Borontológia, borantológia
Magyarország azért is nevezhető a borok hazájának, mert köztudottan többet termel az ősi italból, mint azt a határain belül megtermő szőlőfürtök mennyisége lehetővé tenné. Így nem véletlenül nevezik a csodák országának, ahol a kánai menyegzőhöz hasonlóan gyakran borrá változik a víz – egy kis vegyi rásegítéssel.
Amikor azonban borfesztiválra látogat az ember, már előre felkészül, hogy a tömegborokat gyártó és az alapanyagot külföldről importáló hazai nagyhatalmakat elkerülje. Így értelemszerűen nem áll meg annál a helynél, amelynek badacsonyi fémtartályai akár még a szegedi víztoronyról is jól láthatók. Az abban lévő déli lőre azonban annál kevésbé, mint ahogy a felvásárolt balatoni szőlők nagy része sem. Emellett elkerüli még azokat a szörpárusokat is, akik nem fukarkodnak a cukorral, amikor félédes bort kell piacra dobni. A hasonló módon dolgozó pincészetekből nyugodt szívvel össze lehetne állítani egy feketelistát, de a Szegedi Borfesztiválon járva ezeket inkább elkerültük, és egy nívós fehér és vörös listát próbáltunk készíteni.
A dél-alföldi város ugyanis 2012. május 18-a és 27-e között rendezi meg bormustráját, amelynek kínálatából irodalmi szempontok alapján is válogattunk. Kicsit félretéve Hamvas Béla A bor filozófiájának somlóival betetőző rendszerét, a különlegességeket kerestük. Ha pedig rátaláltunk egy-egy különleges Cuvée-re, megpróbáltunk hozzá egy-egy olvasmányt társítani. Néha azonban engedékenyebbek voltunk, és kísérletet tettünk pár borvidék-idegennek mondott szőlőfajtával is.
Az egyik legnagyobb meglepetésnek a farkasmályi Bárdos és Fiai 2008-as Imperial Cuvée-je bizonyult. Ha lila bíborossága mellett nem lenne olyan szelíd, hogy nőknek és férfiaknak egyaránt ajánlható, akkor azt mondhatnánk: egy római harcos vérét csapolták meg egy kiadós délutáni gyümölcsfogyasztás után. A gyümölcsösséget a Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon és a Merlot együttes hatása okozza, amelyek közül egyik minden bizonnyal fahordóban érlelt. Nem kell sokat gondolkodnunk, hogy milyen kötetet ajánljunk hozzá. Leginkább a Könyvhétre megjelenő, Édes hazám című, közéleti verseket tartalmazó antológiát érdemes forgatni az Imperial Cuvée mellé, mert akár még azt is képesek leszünk elhinni, hogy Magyarország legalább kulturálisan újra fénykorát éli.
A másik meglepetésnek a balatonlellei Pócz Pincészet 2011-es Irsai Olivér – Sárgamuskotály Cuvée-je bizonyult. Önmagában Olivér elég jellegtelen, fiatalos alapanyag, amely a sárgamuskotályostól töltődik fel életerővel. Ez az életerő nagyon nyárias, ugyanis a bort kortyolva olyan érzésünk lehet, mintha egy különleges csemegeszőlő fürtjét fogyasztanánk a Balaton mellett üldögélve. Ráadásul száraz borról beszélünk, és egy olyan szőlőfajtáról, amely Tokaj környékén a legnépszerűbb, ezért dunántúli testvérét gyakran lebecsülik. Egy könnyed, de mégis komoly tartalommal bíró verseskötet ajánlható hozzá, mint amilyen Vass Tibor Mennyi semenni című legújabb, Könyvhéten már beszerezhető alkotása.
A harmadik furcsa rátalálás az Ősi Pincészet Villányi Chardonnay Barrique nevű, 2003-as évjáratú bora volt. Különlegességét az adja, hogy olyannak tűnik, mintha egy idősödő, bölcs, de mégis a világgal lépést tartó, könnyed sportzakóba öltözött férfi életvezetési tanácsait hallgatnánk. Halántéka már kicsit őszül, de nem tűnik tudálékosnak. Tudja, hogy hordoz magában egy nosztalgikus, de mégis naprakész humort, annak minden mélységével együtt. Egy, a klasszikusok stílusát megidéző prózarészletet ajánlunk hozzá Murányi Sándor Olivér Zordok, a székely szamuráj című regényéből.
Ha eredményesen kikerültük a tömegborokat, talán a tömegolvasmányokat is sikerül kicsit leszűkíteni a közeledő Könyvhéten. Ebben az Irodalmi Jelen hamarosan útjára induló ajánlója is segítségükre lesz. Az olvasók pedig kereshetik hozzá a megfelelő bort – Szeged után számos magyarországi nagyvárosban.
