Jelen esszében olyan reprezentatív kortárs magyar költők verseit fogom vizsgálni, mint Kemény István, Géher István, Bíró József, Nádasdy Ádám, Jónás Tamás, Rónai-Balázs Zoltán, Böszörményi Zoltán vagy Payer Imre. Lírai beszédmódjuk látszólag teljesen eltérő, mégis mindegyikük költészetében – elsősorban inkább tematikai-motivikus szinten, semmint az elsődleges lírai beszédmód szintjén – felfedezhetők hasonló törekvések és üzenetek, már amennyiben a kortárs magyar költészet kapcsán szabad az értelmezőnek az „üzenet”/„jelentés” terminusokat használnia.

„Látszólag Jónás Tamás, a József Attila-díjon kívül szinte minden más, fiatal költőknek adható elismerést bezsebelő alkotó is alkalmazkodott a könyvtárgy könnyedséghez, hiszen a Törzs többnyire a vázlatosság, a játékosság, a stílusgyakorlatszerűség benyomását keltheti az életművét követő törzsközönségben, amelyhez jómagam is tartozom.” – Boldog Zoltán írt a verseskötetről.

Az Irodalmi Jelen márciusi lapszámbemutatóján Jónás Tamás egy nagyszabású költői vállalkozásról beszélt: megpróbál a „semmiből” megteremteni egy cigány eposzt. Készül az Anyuanyuanyu is.

A tetőn galamb. Ő anyu. Az ég előszobájában öltözködik, nézegeti magát, kérni készülődik.

Leülni mellé. Folyó mellé. Nézni.
Csak ez maradt. Szelíd, szomorú nyertes,
lapozgatsz: milyen volt és milyen lesz.

Jónás Tamás az Irodalmi Jelen gondozásában megjelent Apuapuapu című kötetéről Mányoki Endrével és a közönséggel beszélgetett a Pepita Ofélia Bárban – szabadon, mert itt most bárki és bármit kérdezhetett a költőtől.

még rám csönget a százados örömök bohóca
ködös tekintetű december árva szolgája
rám tekint és már nem nyílik a szája szóra
fel vagyok már ékesítve a kozmoszi pompára

a szememből
áradó fényből szél lett, befelé fújó, drága
hajam tüskés bokorrá rémült, és ujjpercnyi
darabokban, mint szögeső, fejemről lábfejemre hullt

Az Irodalmi Jelen TOP10-es novemberi ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

Egy régi bűn után már lejárt a büntetés.
Karcos még a szivárvány, a hús még remegés.
Ha visszaudvarolnád szeretkezni magad,
koldulnék hozzád pompát, síró sivatag.

„A Lassuló zuhanás zavarbaejtő jellegzetességei közé tartozik, hogy egy »túlságosan profi« költő ömleszt ránk kétszáztíz oldal lírát, és első olvasásra nehezen vesszük észre a sokatmondás mögött a remekműveket.” Boldogh Dezső recenzióját olvashatják.

Tudunk már mindent, azt is, mi fölös.
Legesleginkább: ízlés a becsület.
Zöldell a szemben az alkonyló vörös.
Sorsod félárú gyermekmenü lett.

A pofon. Megírom újra. Úgy kezdődött, hogy anyám megfenyegetett. Ezen mosolyogtam akkor, ma jólesne. Ja, tudom, József Attila is valami ilyesmiért könyörgött, de József Attila hülye volt, mert komolyan vette, amit érzett.

Persze semmi panasz férfi
száját szitok el nem hagyja
Elég ha guggol és nézi
mily erős a gyenge hangya

Jónás Tamás Lassuló zuhanás című, a Magvető Kiadó gondozásában megjelent verseskötete öt év lírai terméséből válogat. Az Atha Sam Roma Összművészeti Fesztivál keretében – a Szépírók Társaságának A könyv utóélete elnevezésű programja támogatásával – mutatták be a Király utcai Gödör Klubban.

A belváros szívébe költözött TAT Galériában mutatta be az Irodalmi Jelen a 45 költő műveit felvonultató Verstörténés-antológiát, mely az Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Mányoki Endre az antológia szerkesztőjeként beszélt a költőcsoport történetéről. Beszámoló Hegedűs Gyöngyi fotóival.

Az Irodalmi Jelen TOP10-es könyvheti ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

a szépséget elmesélni még szépen sem lehet.
pár szó, persze, kimondható:
rémisztő, gondos, döbbenet.

Az Irodalmi Jelen díjátadóján elhangzott laudációkat gyűjtöttük össze, képekkel és videóval illusztráltuk a szöveget.