Uborkaszezon, dinnyeválság, barackkérdés

A Néphangulat Presszóban is beköszöntött az uborkaszezon, ami annyit jelentett, hogy az összes férfi a dinnyeföldeken dolgozott, és ebben az évben kivételesen a sárgabarackról beszélt. A görögdinnyében nem lehetett már bízni, mert a kiszámíthatatlan és sűrűn felerősödő hidegfront keserűvé tette a félérett termést, így az egyszeri gazdák úgy döntöttek, inkább leszüretelik az első kötést, hogy nagyobb esélye legyen a másodiknak a megédesülésre. Pótkocsikkal hordták a gyermekfej nagyságú gyümölcsöt a trágyára, és közben a jövőről beszélgettek, arról, hogy dinnye híján mi legyen a barackkal. Mert a falubéli embernek olyan az agya, hogy amíg egyik része kesereg a vis mayor miatt, a másik már felszántotta a kertet, és titokban bevetette őszi árpával. Szóval rohadó dinnyehalmok ide vagy oda, az élet megy tovább.

Dzsoni éppen azt fejtegette, miközben a keserű bélű dinnyével rakta a platót, hogy az asszonyt ilyenkor nem szabad kiengedni a kertbe, okosan titkolni kell előtte a termést, mert képes befőzni az egészet egyetlen nap leforgása alatt. A nőknek ugyanis van egy jellegzetes időszakuk valamikor a változó kor előtt, amikor mindenképpen cselekedni akarnak családjuk biztonsága érdekében. Talán a kelleténél jobban megijednek a haláltól egy-egy pillanatra, vagy csak a hormonok játszanak velük érzelgőset frontátvonulások idején. Sohasem lehet tudni. Ilyenkor elindulnak a boltba, megveszik a befőzőfóliát, a szalicilt, a cukrot, meglátogatják a szomszédot üres befőttesüvegért, és nekiállnak lekvárt főzni. Mert a bolti nem olyan, és ők már érzik, közel a tél, nincs más menekvés, csak a befőzés. Szóval ezért kell eltitkolni az asszony előtt a bő termést Dzsoni szerint, és csak akkor szólni, amikor a java már a földön hever. Akkor pedig sopánkodva ki kell tolni a talicskát, beleszedni a földre hullott gyümölcsöket, és mehet is a cefrébe az egész. Befőzés helyett meg jöhet a kifőzés októberben, mert a férfiember is gondol a télre, csak nem olyan körülményes, mint az asszony. Neki nincsen változó kora sem, egész lénye az állandóság megtestesülése, mert ott találjuk őt a Néphangulat Presszó pultjánál egészen a végső beteljesülésig. Ráadásul elég neki egy hordó, és nem kellenek holmi celofánok meg mérges porok, a jövő szépen kiforrja magát hozzáadott cukor nélkül is. A többit meg elintézi a késő ősz.

Kovács doktor más véleményen volt, ugyanis ilyenkor kilátogatott a földekre, mert a dinnyebetakarítással egybeeső uborkaszezon meggyógyította az összes táppénzenst és minden munkaképtelen embert velük együtt. Egy háziorvosnak ilyenkor kötelessége figyelemmel kísérni betegei állapotát, a rohamos felépülést, mert az is előfordulhat, hogy az Orvosi Szemle legújabb számában egy átütő erejű publikációval tudja megörvendeztetni a szakmát, amelynek akár az is lehet a címe: A dinnyeszezon hatása a falusi emberek egészségi állapotára. Meg a mellékes is jól jön, hisz ilyenkor az igazi hálapénz a gyors sofőré, aki először viszi piacra a termést, vagy most, mivel a helyzet úgy kívánja, minél gyorsabban szállítja a trágyadombra a keserű dinnyét. Kovács doktort pedig nem kellett félteni, éppen azzal rukkolt elő, hogy szerinte ajánlják fel a sok barackot a nemzeti összetartozás jegyében a határon túli magyaroknak. Van ugyanis az a Nemzeti Összetartozás Dala, amelyben folyton barackfáról álmodnak. Biztosan azért vágyik rá a tudatuk, mert nincsen nekik, állapította meg a praxisától szabadulni nem tudó doktor, miközben éppen egy félérett görögöt hajított fel a platóra. Szóval küldjük el nekik, hogy ne csak álmodjanak arról a barackfáról, amiről a dalban énekelnek.

Nem nagyon értették a viccet a többiek, mert halk pillantásukkal is a pálinkára szavaztak. Legalább egyszer az életben igyunk valódi gyümölcsfőzetet! – kiáltott fel keserűen Kisteleki. Mindig csak lőréből kortyoljuk a fröccsöt, örökké kommersz pálinka kerül a poharunkba, most meg a dinnyénk is keserűen rohadni kezd önmagában. Nekünk jogunk van a barackpálinkához, ezért aki férfi a talpán, az még a tavalyi lekvárokból és befőttekből is pálinkát főzet! – így hangzott a kihívás, amelynek férfi csak akkor mond ellent, ha az asszony viseli otthon a gumicsizmát. Ezt persze senki nem vallaná be önszántából, de a főzetésnél úgyis minden kiderül. Összerezzentek hát a férfiszívek a kényszerbetakarítás eme meghitt pillanatában, mert tudták, hogy az uborkaszerzon után nagy harc vár rájuk. Nem elég, hogy a Jóisten velük pucoltatja el a küzdés maradékát, életüket még ez az új kihívás is tovább nehezíti. Csak az vigasztalta őket az egészben, hogy hamarosan visszatérhetnek a Néphangulat Presszóba, ahol a barack ízesítésű pálinka ipari szagánál megvitathatják a betakarítás következő lépéseit a befőzés elleni harc jegyében, közben pedig beszélhetnek azokról a további kérdésekről, amelyek a megszokott, mindennapi nyomorról elterelik a figyelmüket.