Társadalmi hiba – vegyes fogadtatás
Az európai társadalom általános problémáiról: rasszizmusról, nemzeti ellentétekről, az emberi kapcsolatok felszínességéről, hatalom és egyén viszonyáról szól a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Szputnyik Hajózási Társaság közös előadása, a Social Error, amelynek premierjére a hétvégén került sor.
Társadalmi hiba – vegyes fogadtatás
A beszédes című Social Error fele improvizáció játékszabályokkal és meghatározott idővel, a másik fele bepróbált, kész jelenet. A játék – adott esteben színészgyakorlat – színházi gesztusnyelven jelenít meg egy-egy társadalmi problémát. A jelenetek, vagyis a játékosok elé állított feladatok között zeneszámok szólalnak meg, közben összevágott anyagokat vetítenek “social error” témájában. A darab egy nemzetközi koprodukció eredményeként, az Európai Színházi Unió felkérésére jött létre, amelynek mindkét társulat tagja. A próbák nagy része Budapesten zajlott 2012 őszén és 2013 elején. Az első bemutatóra január 19-én került sor Grazban, a Schauspielhausban, majd a Mainzi Staatstheater, a Budapesti Nemzeti Színház, a Lipcsei Schauspiel, most pedig a Kolozsvári Állami Magyar Színház színpada adott otthont a rendhagyó darabnak. A következő, egyben utolsó állomás az olaszországi Parma lesz, ahol a Fondazione Teatro Due Színházban adják elő a Social Errort.
A Szputnyik Hajózási Társaság művészei minden partnerszínházban három-négy napot próbáltak, igyekezve helyspecifikussá tenni a színpadi művet, vagyis az ottani „social error”-jelenségekre figyelni. Kolozsvárott például a román és a magyar kultúra különbségeire, a két nemzet közötti konfliktusokra fektették a hangsúlyt, ezen belül pedig arra is keresték a választ: miért nem tud az ember olyan társadalmi formát létrehozni, amelyben mindenki boldogan élhet?
A rendező, a Szputnyik Hajózási Társaság vezetője, Bodó Viktor szerint a Social Error formailag “társadalmi túlélőshow”, amely egyszerre használja fel a valóságshow, társasjáték és a szociálpszichológiai kísérlet elemeit. Forgatókönyve tulajdonképpen akciósorrendet és játékszabályokat tartalmaz. Az előadás a közönséget is bevonja. A színészek többször kijönnek a nézőtérre, odamennek a nézőkhöz, beszélgetnek velük, az egyik jelenetben a teremben ülő hölgyeket kérik meg, hogy menjenek föl a színpadra. Ha belegondolunk, tulajdonképpen ez is social error, hiszen nem mindenki nyitott rá, egyeseknek kényelmetlen a fölkérés. A közönség reakciója ennek megfelelően ellentmondásos volt, egyesek beleéléssel figyelték a színpadi játékot, mások faarccal bámultak – úgy tűnt, hogy nem mindenkit érintett meg a mű.
A rendhagyónak induló színpadi produkció a vége fele elfárad, sok az üresjárat, az előadás szétesik. Az egyébként kiválóan alakító művészek kevesebb improvizatív jelenettel hatásosabban mutathatták volna be azokat a jelentékeny társadalmi problémákat – mint a magyar–román viszony, általában a nemzetek közötti történelmi és kulturális ellentétek, a cigánykérdés, a politikum és az átlagemberek kapcsolata –, amelyeket sokszor szőnyeg alá söprünk. Ugyanakkor nehéz egyszerre figyelni a színpadi játékra, a zenére és a háttérben vetített képsorra, amelyen a ’89-es forradalom, tömegtüntetések, éhező gyerekek, kezet rázó politikusok váltják egymást.
Bodó Viktor szerint el kell gondolkodnunk közös európai problémáinkon, azon, hogy mit tehetünk egy jobb világért – a Social Error erre szeretné rávezetni a nézőt. Az előadás folyamatosan alakul, minden helyszín új bemutatót, teljesen más előadást eredményez. A rendező nagyon pozitívan vélekedett a kolozsvári színházzal való együttműködésről.
A kolozsvári előadásban a Nagy Testvér románul beszél, az ő hangja irányítja a színpadi történéseket. „Fontos volt érzékeltetni azt az orwelli hangulatot, hogy egy láthatatlan és ismeretlen, felsőbb erő irányítja az életünk alakulását” – fogalmazott Róbert Júlia dramaturg ezzel kapcsolatban. A kommunikáció sehol sem jelentett nehézséget, hiszen a színháznak nincsenek nyelvi korlátai. Ebben a műben egyébként is a vizuális és akusztikai elemek kapnak hangsúlyos szerepet, a szöveg jóval kevesebb, a helyspecifikumokat is inkább a gesztusnyelv fejezi ki.
Az előadásban a Szputnyik Hajózási Társaság színészei közül Kurta Niké, Király Dániel, Kárpáti Pál, Szabó Zoltán, Pető Kata, Jankovics Péter, Koblicska Lőte és Hajduk Károly, a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatából pedig Balla Szabolcs, Bodolai Balázs, Buzási András, Farkas Loránd, Imre Éva, Sigmond Rita és Viola Gábor vett részt a Social Error színrevitelében.
Varga Melinda
