Az életem folyamatos katarzis

Jónás Tamás Lassuló zuhanás című, a Magvető Kiadó gondozásában megjelent verseskötete öt év lírai terméséből válogat. Az Atha Sam Roma Összművészeti Fesztivál keretében – a Szépírók Társaságának A könyv utóélete elnevezésű programja támogatásával – mutatták be a Király utcai Gödör Klubban.

A költőt új kötetéről kérdező Bárdos Deák Ágnes író elöljáróban ejtett néhány szót a hatodik alkalommal megrendezett fesztiválról is, amelyen a zene, a színház és a tánc mellett fontos szerepet kap az irodalom, így Jónást követően Erdős Virággal találkozhatott a közönség. Az Athe Sam a művészet révén segíti az interkulturális párbeszédet. Találkozik itt roma és nem roma, oláh, beás és magyar cigány, ismeretségek, barátságok köttetnek, kezdeményezések születnek, együttműködések alakulnak ki, új tehetségek kerülnek reflektorfénybe. Hol sírva, hol nevetve szembesülnek a részvevők a cigány lét értékeivel, problémáival és szépségével. Külön hangsúllyal szerepelnek a fesztiválon a roma és nem roma művészek közös produkciói és a tehetséggondozás.

A rövid felvezető után Bárdos arról faggatta a meghívottat, hogy mit csinál Kolozsváron, ugyanis közel fél éve ott él. Jónás elmesélte: van valamiféle kulturális áramlás Budapest és Kolozsvár között, ezért esett a Kincses Városra a választása, miután arra az elhatározásra jutott, hogy egy ideig elhagyja a magyar fővárost. Tulajdonképpen arra számított, hogy csendesebb helyre fog érkezni, ahol nem igazán ismerik őt, és elbújhat, alkothat. Nagyon hamar kiderült, hogy tévedett, hiszen ott is sok olvasója, rajongója van. 
Visky András rendezőt, írót a közös irodalmi felolvasásokról már korábban ismerte, így őt kereste meg először. Ennek az ismeretségnek köszönhetően a költő jelenleg egy középkori román moralitásból készít zenés színpadi művet, amelyet a jövő évadban, szeptemberben fognak bemutatni a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. A költőnek nagyon jó ihletforrása az új környezet – már közel száz verset vetett papírra, s úgy érzi, készen áll egy új kötet. 
A Lassuló zuhanással kapcsolatban elmondta: mintegy 1200 versből válogatták ki azt a kétszáz alkotást, amely végül bekerült a könyvbe. A munkafolyamat nem volt zökkenőmenetes: három szerkesztőt „fogyasztott” el. „Amikor elkészült és kézbe kaptam a könyvet, alig ismertem rá” – jegyezte meg, utalva arra, hogy majdnem olyan vaskos, mint egy regény.

Ezután a Keresztények alkonya című szonettkoszorút olvasta föl a költő, és keletkezéstörténetét is elmesélte. Mányoki Endre, az Irodalmi Jelen szerkesztője buzdította, hogy írjon hosszabb lélegzetű művet, például regényt vagy versciklust. A költő választása a szonettkoszorúra esett, amely nem úgy készült el, ahogy leginkább szokás ilyet írni: a mesterszonett van meg előbb, és abból keletkezik a többi szonettet. „Elkezdtem az első sornál és befejeztem az utolsónál” – mesélte a tavaly decemberben írt Keresztények alkonyáról. Majd több más költemény mellett felolvasta a kötetindító verset, a Fekete higanyt is, amelynek mondanivalója igencsak aktuális. 
Amolyan lírai vallomásként Jónás Tamás elmondta: az élete folyamatos katarzis, amelybe időnként belefárad. Az est végén a szerző dedikálta a könyvet, bár megjegyezte, nem éppen kedvenc foglalkozása ez, és kérte olvasóit, hogy mondják meg, mit írjon a példányokba.

A költőt – mivel erről a kötetbemutatón nem esett szó – az est végén könyve nem mindennapi címéről kérdeztük. Ő elmondta: a „lassuló zuhanás” értelmezhető költői trükként, akár mint oximoron, negatív értelmű szó és ellentétes jelző együttese, amelynek jelentése, hogy valami javul. „Az elmúlt években zuhanás volt az életem, és ha a végéről elmarad a becsapódás, úgy gondolom, van egy optimista értelmezése is a kötet címének. Valami olyat csináltam ebben a kötetben, akár a szerkesztést illetően vagy a költői szerep felvállalását, ami egy tendenciának ellenében megy, legyen ez az alanyi, tárgyi költői felfogás vagy a kötetszerkesztési elv. Az, hogy több vers van benne, mint amennyi illik egy kötetbe, már jelzi, kilép egy régi paradigma rendszerből.”
Új verseit egyébként már kötetben is el tudja képzelni: sokkal játékosabb, könnyedebb lesz, ugyanakkor nagyobb kockázat rejlik benne.

Varga Melinda