Tudatok
ANDÓ-ENDŐ
– avagy mi a galaktikahalál?
Vajon mi lehet az a hírhedt
– költők által meg nem ihlett
végzet – mit tisztelni illett
volna inkább, mint remegni tőle,
végzet hatalma, dőre tőre,
vagyis mi az a mihaszna
galaktikahalál?
Ha imám Fekete Lyukba
világtalan likba kaszál?
Mért lesz élőből mulandó?
Mért lesz csontporrá az ondó?
Tele a bendő? Üres a bendő?
Vajon mit hoz a jövendő?
Piros kendő? Fehér kendő?
Ki a bűnös? Én, te, kend, ő?
Mivé lesz, ami leendő?
Merre fordul a menendő?
(Párttitkárból bankár lett ő,
minden szava bűzlő felhő,
ámde fontos ember, mert ő
több nyugati nyelven értő.)
Panaszunk bár nem kelendő,
létünk súlya maradandó:
Üres bendő? Tele bendő?
Tejút vége a jövendő –
imám nagy Fekete Lyukba
világ-valag-likba talál:
(Ez postán nem feladandó!)
Mi a galaktikahalál?
...Ez a galaktikahalál!
Tudatok
Tudatok, tudatok —
utánatok kutatok!
Amikor a tudat
nem villan és nem kutat
(sem az „alatti”,
sem a „feletti”)
nem talál s nem mutat új utat,
amikor csak pislákol a tudat,
(nem loptam én paptól kácsát
csirkét kakast se ludat)
mégis
valami
állatot
utánozna a tudat?
Félelmében reszkető kis nyulat?
Mert amikor a tudat
egy igen szűk repedésen
át a mélybe zuhant
mindenestől el is sikkadt és elsuvadt:
nincs az a vasmarok mely utána nyúlhat!
Amikor a tudat
létünk mély fekete kútjába zuhant
– pedig ő maga fúrta ezt a tudat-kutat
melyen keresztül az ember az alvilágba juthat –
ez van ha a tudat
bezúghat és berúghat.
Poloska tetű és rüh-tudat,
utánatok csak féregtanász entomológus kollégám kutat.
Engedjetek hát szabad utat
mindenkinek aki Téged kutat
óh ásványi–növényi–állati–
és emberi
vagy tán
emberfeletti
Tudat.
HATÁR GYŐZŐ HALÁLÁRA
(1914, Gyoma–2006, London)
Ez itt az ős-galaktika tenyészet:
Biosz, Dzoé, Nekrosz és Thanatosz1 ,
s az újjászületés, mely hazahoz,
bárhogy tagadod régen az egészet.
Élet-halál e termékeny enyészet
(nyakad körött a döglött albatrosz2
akarja, hogy rettegj vagy darvadozz,
s kerüljön el a Nap-Szellem Eszmélet...)
Színművedben hullákat árvereznek
— találó fintor, s benne sok igazság —
de pesszimizmusod már átmegy ennek
fonákjába, s lám kisüt a Magasság.
Ha visszahallasz, íme egy füles:
nincs oly szerencsénk, hogy az „ég üres”.
Nincs oly szerencsénk, hogy az „ég üres”.
Isten ellen sok ördög működött,
árasztva mérget, félelmet, ködöt,
parázna pápát, aki öl s rühes.
Égtek a máglyák. Okos Ahrimán,
s a fantázia-hajcsár Lucifer
sok ezredévet ölben úgy visz el,
mint kaszás csontváz vörös paripán.
Anyag-hitet kapsz „haladás” helyett:
a „tudomány” szám-kalodába zár.
S míg dorbézol e gőg-fűtött bazár
nyolcvan fölött csak zord állóhelyet
kínál az élet, mint kegyet s kivételt,
csak angyalod tudja lelked kivé lett.
Csak angyalod tudja lelked kivé lett:
te magad tévedsz, bármit is hiszel.
Az ember: téved. Más busz nem visz el,
nincs apelláta, irgalom, kivétel.
„Humanum est errare”3 – mondjam így?
A szúnyog és a vérszopó pióca
nem tud tévedni: eszik, s öl. Mióta
kinyílt agyunk, ez lett a gondja: frígy
testünk halála és az értelem
határmezsgyéjén. Cifra űrteleszkóp
mutat iszonyú távolság-időt,
láttán az ember magából kinőtt,
s mint hálójából szökött hűtelen pók
magát falja a görbült éteren.
Görbült éteren faljuk önmagunkat.
metszőfog: kérdés; zápfog: magyarázat,
de mit sem értünk. Hol van az alázat
hogy megnyugtassuk örjöngő agyunkat?
