Ugrás a tartalomra

 

Bulgakov

(1891. május 15.–1940. március 10.)

Amikor negyvenkilenc évesen meghal – annak ellenére, hogy jelentős írónak számít Sztálin Szovjetuniójában –, aligha fogadna rá bárki irodalomtörténész, hogy a maradék huszadik század egyik legnagyobb hatású, világirodalmi jelentőségű alkotója. De a dolog érthető, honnan ismerték volna fel jelentőségét? Nem csak a halála előtt befejezett, nevét ismertté tevő, tizenkét éven át írt A Mester és Margarita, hanem számtalan meghatározó műve sokkal halála után jelenhetett meg.

Ami – lássuk be –, rendjén való. Széllel szemben, mondja a közmondás. Az Európa Kiadó által 2007-ben megjelentetett Acéltorok című rövid és még rövidebb írásokat közlő Bulgakov kötet Kínai történetében olvasható: „A kuli verdesett sárga szempilláival, fújtatott a melegtől, és nagy ritkán gyászos képpel értetlenkedő kérdéseket tett fel. Az öreg meg csak morgott. Öreg ő már, őneki mindegy. Lenin van. Nagyon van, ő a fő-fő. Burzsujok nincsenek, nem, nem, nincsenek! De van Vörös Hadsereg. Sok-sok katona. Zene? Igen, igen. Zene van, mert Lenin van. Te meg csak üljél az órás toronyban. Hogy a tornyon túl? A tornyon túl a Vörös Hadsereg van.” Majd alább: „Élet nincsen. Nincs és nincs. Csak a Vörös Hadsereg – mindenhol.” Bulgakov maga sem csodálkozott (csodálkozhatott) nagyon.

 

Menekült volna. 1930-ban levelet írt Sztálinnak: "Vajon lehet-e helyem a Szovjetunióban? Kérem Önöket, vegyék tekintetbe, hogy az írói tilalom nem kevesebbet jelent számomra, mint hogy élve el vagyok temetve. Kérem a Szovjetunió kormányát, szólítson fel arra, hogy feleségemmel, Jevgenyevna Ljubov-Bulgakovával együtt, rövid időn belül hagyjam el a Szovjetunió területét. A szovjethatalom humanizmusára és nagylelkűségére hivatkozva kérem, engedjenek szabadon egy írót, aki nem képes hasznossá lenni a hazájában. Ez az író én vagyok. [...] Egy drámaíró, öt színdarab szerzője – akit ismernek a Szovjetunióban és külföldön is – kéri ezt Önöktől, akinek a jelenlegi helyzete kilátástalan, akire nyomor, hajléktalanság és halál vár."

Sztálin többször kijelenti, Bulgakov a legjelentősebb drámaíró. Ismert olyan Bulgakov-darab, amelyet tizenötször megnéz a Művész Színházban. Az állítólag jól látható és hallható tetszésnyilvánítása az egész városban visszhangzik. A levél után munkát kap, köszönhetően a szovjethatalom humanizmusának és nagylelkűségének. De a présből – mint a Mester bizonyítja – csak halálával szabadul, hogy az életmű lassú megjelentével újjászülethessen. Anna Ahmatova "pompás megvetés"-nek nevezi Bulgakov írói létét Sztálin árnyékában, a Bulgakov emlékére írott híres költeményében.

És a száraz tények Bulgakovról: a kijevi hittudományi főiskola professzorának fia, a gimnázium után elvégzi az orvosi egyetemet. 1916 és 1919 között orvosként dolgozik (állítólag azzal az ígérettel kapja meg a diplomát professzoraitól, hogy soha nem vállal olyan praxist, ahol kapcsolatba kerülhet beteggel). 1913-ban feleségül veszi Tatjana Nyikolajevna Lappát. 1917-ben kezdi újságírói és irodalmi tevékenységét. 1921 őszén az első asszonnyal, Tatjanával Moszkvába költöznek. Itt él 1940-ben bekövetkező haláláig. 1924-ben feleségül veszi Ljubov Belozerszkaját, 1932-től Jelena Szergejevna Silovszkajával él házasságban. A siker hiánya a jó, kiegyensúlyozott házasság hiánya is egyben.

 

Bulgakov keserű és groteszk leírása az akkor szülési kínokban vergődő Szovjetunió hétköznapjairól gyakran fantasztikus és abszurd vonásokat tartalmaznak – az abszurd az orosz irodalomban Gogol óta a társadalmi kritika módszere. Sok műve a sztálini cenzúra áldozata. A Kutyaszív-vel 1925-ben elkészül, de 1987 előtt nem kerül olvasó elé.

 

Legismertebb regényét, A Mester és Margaritát haláláig (1940) írta, 1966-67-ben jelent meg.
Néhány művét megfilmesítették, erre példa a Fehér gárda és az Iván Vasziljevics hivatást cserél (Halló, itt Iván cár címmel). Magyarországon Várkonyi Gábor rendezése alatt az írása alapján egy TV-drámát készítettek 1977-ben Boldogság címen.
 
 

Mihail Afanaszjevics Bulgakov (Kijev, 1891. május 15. – Moszkva, 1940. március 10.) orosz író.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.