Egy magyar származású angol színész: Leslie Howard
Gyerekkoromban rengeteget jártam moziba. Ez még a „demokratikus átmenet” idején történt, amikor kisgazdapárti vezetésű, koalíciós kormánya volt az országnak, és rengeteg angol és amerikai filmet vetítettek a magyar mozikban. Zsebpénzem túlnyomó részét mozizásra költöttem, s még élénken emlékszem egy Leslie Howard nevű, jóvágású angol színészre, aki olyan filmekben játszott, mint a „Pygmalion”, az „Intermezzo” és a „Modern Pimpernel” (angol címe „Pimpernel Smith”). Utóbbi egy cambridgei egyetemi tanár, bizonyos Horatio Smith embermentő tevékenységéről szól a náci Németországban – ez a film annyira megfogott, hogy többször megnéztem, még Smith titkos füttyjelét is megtanultam, máig is tudom. Egy dolgot viszont nem tudtam a főszereplő Leslie Howardról – azt, hogy milyen családból származik.
A tökéletes angol gentlemant alakító színész édesapját Steinernek hívták, még a Monarchia idején vándorolt ki Angliába, s bár magyar zsidó család sarjaként Leslie (valószínűleg brit anyja sugallatára két keresztnevű, Leslie és Howard) kicsit értett magyarul, ő már angol földön született és tanult. Nem is akárhol: Dulwichban, London közelében volt az a kiváló iskola, ahol a kis Leslie felszedhette előkelő akcentusát. Ami a régi Angliában egy színész esetében talán a legfontosabb kelléke volt az érvényesülésnek.
Amikor kitört az első világháború, Leslie H. Steiner is jelentkezett katonának, 1916-ban azonban kilépett a brit hadseregből. 1914-től kezdett játszani némafilmekben, majd londoni és New York-i színházakban, úgy tetszik, jelentős sikerrel. Jó barátságban volt Korda Sándorral, a modern brit filmgyártás egyik megteremtőjével, akinek a kedvéért 1934-ben elvállalta a „Vörös Pimpernel” című, kosztümös történelmi film címszerepét – ennek a forgatókönyvét is magyar írta: Orczy Emma bárónő, s az a francia forradalomból menekülő, angol földre csempészett arisztokratákról szólt. Leslie Howard Amerikában, meglehet, az „Elfújta a szél” filmváltozatában lett közismert, bár saját bevallása szerint ezt a szerepét nem nagyon szerette.
A remek „Modern Pimpernel”-t 1941-ben forgatták Leslie Howard kezdeményezésére és rendezésében. Ekkoriban még nagyon kevés náciellenes filmet csináltak Angliában, bár ezt követte, ugyancsak Howard részvételével a „Kevesek között az első” (The First of the Few), amely R. J. Mitchellről, a Spitfire tervezőjéről, illetve az angliai légi csata brit és más nemzetiségű repülőseiről szólt, és az egyik legnépszerűbb korabeli angol film volt. A háború alatt Howard több semleges országba ellátogatott, mint a brit filmművészet ismert alakja; azon túl, hogy jó hírét költötte Nagy-Britanniának, valószínűleg titkosszolgálati feladatokat is ellátott. Így 1943-ban a francoista, de semleges Spanyolországban, és az angolokkal rokonszenvező Portugáliában. Erről a látogatásról természetesen a német titkosszolgálat is értesült, de nem valószínű, hogy emiatt lőtték le német vadászgépek a Lisszabonból Londonba tartó KLM-utasszállítót (fedélzetén Howarddal) a Biscayai-öböl fölött. Ez 1943. június elsején történt, s bár Churchill pár nappal később repült vissza Algériából Angliába, Estel Eforgan új könyvében cáfolja, hogy ennek bármi köze lett volna a német támadáshoz, amely Leslie Howard korai halálát okozta. Gyászolta a színészt az egész korabeli filmvilág, lehet, hogy a magyar sajtóban is írtak róla, talán családi hátterének ismerete vagy ismertetése nélkül.
De még valamit a „Modern Pimpernel”-ről. Ezt a filmet a svédországi brit követségen is bemutatták, és látta egy fiatal svéd diplomata, bizonyos Raoul Wallenberg. Nővére, Nina Lagergren tanúsága szerint a film mély hatást tett Raoulra, aki elmondta neki, hogy ő is embereket akar menteni a náci szörny-rezsim halálos szorításából. Ha ez valóban így van, Wallenberg 1944-es, sikeres magyarországi tevékenységét, ezreken, ha nem tízezreken segítő, életmentő akcióit részben ennek a fiatalon elpusztult, nagyszerű angol színésznek, Leslie Howardnak köszönhetjük.
