Napló vagy vers?
Megosztották a közönséget a legutóbbi Bretter György Irodalmi Körön bemutatkozó Kiss Júlia versei: egyesek szerint inkább naplószerű szövegek és nem költészet, mások dicsérték az alkotások hangját és képeit.
Napló vagy vers?
A parázs hangulatú Bretter Körön a telt házas közönség nem bánt kesztyűs kézzel az elsőéves magyar nyelv és irodalom szakos hallgatóval, aki egy éve, 2012. szeptember 17-én írta első versét, mégis úgy gondolta, a nyilvánosság elé lép írásaival. A fórumon egyébként sem szokás agyondicsérni a kezdőket, a fáma szerint akkor lehet valaki Kolozsváron költő vagy író, ha túléli első Bretter Körét. Kiss Júlia nem úszta meg szárazon, de örülhetett néhány pozitív visszajelzésnek is, ami a folytatásra ösztökélheti.
Elsőként felolvasott néhány hosszabb verset, majd meghallgathattuk Kovács Bea vitaindítóját. „Elképzelem, elgondolom, megálmodom, kitalálom, felidézem, megmásítom, átírom a történetet. Kiss Júlia verseinek beszédhelyzete legtöbbször a felsorolt állapotok valamelyikéhez hasonlítható. A versek beszélője minduntalan visszatér múltbéli, hol kellemes, hol véglegesen elhibázott eseményekhez. Van ebben a szokásban egy kis freudi kényszerképzet: az egykor megesett, örökre a múltba zárt eseményekhez való ismétlődő visszakanyarodás fojtogató vágya, rögeszméje” – fogalmazott az értékelés.
Kovács szerint a meghívott költői pályafutásának kezdeti fázisában van, amikor még bizonyos dolgokat ki kell írnia magából. Azok a versei a sikerültebbek, amelyekben képes eltávolodni személyes élményeitől, az olvasó éppen ezáltal kerülhet közelebb ehhez a fajta lírához. De a távolság megtalálása nemcsak a meghívott, hanem minden alkotó ember számára kihívás. Helyenként belefut közhelyekbe is, ami szintén ifjú költők betegsége.
A vitaindító után a meghívott fölolvasott néhány rövidebb verset is, amelyek friss alkotásai – ezeket szintén megvitatták. Illyés Zsolt joghallgatónak például erőtlennek tűntek, nem érezte eléggé kiforrottnak őket. A hosszabb versek inkább elnyerték tetszését, viszont szerinte túl gyakoriak egyes szövegekben a felesleges ismétlések.
Győrfi Kata költő is úgy vélte, hogy a rövidebb alkotások önmagukban nem állják meg a helyüket, viszont nagyon szép sorok lehetnének egy hosszabb szöveg részeként: „Nadrágod hátsó jobb oldali / zsebéből szeretnék egyszer kiesni, / hogy mikor rájössz, elvesztettél, / visszanézz”. Zavarosnak találta viszont a profit című vers e részét: „emlékszel arra a barátodra, aki kávét fizetett / és együtt jártatok el mindenhova / aztán megérezted rajta a szeretőd illatát?”. De a zárógondolatot dicsérte: „az életben a legjobb dolgok ingyen vannak / valaki meg fizet”.
Balázs Imre József költő, irodalomtörténész egészében pozitívan nyilatkozott a szövegekről, az ír tenger hangja című verset egyenesen figyelemre méltónak találta. A hosszabb szövegekben jók a képzettársítások. Az írások erőssége a köznapiság, a költőnek törekednie kellene, hogy ezt a hangot megtartsa, és ne legyen emelkedett, mert az elrontaná ezeket a verseket.
Mostis Gergő színművészeti hallgató szerint nagy bátorság ilyen fiatalon közönség elé állni, ugyanakkor felelősség is. „Annyira naplószerű, női versek ezek, hogy hozzám nem szólnak. Akkor tudnának megszólítani, és erre van esély, hogyha idővel annyira szubjektívvé válik benne az, amit leír, hogy már univerzális lesz” – állapította meg. Kiss karcolja ugyan az erotikus irodalom határait, de még nem elég bátor, hogy mélyebben belemenjen. Nem mer elég szabadon írni, ezért gyakran fölösleges költői képek, fokozások, felsorolások, hasonlatok kerülnek verseibe.
Bréda Ferenc író, költő, esztéta túlságosan naplószerűnek ítélte a szövegeket. Szerinte ezek tipikus „női versek”, az viszont kétségtelen, hogy a meghívottnak van retorikai érzéke. Nem nevezné szerelmi lírának, inkább „amazon” követelőzés ez, nem ért a költő a szerelemhez, de hát ez természetes, hiszen még nagyon fiatal.
Kovács Bea így összegezte az elhangzottakat: valakibe belefojtani a szót azért, mert 19 éves, nem korrekt dolog. Aki naplót ír, az csak a „csajos” megjegyzéseit teregeti ki, és itt sokkal többről van szó. Kiss Júlia valóban nem találta még meg azt a távolságot, amellyel úgy tud ezekről az élményekről beszélni, hogy az releváns és érdekfeszítő legyen mindenki számára, de ez nem jelenti azt, hogy idővel nem fogja mindezt megtanulni.
Varga Melinda
