100 ezer költő a válltömésért
Fontos dolog a költészet, magunk is azon cseperedtünk választékos nyelvű újságíróvá. Tisztában vagyunk azzal is, hogy Petőfi nélkül nem lenne se sajtószabadság, se március 15-e, így az 56-osokat sem lelkesíthette volna annyira a hév, mint tette azt a költészet erejével karöltve. Az is megnyugtató, hogy van ma százezer költő, aki leültethető akár virtuálisan, akár valóságosan egymás mellé egy bizonyos ügy érdekében. A civil kezdeményezéseknek is híve vagyunk, sőt, mi vagyunk a leghívebb civil kezdeményezők. Sajnáljuk például, hogy az 1980-as és 1990-es években kiment a divatból a válltömés. Ezért mozgalmat indítunk, hogy a százezer költő ne csak a változásért álljon ki, hanem a válltömésért is.
De tulajdonképpen miért is csatlakozunk a 100 ezer költő a változásért mozgalomhoz? Elsősorban azért, mert gyerekkorunkban írtunk két verset, és költőnek érezzük magunkat. Másrészt próbáltunk utánajárni, hogy mégis milyen változásért folyik a küzdelem. Megtudtuk, hogy úgy általában a változásért. Ez annyit jelent, hogy a női válltömés divatba hozása is beletartozhat ebbe a fogalomba. Sőt, beletartozik a takarítónők bérének emelése is. Kicsit már problémásabbnak érezzük, hogy a demokráciák diktatúrává válása is változásnak számít, de minden fogalmazásnak vannak gyengéi. Elvégre költőkről van szó. Javasoljuk tehát az egyébként rendkívül egyértelmű fogalom szűkítését és konkretizálását a továbbiakban. Például: 100 ezer költő a pozitív változásért. Vagy ha marad az eredeti koncepció a vállalkozás céljait tekintve, akkor a következőképpen: 100 ezer költő csak úgy. De ez természetesen jelentős visszalépés lenne eredeti célunkhoz képest. A válltömés egyébként is fontos dolog, mert attól egy nő férfiasabbnak érezheti magát. Ez pedig már dupla változás. Főleg azokban az ínséges időkben, amikor a nőket a középkorba visszaküldendő emlegetik a politikusok.
Mi tehát támogatjuk a 2012. szeptember 29-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezendő eseményt, és felolvassuk Óda a válltöméshez című versünket. Kis lépés az embernek, nagy lépés a válltömetlen nőknek. Be kell vallanunk őszintén, hogy a klímaváltozáshoz nem vagyunk még elég iskolázottak, az állatmenhelynek pedig már odaadtuk az 1%-ot. A szociális intézményeket meg nem szeretjük annyira, mint a nagy eszméket. Maradunk tehát az apróbb részleteknél. Reméljük, még többen csatlakoznak a mozgalomhoz így, hogy sikerült konkretizálni a célokat. Számunkra bebizonyosodott, fontos dolog a változás. Megtaláltuk benne saját, válltöméssel felpóckolt arcunkat. Csak halkan jegyezzük meg: nem lehetne-e, hogy a 100 ezer költő átutalna fejenként 100 forintot és egy-egy verset az éhező afrikai kisgyerekeknek, merthogy az lenne ám a valódi változás? Bár kevésbé lenne általános, fennkölten eszmei és látványos, mint a nagy-nagy költészeti boom.
