Jézus egyik legavatottabb kutatója

Oxfordban, május nyolcadikán, hosszú betegség után, nyolcvannyolc éves korában elhunyt Vermes Géza professzor, a judeológus és bibliakutató, Jézus egyik legavatottabb kutatója.

Az Oxford Dictionary tőle kérte új kiadásához Jézus Krisztus személyének rövid meghatározását. Korábban az állt az oxfordi nagyszótárban, hogy Jézus alapította a kereszténységet. Vermes Géza ezt így írta át: Jézus zsidó prédikátor volt, tanai nyomán jött létre a kereszténység.

Az új évezred kezdetén, 2000. január elsején, a Neue Zürcher Zeitung fordult a magyar származású oxfordi professzorhoz, hiszen elvben Jézus kétezredik születésnapját ünnepelhette a keresztény világ. Vermes Géza azonban azt mondta el, hogy az Ószövetség szövegelemzésével bizonyítható a naptárkészítők hibája: amit ők Krisztus születési évének, tehát naptárilag nulladik évnek tettek meg, nem az volt. Jézus akkor már a hatodik életévében járt. Tehát, ha pontosak akarunk lenni, azt kell írnunk a lexikonokban, hogy a magát Isten fiának hirdető zsidó prédikátor időszámításunk előtt (tulajdonképpen Kr.e.) körülbelül 6-ban született.

Vermes Géza életútja igencsak fordulatos volt. Gondviselésszerű véletlenek című önéletírása 2000-ben jelent meg magyarul, nem sokkal  az angol kiadás után, s engem kértek meg a fordítás elvégzésére, ami nem volt könnyű feladat, hiszen olyan szöveget kellett létrehoznom, ami teljes mértékben elnyeri a magyarul jól tudó szerző tetszését. Már a cím megfogalmazása is órákon át tartott, végül ezt találtuk a legmegfelelőbbnek a Providential Accidents magyarítására. 

Az Oxfordi Egyetem első judeológia-professzora Makón született, de apja, új hetilap alapítása végett hamarosan Gyulára költöztette a családot. Talán az ottani katolikus gimnáziumnak, Vermes Géza alma materének lehetett szerepe abban, hogy a fiatalember katolizált, mi több, érettségi után a papi pályát választotta. Az éppen visszacsatolt Szatmáron lett szeminarista. Önéletírásában őszintén bevallja, hogy soha nem akart falusi plébános lenni, a teológia és a vallásfilozófia vonzotta. Kispapként megmenekült az üldöztetéstől, de a szülei menthetetlenül Auschwitzba kerültek.

A vérzivatar elcsitulása után Vermes Géza a Notre Dame de Sion szerzetesrend tagja lett Belgiumban és a Louvaini Egyetemen doktorált. Az akkoriban felfedezett kumráni, holt-tengeri esszénus tekercsek felkeltették az érdeklődését. Ő el tudta ezeket olvasni, ebből a témából doktorált. Legelismertebb szakértőjükként tartja őt számon ma a tudományos világ.

Gondviselésszerű véletlen, hogy fiatal papként megismerkedett egy válófélben lévő, rendkívül intelligens angol asszonnyal, kilépett a rendből, és feleségül vette. A szigetországba költözött, előbb a Newcastle-i Egyetemen tanított, majd Oxfordban megalapította a judeológiai tanszéket. S ismét zsinagógához kötődő zsidó lett belőle.

Felesége rákbetegségben meghalt, s Vermes Géza idősödőben nősült újra, lengyel élettársat talált.

Az Osiris Kiadó ismét hozzám fordult, amikor Vermes professzor Jézus változó arcai című munkájának a fordítása került szóba. Ez ötvenéves tudományos munkáját ötvözi eggyé. Ahogy a tudós elmerült a holt-tengeri tekercsek szövegeinek tanulmányozásában, úgy foglalkozott egyre többet zsidó bibliamagyarázattal. Az Újtestamentumot nem csak önálló irodalmi alkotásnak látja, hanem a korai keresztény újszerű tanok melegágyának.  

Történeti megközelítésének az volt a fő célja, hogy megállapítsa, hogyan próbálták az akkori prédikátorok megértetni hallgatóikkal a mondanivalójukat, miként igyekeztek a Jézus és galileai tanítványai által beszélt arámi nyelv szellemében közvetíteni igencsak elvont gondolatokat. Ez a nyelv ugyanis hamarosan kihalt, a gondolatok pedig görögre „műfordítva” éltek tovább.

Vermes Géza azt is kutatta, hogyan lett a karizmatikus palesztinai szent emberből a későbbi nemzedékek számára „mennyei Megváltó".

Legutóbb néhány hónappal ezelőtt hallottam a professzor érdekes előadását Londonban, Heródesről. Utána beszélgettünk egy kicsit. Mesélte, hogy amikor a felesége, Margaret még új asszony volt a háznál, rendeztek egy kerti összejövetelt, főleg tudós kollégák részvételével. Margaret első házasságából származó kisfia a kert végében játszott egy gyerekkel. A vendég gyerek azzal dicsekedett, hogy az ő papája adott ki elsőnek könyvet a titokzatos kumráni tekercsekről, melyeken talán Jézus szavai olvashatók. Amire Vermes Géza fogadott gyermeke önérzetesen vágta oda: „Az semmi. Azokat a tekercseket az én papám írta".