Irodalmi Jelen

Vavyan Fable

2011. március. 20. - 07:34

Nem pöffeszkedés, és nem nagyképűség, életemben nem olvastam Vavyan Fable-regényt. De annyira nem, hogy kezemben se volt. A környezetemben nem olvas senki ilyesfélét, soha senki nem mondta, hogy ezt vagy azt a regényt feltétlenül el kell olvasnod, ha más miatt nem, a technika, a szóhasználat, a nőiség és a csuda tudja, miért feltétlenül (időnyerés céljából kiszólok az asszonynak, ő olvasott-e, nem, ő sem). Márpedig az írói kíváncsiság is rákényszeríthetett volna.

3 500 000 eladott példány

Molnár Éva, ismertebb nevén Vavyan Fable. Írónő.

3-3,5 millió példányban adta el a regényeit (az utánnyomások, másod-, harmad-, és ötödkiadások nincsenek benne). Elképesztő szorgalom, siker.

Nem pöffeszkedés, és nem nagyképűség, életemben nem olvastam Vavyan Fable-regényt. De annyira nem, hogy kezemben se volt. A környezetemben nem olvas senki ilyesfélét, soha senki nem parancsol rám, hogy ezt vagy azt a regényt feltétlenül el kell olvasnod, ha más miatt nem, a technika, a szóhasználat, a nőiség és a csuda tudja, miért feltétlenül (időnyerés céljából kiszólok az asszonynak, ő olvasott-e, nem, ő sem). Márpedig az írói kíváncsiság is rákényszeríthetett volna. Márpedig mindenolvasó volnék, igaz, Raymond Chandler óta, a nyolcvanas évek óta nemigen olvastam krimit. Natúr szerelmeskönyvet pedig annyira sem. A kettő együtt pedig helyből kizáró ok még akkor is, ha nyilvánvalóan minden krimi, és minden szerelem. Márpedig nyilván okkal három és fél millió. Mindezt magyar nyelvterületen, magyarul olvasó olvasók közt, mindez a film hátszele, annak támogatása, és a fordítások hátszele, támogatása nélkül. Mi történik, ha felfedezi a film? Azért csak rejtőzik emögött valami titok. Mit mondanak a szakemberek? Mondanak egyáltalán valamit? Igaz, Rejtő Jenőről is csak mostanában készülnek tudományos dolgozatok.

Meglátjuk. Kíváncsivá vagyok téve.

Onagy Zoltán

Vavyan Fable (Molnár Éva), Budapest, 1956. március 20., író.

Egy ifjú rajongó mondja:
"Ha jól emlékszem először tizennégy esztendősen olvastam Vavyan-t, asszem a Kyra Eleisont. Már akkor is tudtam - fenét tudtam, legfeljebb sejdítettem -, hogy kaptam valamit, de túl hamvas voltam ahhoz, hogy megértsem. Most, hogy az éveim száma megduplázódott, és szépen sorban újraolvasom őket, kezdem kapisgálni. Valszeg meg kellett érni ahhoz, hogy "átjöjjön" az ami a történetek mögött van. Olvasás közben olyan érzésem van, mintha feltennék egy szemüveget, amiben egész másként látom ugyanazt a világot. Mindeközben nem mondja meg, miről mit helyes gondolni, nem irányít, nem kényszerít ki normákat, hanem arra ösztönöz (úgy, hogy észre sem veszi az ember lánya/fia), hogy saját maga alakítsa ki a képet mindenről, hiszen mind egyediek vagyunk, mindünk egyszeri és megismételhetetlen (ebből következően értékes) hatalmas fantáziával, így nincs szükségünk arra, hogy ránk kényszerítsenek akármit. Olyasmi ez egyébként,mint amikor kapsz egy puzzle-t, jól összekeverve és nem tudod, milyen képet látsz majd, ha kirakod. De kirakod, mert érzed, hogy fontos. Nagyon nehéz a puzzle-darabkákat a helyükre tenni,és csak lassan áll össze, de ha összeáll, az a kép majd Téged fog jelenteni.Na, nálam még csak a kép szélei vannak meg, de már ez is valami. Alakul. De tudom, ha elkészül, akkor majd gazdagabb leszek tőle.Sokkal."