„A bolygót tévesztettem el” – így írtad,
mint hogyha volna „irodalmi élet”
valahol másutt, humánus szemlélet,
s csodálkoztál, hogy földünkön kibírtad.
Nem hittél abban, ami élve tartott
kilencvenkét tumultus-éven át,
s bár betéve tudtad a Bibliát
szórtál az égre kígyót-békát, francot.
Engem fáraszt ily agyi egyveleg,
Te – legalább – nem voltál „lágymeleg”4.
1 A biosz a fiziológiai élet, a dzoé a lelki élet, a nekrosz a fizikai halál, a thanatosz a lélek és szellem halála.
2 Utalás Coleridge „Rime of the Ancient Mariner” című világhírű költeményére, melyben az agg tengerész lelő egy isteni szimbólumnak tekintett albatroszt, s ennek testét nyaka körül kell viselnie, mint a bűnbánat örök jelképét. Az „albatrosz a nyakam körül” (‘an albatros around my neck’) közmondássá lett az angol nyelvben.
3 Az ismert latin közmondás errare humanum est, ‘tévedni emberi dolog’ nyomatékos megfordítása. Így azt jelenti, hogy EMBERI dolog a tévedés.
4 Lásd János Jelenésekről 3: 15-16. „ Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg vagy sem hév; vajha hideg volnál vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy sem hideg sem hév, kivetlek téged az én számból.”
A „DaVinci-KÓD”
ÉS A BELŐLE KÉSZÜLT FILM MARGÓJÁRA
Petri György emlékének
Jézus Krisztus, hogy „feltámadt” volna?
Ugyan kérem... Hisz’ halandó ácsmester volt,
aki soha meg sem halt igazában,
tetszhalottként csügött csak a keresztfán, míg
Arimátiai József a rómaiaktól kunyerálva le nem menekítette,
ennek utána pediglen fittyet hányva a keresztre
meggyógyították, ő meg már rohant is
Mária Magdolna szoknyája után, mert jóllehet
nem beszélt franciául, de azt mégis csak tudta, hogy chercher la femme
— gógyis egy rabbi is volt azért őkelme —
s így aztán gyermekeik révén megmaradt a királyi vér
hogy a Meroving ház uralkodói — íme a francia kapcsolat! —
Dávid királytól származtathassák magvaikat.
Bomba tömegsiker! Barna Dani1 szerző máris milliárdos,
mert ő nagyon szellemes és okos.
Kinek menjen hát neki?
Egyrészt a katolikus teológiának,
ami teljesen rendben volna, hiszen a Borgiák stb., tudjuk
aztán magának Istennek, az Egek Urának.
Petri is megírta, hogy szentcsaládék „zakatolnak” és ugrálnak.
s hogy létrehozván majd feláldozhassa egyszülött fiát,
a fickós Úristen „tömte” Szűzmáriát.
Nagyon tanulságos ezen szép költemény:
Vajh milyen lehetett az Isteni Fallosz: puha, vagy kőkemény?
Petri nem említi, hogy Mária kínban sikongott, vagy boldogan tűrte,
mégis ezt csámcsogja az irodalmi csürhe,
mivel ez „posztmodern” akár a DaVinci-kód,
csiklandja lágy farkad, meg a petyhüdt csiklód.
Ha valakit zordul elküldsz a pi...ba
nagy jót tészel azzal, hiszen ott találja
földi létezése csúcsát néhány percig,
s bár piruló nejed szerint ez nem herzig,
még szebb e kívánság, ha az édesanyja
pi...jába küldöd — nos, nem készakarva,
hisz’ nem tudod olvasta-e Thomas Mann-tól
a „Kiválasztott”-at, melyben egy szent pancsol,
egyszerre bírván az anyaöl védelmét
és a kani gyönyör non-plus-ultra révét.
„Jop tváju máty!” — bőgték felszabadítóink
— zubbonyaik alatt nem volt egy váltás ing —
minden szeszt felittak, denaturált benzint
hánytak sokan vérrel, s nem ismerték Petrit.
Ki káromol szebben, mint a magyar ember?
„Ba.... meg az Isten!” zúgsz beszeszelt kedvvel,
ám ha Ő megtenné, teremtő kegyelme
ömlene rá a sok méltatlan emberre...
Istennek nem kell szex, s így Jézus sem tette,
szűzen s ártatlanul szállt fel a keresztre!
Mária Magdolnát lelki szeretettel
tette tanítvánnyá, s hite nem veszett el,
Ő látta meg elsőnek a Feltámadottat,
s bár ez a kanok közt pánikot okozhat,
itt a Haghia Sophia, női principium
működött a földön, szent equilibrium!
Élj férfi vagy női testben: egy a lelked,
újjászületsz, ember: ezért úgy viselkedj!
1 Dan Brown neve magyarul
