Ami az évből majdnem kimaradt
Karácsony táján mindenki bőkezűbb. Úgy látszik, még az állam is. Az ország Nagy Nemzeti Kulturális Karácsonyfája alá hirtelen 1,1 milliárd forint került 2012 utolsó két hetében. A jó ideje ígérettel táplálkozó éhezőművészek, azaz a független színházi társulatok tagjai így fellélegezhetnek.
Az év végi bőkezűségben a korábban zárolt összegből számos előadóművészen kívül jutott még az Operaháznak és a Budapesti Fesztiválzenekarnak is. Már csak azt kell kitalálnunk, hogy a hónapokon keresztül folyó videocsatározások és nyilatkozatháborúk helyett miért nem lett volna jobb egy átlátható költségvetési stratégia jegyében időben folyósítani a pénzt. Akkor mind a kormánynak, mind az alkotóművészeknek több kreatív energiája maradt volna a valódi munkára.
A zárolások azonban nem döngölték földbe a magyar irodalmi folyóiratpiacot, amelynek palettája januártól tovább bővül. A Magyar Napló időszakos kiadványaként jelenik meg 2013 elején a hiánypótlóként beharangozott Irodalmi Magazin, amelynek első száma a 110 éve született Illyés Gyulával foglalkozik. A kiadvány szerint „ilyen magazinjellegű kiadvány eddig nem volt a Kárpát-medencében”, ugyanis kifejezetten a „nagyközönséget” célozza meg. A szerkesztők ezek szerint nem minősítik irodalmi lapnak a Könyvesblogból születő Könyves magazint, amely színes anyagaival a nagyközönség számára is emészthetővé teszi a kortárs irodalmi műveket, jelenségeket. Az Irodalmi Magazin nem ígérkezik olcsónak. 1490 forintért lehet olvasgatni a minden bizonnyal rendkívül aktuális Illyés-problematikáról, amelybe a nagyközönség részeként mi is remegő kézzel lapozunk majd bele. A sajtóanyag ráadásul azt ígéri, hogy 2014-től negyedévessé válik a kiadvány.
A még csak koncepciójában ismert Irodalmi Magazinnal szemben a 2012-ben megújult Szépirodalmi Figyelő a slam poetrynek szentelte idei 6. számát. A slam történetének hazai összefoglalóját Vass Norbert gyúrta a szakmának és a szélesebb közönségnek is élvezhető szöveggé, amíg a „Mi a slam veleje?” körkérdésre a műfaj legismertebb magyar képviselői válaszoltak (többek közt Pion István, Simon Márton, Süveg Márk vagy Závada Péter). Az Irodalmi Jelen korábbi, slamparódiára épülő problémafelvetése után ez az első elemző körkép a műfajról.
A tavalyi fiaskó után az idei Petri-díj körül is nagy a hallgatás. A kötet nélküli fiatal, tehetséges szerzők közül az elismerést a New Yorkban tartózkodó Gazdag Péter drámaíró és képzőművész kapta, akinek mind Többszörös orgazmusát (Budapesti Anarchista Színház), mind Hacsakúgynemét előszeretettel ajánljuk mindenkinek. A kurátoroknak biztos jelentős könnyebbséget okozott, hogy manapság ritkán nyomtatnak ki drámát, így nem futhatnak bele a korábbi pofonba, amikor is egy kötettel rendelkező kapta a díjat, akinek munkáját a Magvető jelenteti meg.
Önmagában is nagy elismerés, ha megírják egy máig létező irodalomszervezet történetét, ahogy Németh György tette A József Attila Kör története című kiadványban. Bár a kötet még csak a JAK elnökének karácsonyfája alatt érhető el, hamarosan valószínűleg kapható lesz a fontosabb könyvesboltokban.
Méltánytalanul kevés szó esett az év végén az első JAKkendő-díjról, amelyet a békési Szili Ágnes kapott rövidpróza-gyűjteményéért. A díj azért is fontos gesztus az államközpontú kortárs magyar kultúrában, mert a MrSale Öltönyüzlet magánalapítású elismerése. A kezdeményezés akár iránymutatás is lehetne sokaknak, azt pedig csak remélni tudjuk, hogy a 2012-es év végén kezdődő lendület az irodalmi életben kitart egészen a 2013-as Könyvhétig.
