A hónap költője – Összecserélt napok – Tóth Erzsébet versei
ÖSSZECSERÉLT NAPOKTÓTH ERZSÉBET VERSEI
Hosszú hétvége
egy eltévedt bogár csapkodása, vergődése
pattogó rovarzenéje az éjszaka csendjében…
az elektromos szúnyogriasztó édeskés
rosszindulatú illatában hallgatom haláltusáját
bízom benne, hogy a csöppnyi vérszívókra
adagolt méreg nem végez vele
és elvonszolja magát a teraszig
ahol szárnyra kaphat a friss levegőn
vagy elcsíphet egy békésen szundító káposztalepkét
álmos vagyok, hogy segítsek neki
ahogy olyan sokaknak nem segíthetek
még el se kezdődött az ünnep
én már szeretném kipihenni
álmodni jó nagyokat
de álmodni is életveszélyes
egy gasztrotyúk és egy gasztrokakas
kavargatta az ország húslevesét
mi lesz az én húslevesemmel?
Szent István intelmei sem segítenek eldönteni
holnap kedd lesz-e vagy szombat
megint összecserélték a napokat
arra sem volt erőm, hogy megnézzem
az augusztusi csillaghullást
talán még nem késő
augusztus van, fesztiválidő, virágkarnevál
gyűlik a liszt a Kárpát- medence kenyerébe
kész már a recept a nemzet tortájára
jöhet az ünnep,
kicaplatunk a ligetbe
veszünk a gyereknek léggömböt és vattacukrot
egy hosszú hétvégére elfelejtjük
a gyanús csecsemőhalálokat
a hetven-száz évre titkosított történelmünket
ahogy a saját életünket süllyesztik el előlünk
ahogy a huszadik század itt hagyta
fel nem robbant bombáit
az utódoknak se legyen nyugta…
hány akna lehet óvodák, templomok udvarán,
szántóföldeken, aranyló repceföldek alatt
százéves házak födémszerkezetében megbújva?
hogy aztán levegőbe röpítse a gyanútlan álmodókat
a tűzijáték idejére
el ne felejtsem bezárni a kutyát
világgá ne menjen tőlem
és holnap felszabadultan sóhajthassak
vége a hosszú hétvégének
rövid lesz ez a hét
Óda az ősz hajú férfiakhoz
láttam őket feketén, szőkén, vörösen, barnán
bozontos barna, vállukat verdeső sörényüket
a szikrázó fekete hajukból felszálló csillagokat
volt köztük hercegszőke, és királyvörös
ki tudná felsorolni annyi év után?
pókfonálgyönge kócosak és büszke Sámsonok
gondosan fodrászoltak és egérrágta hajúak
volt belőtt séró, jólnevelt hullámok
és öntörvényű üstök, cigánybarnák, gesztenyeszőkék
meg indiai olajoskékben játszadozók
nem láttam őket megőszülni
ahogy fel-feltünedezik az a pár szál bánatos fehér
aztán egyre mákosabb lesz a halánték
ritkulnak szürke, ezüst, sárgásfehér bozontok
a megtört tekintetek körül
néha találkozom velük a temetéseken
rég eltűnt ifjúságunk tanúit búcsúztatjuk
de én a régi hajjal látom őket
az ősz mögött látom a feketét, vörösesbarnát, szőkét
és ha a fiatalokra nézek
az ő arcuk körül is látom a majdani hószín fehéret
