FŰALATT

Kik teszik tönkre az országot?
Kik játszanak a kormány megbuktatására, bármely kormányéra?
Kik kísérleteznek újabb meg újabb leleményekkel aláásni a társadalom morálját? Kik törekednek növelni a depressziót, a „megette a fene", „az élet reménytelen", az „innen el kell húzni" érzületet?

Szőcs Géza

Országvesztők

Ezek! Ezek a hibbantak, akik ilyen leveleket küldözgetnek:
 

Vagyis: szerezzek be Isten tudja hány igazolást, papírt, dokumentumot, közte banki átutalásokat stb. egy olyan küldeménnyel kapcsolatban, amelyről nem tudom, ki küldte s hogy egészen pontosan mi van benne. Ha 30 napon belül nem kezdeményezem a küldemény vámkezelését, akkor majd a küldeményt átadják a vámhivatalnak. Vámszemle következik, ára önmagában több tízezer forint lesz.
 

1.)    A nyelvezet. Ezelőtt közel egy évvel, kulturális államtitkárként, azt a feladatot kaptam a miniszterelnöktől, hogy dolgozzak ki valamilyen megoldást a magyar közigazgatás szóhasználatában elharapózott rettenetességek, érthetetlen, nyakatekert, értelem-ellenes nyelvi monstrumok visszaszorítására. Néhány hónappal későbbi lemondásom egyik (nem a legfőbb) oka az volt, hogy beláttam: ez a feladat a mai viszonyok közt nem oldható meg. Ezt csak egy nyelvi rendőrségre támaszkodva lehetne megoldani – úgy, hogy azokat, akik a fentihez hasonló bestialitásokért, az állampolgárt folyamatosan provokáló hatósági arroganciáért felelősek,  súlyos szankciókkal lehessen büntetni. Ki tudja, mi az, hogy Nemzetközi Posta Kicserélo Központ? Itt még csak nem is a hosszú ő nyelvünkből való kiirtásának a kísérlete a legsúlyosabb. Hanem: ki akarja kicserélni a Postát és mire? Nem mintha nem érdemelné meg, egy kalap bármire. Ami meg a hosszú ő betűt illeti: a rengeteg dézsmából, amivel a mezei halandókat sanyargatják, hogyhogy nem telik nekik erre a betűre? Melyik fog következni? És a végén már csak ilyen leveleket fog küldözgetni a kicserélo központ: bá-bábábábá-bá? Nem mintha mai küldeményei sokkal értelmesebbek lennének.

2.) A tartalmi rész. Ha jól értem, Svájcból érkezett küldeményem. Ha jól gyanítom, ebben egy ottani festő-barátom egy vagy két albuma lehet, amelyekből néhány festményt terveztem reprózni megjelenés előtt álló könyvembe. Könyvemnek az április végi Nemzetközi Könyvfesztiválra kellene megjelennie. Ha igaz, barátom ezeket a könyveket február közepén postázta számomra. Azóta áll a nyomda.
De az is lehet persze, hogy NEM erről a küldeményről szól az értesítés, lehet, hogy az elkallódott a posták útvesztőiben, és ez valami egészen más küldemény.
Na kérem szépen.
Vajon minden Magyarországra belépő olyan személynek, akinél két és fél kiló könyv van – ma kiadott könyv, nem Corvinák, nem ősnyomtatványok – „áruját" vámkezeltetnie kell?
Hány kiló könyvnél kezdődik az áruszemle? Kettő és félnél, mely súlyhatárba én most pechemre beleestem? Netán kettőnél? Másfél kiló könyvet szabad-e még büntetlenül behozni ebbe az országba?  Vagy csak egyet?
Az ilyent le is vetkőztetik Hegyeshalomnál? Vagy ez a svájci határállomásokon történik meg? Az osztrák, olasz, német, francia vámosok ezeken a pontokon vetik rá magukat a Helvéciából kilépőkre: hány kiló könyv van magánál?! ANYJA NEVE?!! Magyar kollegákat is bevonnak, az össz-schengeni térséget védve?
Ha valaki repülővel tér haza Svájcból, s hogy csomagja méretét és súlyát csökkentse, postán adja fel az ajándékba kapott könyveket: arra itthon tortúra vár? Ha másvalaki kocsival vagy vonattal hozza magával ugyanazokat a könyveket, őt senki meg sem szólítja? Az ő anyja neve nem számít? Egyenlő elbánás ez? Mi lesz így az Unió, de legalábbis országunk biztonságával, stabilitásával, gazdasági mutatóival?
Nem kellene vizsgálatot indítani ebben az ügyben? Az elmúlt években ki, hány kiló könyvet csempészett be Magyarországra?
(És: vajon Svájc és az Európai Unió között nincs semmiféle olyan egyezmény, amely egyszerűsítené a vámolási procedúrákat?)
 

3.) A gyakorlati részről. Arról már szóltam, hogy a címzettnek fogalma sincs a levél alapján, vajon ki a küldemény feladója.
A megadott telefonszámokat pedig – mint a híváslistákból ellenőrizhető – március 13-án, 14-én és 18-án folyamatosan tárcsáztuk, természetesen – a régi jó pártállami időkből ismerős gyakorlatnak megfelelően – egy automata arra buzdított, hogy, tekintettel arra, hogy minden munkatárs foglalt, várjak a kezelő jelentkezéséig. Órákon át vártam, de élő emberhez nem jutottam el a három nap alatt. Még annyit se: TE KUKA FOGYASZTÓ, TE LAKOS, TE, ADÓALANY, TE SZERENCSÉTLEN! NEM LÁTOD, HOGY SEMMI ESÉLYED ELLENÜNK? VÉGED VAN, KIZSIGERELÜNK!
Legalább miheztartás végett.
Hogy mennének a francba a ragszámaikkal, a Repülotéri igazgatóságaikkal és a „tételes áru vizsgálataikkal”.
                                     

Most pedig összefont karral kiállok a kapuba és várom az adó- és vámkommandó érkezését.