A Füst és A Gregorina-kanyar Hatvanban
A hatvani Ünnepi Könyvhét irodalmi estjén – a Hatvani Közművelődésért Alapítvány, a hatvani Ady Endre Könyvtár és a Ratkó József Közművelődési Egyesület közös szervezésében – Böszörményi Zoltán legújabb, Füst című novelláskötetét és A Gregorina-kanyar című antológiát mutatták be.
Sokan voltak kíváncsiak a hatvani Ünnepi Könyvhéten Böszörményi Zoltán legújabb, Füst című novelláskötetére és A Gregorina-kanyar című antológiára, amelyben Tompa Z. Mihály, az Irodalmi Jelen Moral history című pályázata második díjasának novellája is szerepel.
Elsőként Böszörményi Zoltán beszélt a Moral history novellapályázatról, valamint a legjobb versenyművek közül harminchat alkotást tartalamzó antológiáról, amelynek kapcsán kiderült: nagyon erős csapattal volt dolga a zsűrinek, éppen ezért a döntés sem volt könnyű. Bár a részvevők nem hivatásos írók, valamilyen szinten kötődnek az irodalomhoz. A novellákat olvasva olykor az az érzésünk, hogy ezeket az írásokat profi vetette papírra. A fogalmazás, a cselekményszövés, a toposzok, az érzéseket megjelenítő szimbólumok, a katarzisok egyaránt ezt erősítik. Mindegyik pályázó egy külön világot hozott magával – fogalmazott Böszörményi.
A továbbiakban hangsúlyozta: az Irodalmi Jelen célja ezekkel a kiírásokkal az irodalommal foglalkozó, tehetséges alkotók felkarolása, közelebb segítése az olvasókhoz. Ugyanazt a hagyományt folytatjuk, amelyet évszázadok óta művelnek szerkesztőségekek – hangsúlyozta.
Tompa Z. Mihály Versenytáncos című, díjnyertes alkotásáról megtudhattuk: egyfajta modern krimi. A szerző három alkotást is benyújtott az Irodalmi Jelen novellapályazatára különböző jeligékkel, azt remélvén, hogy mindhárom dobogós hely az övé lesz. Írásai ugyanarról az ügynöktörténetről szólnak: a Versenytáncos a megfigyelt szemszögéből mutatja be az eseményeket, egy másik, amely a Moral history pályázaton különdíjat nyert, az egyik jelentő nézőpontjából mesél.
Az est további részében Böszörményi Zoltán legújabb, Füst című novelláskötetével ismerkedhettek meg érdeklődők, amelynek apropóján alkotói pályájának fontosabb állomásairól is szót ejtett az író és József Attila-díjas költő. Elmondta, hogy tizenegyéves kora óta foglalkozik irodalommal és közöl különböző irodalmi lapokban. Még gyerekként kezdett el publikálni a Napsugár című gyermeklapban. Pályakezdő éveiben Bálint Tibortól, Fodor Sándortól, Lászlóffy Aladártól és Kányádi Sándortól tanult nagyon sokat. Az írómesterséggel kapcsolatban kifejtette: nem ír könnyen, nem az az alkat, akiből “folyik a szó”, nagyon fegyelmezettnek kell lennie, amikor írásain dolgozik. Az alkotói munka sokszor vívódás, mintha laboratóriumban ülne és kísérletezne. Többnyire nem jön ki az, amit az író elképzel, mert nincs türelme sokat “ülni a könyvön”, emiatt születik olyan sok rossz könyv is. Aki komolyan veszi, annak ez a mesterség nem könnyű. Az írónak nagy a felelőssége, nem szabad becsapnia olvasóját, csak minőségi munkát, nagyon jó dolgot adhat ki a kezéből. Példaként említette Tolsztojt, aki az Anna Karerinát tizenkétszer írta át.
Legújabb novelláskötete, a Füst születésére kitérve elmondta: Lénárd Sándor Brazíliáról szóló írásai, különösen a Völgy a világ végén című regény ihlette, amelyre Hudy Árpád kollégája hívta fel a figyelmét. Böszörményi beépítette kötetébe a Lénárd által használt személyneveket, amelyek nagyon érdekesek. Ízelitőként A smaragd fülbevaló és a Meleg este, telihold című novellákat olvasta fel. Előbbiről megtudhattunk, hogy tulajdonképpen három Lénárd-sorból született az egész történet, amelyről kezdetben azt gondolta, hogy lehetetlen novellává formálni. A tragikus, sokkoló alkotás utána a második írás pajzán vidámsága oldotta befejezésként a tartalmas irodalmi rendezvény hangulatát.
Az estre ellátogatók nemcsak nemcsak a Füsttel és A Gregorina-kanyarral barátkozhattak meg, de Böszörményi Zoltán korábbi regényeit és az Irodalmi Jelen lapszámait is hazavihették ajándékképp.
Varga Melinda