Vavyan Fable (Molnár Éva) regényíró 1956. március 20-án született Budapesten. Férjezett, egy fiú (Bánfy Zoltán) anyja. Írói nevét első könyve megjelenése, 1987 óta viseli. Tanulmányait a Dr. Pólya Jenő Egészségügyi Szakközépiskolában végezte; 1988-ig ápolónőként dolgozott.
Tizenegy éves kora óta ír, eleinte leginkább indiánregényeket, saját bevallása szerint azért, mert nem talált más elfoglaltságot.
Kedvenc írói - többek közt - Kosztolányi Dezső, Bohumil Hrabal, Kurt Vonnegut, Raymond Chandler, Rejtő Jenő, Márai Sándor.

A költő Fodor Ákos (amúgy örök szerkesztője) mondja az írónőről: „Hősei markáns egyéniségek, viszonyaik árnyaltak. Cselekményvezetése kiszámíthatatlan, lebilincselő, a történet vége felől nézve mindig logikus. Kritikusan fogékony a mindenkori aktualitások (technikai újdonságok, életmód-divatok, szellemi áramlatok, beszédfordulatok, viccek, pletykák stb.) iránt. Szituációs és nyelvi humora frappáns, pazarló, nemritkán bizarr. Lírája cukormentes, környezetkímélő. Politikus elme: a Mindenkori Veszélyeztetettek Nemlétező Pártjának fáradhatatlan szóvivője. Történeteinek erkölcsi és gyakorlati kicsengése illúziómentesen bizakodó és humánus. Érthetően legpopulárisabb író kortársaink egyike. Stílusa ujjlenyomat-szerűen egyedi, összetéveszthetetlen – ám (vagy éppen ezért) képes »folklorizálódni«: számosan élnek jellegzetes fordulatainak szándékos, de önkéntelen idézésével is.”

Művei:
A Halkirálynő és a kommandó (Halkirálynő-sorozat 1., 1987)
A halál zsoldjában (1987)
Mesemaraton (1987)
A pokol is elnyeli (1988)
A Halkirálynő és a dzsinnek (Halkirálynő-sorozat 2., 1988)
Kriplikommandó (1988)
Ki feküdt az ágyamban? (Halkirálynő-sorozat 3., 1989)
Halálnak halálával (1989)
Démontangó (1989)
Ébredj velem (Halkirálynő-sorozat 4., 1990)
Fattyúdal (1990)
My Fair Lord (1990)
Édes, mint a bűn (novelláskötet, 1991)
Álomhajsza (1991)
A pepita macska (1992)
Mogorva nyár (Halkirálynő-sorozat 5., 1992)
Vis Major (Vis Major-sorozat 1., 1993)
Jégtánc (1994)
Kyra Eleison (Vis Major-sorozat 2., 1995)
Szennyből az Angyal (1995)
Tűzvarázs (1996)
Könnyű álom (Vis Major-sorozat 3., 1996)
Sárkánykönny (1997)
A Hold forró jegén (Halkirálynő-sorozat 6., 1997)
Varázscsók (1999)
Vakvágta (1999)
Vészbejárat (Vis Major-sorozat 4., 2000)
Tündértánc I-II. (2001)
Ezüstegér (2002)
Nászjelentés I-II. (2003)
Tíz kicsi kommandós (Vis Major-sorozat 5., 2004)
Álmok Tengere (2005)
Apád, anyád ide lőjön! (Halkirálynő-sorozat 7., 2006)
Mesemaraton – Emlékfutam (2007)
Kedves, mint egy kéjgyilkos (2008)
Mennyből a csontváz (2009)