Krimi helyett marxizmus

Arne Dahlnak, Svédország első számú krimiszerzőjének könyvére pillantva misztériumot várna az olvasó. Rejtély ugyan akad benne, mégis inkább politikai agitációs röpirat szinte az egész kötet. Dahl frázisokat puffogtat a kapitalista társadalomról, a maffiáról, perverz bácsikról, miközben a krimi hetven százalékában az unalmas nyomozás apró mozzanatait részletezi.

Arne Dahl

A címre vonatkozóan bő magyarázatot kapunk a szerzőtől: „Monkra jellemző szójáték. El van rejtve a »mist« szó a címben, ami angolul ködöt jelent. Ha az ember kimondja a Misteriosót, a ködöt, azaz a »mist« szócskát nem hallja. Megbújik a kimondott »misztérium« mögött. De attól még ott van, és kifejti a hatását. A zenében is ott van. A misztérium azonnal felfedezhető, felfoghatatlan ugyan, de nagyon is valós. A ködöt legbelül viszont nehezebb észrevenni. Mégis a köd az, amiben eltévedünk.” Ez a kisiskolás, oktató hang végigvonul a könyvön, sőt, a szerző gyakran kinyilvánítja megkérdőjelezhetetlen véleményét, például amikor szereplői „[é]ppen egészségromboló ebédjüket tömték magukba”.

Látszólag szokásos a krimi indítása: az elbeszélő felvázol egy sejtelmes eseményt, a lehetséges bankrablást, de nem lehetünk biztosak benne, hogy pontosan mi történt. A nyomozás végül egy sorozatgyilkos után indul meg, és a kezdeti konfliktus csupán a cselekmény végén simul a történetbe.

Dahl karakterei aprólékosan kidolgozottak, jellemzésük alapján képet kapunk a svéd társadalomról, a már évszázadok óta kialakult, a regényben végig kárhoztatott kapitalizmus és nagytőke világáról. Mintha a marxizmus-leninizmus alapjainak svéd változatát olvasnánk. A rendőrség korrupt, de a narrátor nem csupán ennek árnyoldalait mutatja be, hanem rávilágít arra, hogy ők is emberek, ugyanazokkal a gondokkal küszködnek, mint bárki más: házassági, kapcsolati problémákkal, kamaszodó gyermekek lázadásaival, kiégéssel, karrierjük megrekedésével. „Ezek alatt az évek alatt összehoztam és összetartottam egy családot”, magyarázza a főszereplő, Paul Hjelm, hogy miért nem jutott magasabbra a ranglétrán. Közéjük is, ahogyan a svédek bármely rétegébe, beférkőzött az idegengyűlölet. Arne Dahl érzékelteti, hogy a bevándorlási politikával gondok vannak. A belső ellenőrzés tisztjei szerint, „ha egy Piszkos Harry rájön, hogyan játssza ki a rendszert és jöjjön ki sértetlenül az ügyből, egész Svédországban megnyílik az ajtó további száz többé-kevésbé rasszista rendőr előtt”.

A könyvben megjelenített svéd „burzsoáziára”, a felső tízezerre jellemző a céltalanság, jobb híján szórakozást keresnek szexuális perverziókban, erőszakban, megalázásban, pedofíliában: „Kis, idézem, »élőképeket« kreált, a legénységnek mozdulatlanná kellett merevednie aktus közben, ő pedig körüljárta őket, és nézte a kompozíciót.” Az elit elkövetők azonban nem vállalnak felelősséget az általuk okozott károkért, a kisemberekkel fizettetik meg gazdasági hazardírozásuk árát. Ha már Svédországban nem találnak megfelelő lehetőséget, akkor terjeszkednek az éppen felszabaduló piacok felé, például Észtországba. Gyakoriak az összefonódások, a maffia mindenhol feltűnik. A szerző szerint „az, ami csupán néhány éve még a gengszterek munkakörébe tartozott – pénzt mosni, pénzt mozgatni, pénzt eltüntetni, uzsorakamatra hitelezni – mára tisztességes üzleti tevékenységgé vált.” A könyv szereplői rendszerint alkoholizmusba menekülnek, a depresszió a leírtak alapján gyakori Svédországban, minden karakter valamilyen traumát hordoz, egyetlen egészséges lelkületű személy sincs a könyvben. Amennyiben ironikus hangnem jellemezné a krimit, szórakoztatóvá is válhatna.

A leírások gyakran giccsesek: „A vízfelszínt hűvös szellők borzolták, mintha nem tudnák eldönteni, hogy a tél vagy a tavasz erőihez tartoznak-e.” Felüdülést jelentenek a rendőrségen elhangzó, erősen köznyelvi dialógusok: „Mi a fészkes fenéért ment be egyedül? Hjelm már nem bírta féken tartani a nyelvét. – Hogy megmentsem az életét, basszák meg!” A történet kapitalizmuskritikáját szerelmi szálak erotikus tablói oldják. Dahl részletesen, mégsem ízléstelenül írja le a szexjeleneteket: „Aztán Paul másodszor is kielégítette, ezúttal a nyelvével. Az ízek keveredtek a szájában.” A befejező részben pedig valódi akciót kapunk, sejtelmes, pörgő, lendületes, izgalmas bűnügyi sztorit.

Arne Dahl krimibe bújtatott röpirata szerint Svédországban sincs kolbászból a kerítés. A sorozat tízkötetes, így csak reménykedhetünk, hogy a következő részekből kiderül, miért tüntették ki a szerzőt Német Krimi és a dán Palle Rosenkrantz-díjjal. Addig gyönyörködjünk a Misterioso küllemében, amelyet beválasztottak a XX. Könyvfesztivál legszebb borítójú könyvei közé. Már csak ezért is érdemes megvenni, hiszen valószínűleg Önök sem olvastak még piros lapú regényt.

Arne Dahl: Misterioso. Scolar, 2013.

Szőcs Henriette