A Pál utcai rajok
Háromnegyed egykor, éppen abban a pillanatban, amikor a számítástechnika laboratórium tanári asztalánál hosszú és sikertelen kísérletek után Raatz tanbá (a diákok csak így nevezték) végre elérte az iskola védelméért felelős tűzfalat, az épületben megszólalt a csengő, és ezzel még a monitor előtti látszólagos komolyságnak is vége szakadt. A diákok rosszkedvűen indultak el a szünetre a számítógép elől, ahol tanóráik és életük nagy részét töltötték a számos veszéllyel fenyegető külvilág helyett. Ekkor, tehát háromnegyed egykor, a következő párbeszédet rögzítették a mikrofonnal felszerelt térfigyelő kamerák, amelyek már a Raatz tanbá keze közül kikerült tűzfal mögött megbúvó titokzatos szervezet irányítása alatt álltak.
– Te, Boka, figyu, feltörted már a kódot?
– Ó, nó, még nem teljesen, éppen a Fácsét hekkelem.
– És simán gyűröd?
– Persze, tudod, én is raj vagyok.
– Tagja vagy az egyletnek?
– Melyik egyletre gondolsz?
– Hát, a klikkegyletre…
– Ja, a Grundra… De erről nem beszélhetek.
– Mér’ nem?
– Mer’ nagy dobásra készülünk.
– Milyen nagy dobásra?
– Szétzúzzuk a rendszert.
– Milyen rendszer?
– Ezt az egészet.
– A sulit is?
– Igen, ezt az egészet tanárostul, egyetemestül, miniszterelnököstül.
– Hogyan csináljátok?
– Gondolkozz, benne van a nevünkben, hogy klikkegylet…
– Csak nem a túlcsordulásra hajtotok?
– Az csak a kezdet. Mozgasd meg az agyadat, gyökér!
– Csak nem a Nemecsek?
– De, beküldjük a Nemecseket, benne a vírust…
– Miből gondolod, hogy átjut a tűzfalon?
– A trükk éppen az, hogy Nemecsek egy lúzer. Mindenki megsajnálja, megosztja, linkeli.
– Értem. Akkor már nem is tüntiztek, és semmi flashmob?
– A tüntike már a múlté. A jövő a miénk, szájberrajoké.
– És az Ács Feri is segít?
– Igen, ma suli után van a míting.
– A Grundon? Én is beférek még?
– Ne viccelj, nincs nálad a pácvörd.
– Az nincs, de vágom, ki az Ács Feri.
– Én is vágom, ki a Feri.
– De én ismerem személyesen is…
– Nebasszfel!
– Egyszer ütköztünk a városban, ki kellett mozdulnia.
– És miről ismerted meg?
– Nagyon hasonlít az avatarképére! A Grundon és a Fácsén is azt használja.
– Rádobok egy üzit, ez így nem maradhat, irtó gáz.
– Oké, de, figyu, mit csináltok azután, hogy szétzúztátok a rendszert?
– Akkor a Grund lesz az új rendszer.
– Ez mit jelent?
– Azt, hogy senkinek sem kell majd elmozdulnia a tabletja elől.
– De akkor hogyan műkszik majd a suli?
– A Grundon keresztül, rákattan a hálózatunkra, és ott van a suliban.
– És mi lesz a munkahelyekkel?
– Nem lesznek többé munkahelyek, mindenki otthonról dolgozik.
– Mér’ lesz az jó?
– Mer’ ez lesz az új szabadság.
– Becsöngettek, Boka, menjünk.
– Nem, mi csöngettünk be, az időzítő már a Grundé…
Másnap, pontban háromnegyed egykor a ragyogó tavaszi napsütésben a magát Pál utcai rajoknak nevező ismeretlen hekkercsoport Grund nevű programja feltörte az oktatási minisztérium szerverét, és közel került ahhoz, hogy a kormány létfontosságú informatikai központjait is megszerezze. Az éledező tavasz forradalmi hangulatában a Grund olyan hálózat építését kezdte el, amelyen Raatz tanbán kívül az ország vezetői is megdöbbentek. Egymás után kerültek fel a fontosabb hírportálok címoldalára a követelések, amelyek között első helyen szerepelt az ingyen tabletet minden diáknak. Ezeket követte a távoktatás és a távmunkahelyek rendszerének kiépítése, amelyet Raatz tanár úr és az oktatási tárca kezdetben könnyed vállvonogatással fogadott, de a klikkegyletnek hamarosan annyi tagja lett, hogy a parlament öltönybe burkolózó tanácstalan urai az internetszolgáltatás felfüggesztése mellett döntöttek. Ekkorra azonban már a Grund uralta a hálózatot, és a korábban csak apró követelésekkel jelentkező csapat előtt korlátlan lehetőségek álltak. Ami egy nappal korábban Raatz tanbá gondja volt csupán, az most a lelkes raj, Boka lelkébe is új kétségeket ültetett, most először kezdett derengeni egyszerű gyereklelkében a sejtés arról, hogy tulajdonképpen mi is az élet, amelynek mindnyájan küzdő, hol bánatos, hol vidám szolgái vagyunk.
