nappal a birtokot járja, madarászik, iszik a fogadóban, craccát játszik a molnárokkal, este ünneplőbe öltözik, írja A fejedelmet. "Egyfelől súlyos napi kérdésekkel foglalkozott, másfelől pedig emberi dolgok kötötték le: ivás, utcalányok hajkurászása és a szerencsejátékok. Hatalmas belső tartalékai voltak, de ezeket a világ nagyjelentőségű ügyeivel való foglalkozásra fordította, úgyhogy majdnem lehetetlen volt számára az, hogy a mindennapi élet dolgaival foglalatoskodjon. 44 éves ekkor.   

  „Tanulmányom által, bárcsak elolvasnák! az válna egyértelművé, hogy azon tizenöt év alatt, amíg az államművészetet tanulmányoztam, se nem aludtam, se nem bolondoztam.” E tekintetben Dantéhoz hasonlítja magát, aki kétszáz évvel korábban akkor írta meg az Isteni színjátékot, amikor száműzték ugyancsak Firenzéből. Volt idejük végiggondolni az addig megtapasztaltakat. Machiavelli szerencsés firenzei hazafi. A legjobb helyre sikerül születni a legjobb időben. Firenze a tizenötödik és a tizenhatodik században a világ szellemi és politikai életének központja. Nem beszélve a mindent eltartó és mozgató pénzről. A korszak („rinascitának” = újjászületés) manapság a történelemkönyvekben úgy szerepel, mint Európa legfényesebb időszaka. Az is szerencsének nevezhető, hogy Machiavelli születése, azaz 1469-et 25 békeév követte Európában. Ebben az időben a kultúra csaknem összes területe jelentős változáson ment keresztül. Elképesztő például, hogy 1471-ben, amikor az első nyomda megjelent Firenzében, mindössze harmincezer könyvről tud a szakirodalom, 1500-ban amikor Machiavelli a köztársaság külügyekért felelős un. második kancelláriájánál dolgozott, már mintegy nyolcmillió nyomtatott könyv van forgalomban. (Összehasonlításul: a korabeli Hunyadi Mátyás Corvinái 300 kötet.)
   Nem árt megjegyezni, hogy Machiavelli – belátva, a Mediciek bocsánata nélkül sokra nem megy – A fejedelmet abból a szándékból írta, hogy bizonyítsa politikai rátermettségét a kezüket fél Európán rajta tartó család előtt. Hogy lássák, érti a dolgát akkor is, ha tizenkét évig ellenségeiket szolgálta. A hivatalnok gondolkodása ilyen: "hazámat szolgáltam", nem az ellenfeleiteket. De a Mediciek maga a hatalom. Materialista maffiacsalád, ugyanakkor szenteskedők és képmutatók. Szeretik magukat erkölcsi piedesztálon látni. Machiavelli közismert nézetei a szexről és a vallásról nem fér össze a magukról kialakított képpel. A dolog – hogy visszatérjen hatalmasokat szolgálni – nem jön össze.
  A Machiavelli-életmű – ez vélhetőleg a Mediciek hatása - mindig a katolikus egyház tiltott könyvei között szerepelt. Gondolatai szemben álltak Szent Ágoston politikai tanításaival. Machiavelli kikezdte ugyanis az egyház skolasztikus filozófiáját. Hatalomelméleti fejtegetései megroppantják az "Istentő való" tantételt.
  A Machiavelli által írt művek – ,mondja White - megalkotásának időpontját tekintve, alapvetően modern alkotások, és munkáinak semmi köze kora irodalmi hagyományához. Stílusában és előadásmódjában Machiavelli mindenütt radikális. Machiavelli reformer, újító zseni – bármihez nyúljon is bizarr szexuális szokásaival, vallásellenességével, szabadosságaival együtt.  


Niccolò Machiavelli (Firenze,1469. május 3. – Firenze, 1527. június 20.) olasz író, filozófus, politikus, korának egyik legnagyobb hatású gondolkodója. Neve összefonódott a reneszánsz Firenzével és a gyakorlati politizálással.

 

 Kapcsolódó: Machiavelli, a kiszolgáltatott ember

Machiavelli kézírása

 

White, Michael: Machiavelli – egy félreértett ember 

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.