Nncs sok időm a gondolkodásra, vészjóslóan fenyeget az ollóval, már nem a hajam féltem, hanem a fülem, a végén úgy járok, mint Van Gogh. – Varga Melinda tárcája.

de Isten
(aki maga is szingularitás)
nem tagadja meg tőle
a tagadás jogát

Az Irodalmi Jelen szerkesztősége Böszörményi Zoltán, Gömöri György és Varga Melinda versével búcsúzik Makkai Ádámtól, a lap főmunkatársától, a kétszeres Kossuth-díjas magyar költőtől, műfordítótól. A versek a költő nyolcvanadik születésnapjára íródtak.

Gömöri Györggyel a Janus Pannonius műfordítói különdíj apropóján beszélgettünk a fordítói munkáról, szakmáról és politikáról, a magyar irodalom angliai és lengyel jelenlétéről.

"Igen jó karban lévő, mozgékony és szellemileg friss, idősödő férfiú nyolcvanadik születésnapját ünnepelhetjük 2014. április 3-án. A családi tortákon és gyertyákon túlmenően szülővárosában, Budapesten rendezett konferencia előadói is ünneplik őt, sorra véve: mit tett le az asztalra mint költő és műfordító, milyen értéket képvisel a polonisztikai és történész-kutatói munkássága."

Ki az, aki kezében tartja az ügyet „föntről”? P. úr, az Állami Főügyész.

Vajon húsz év múlva lesz-e még olyan fiatal, aki árverésen vesz egy-egy szép kiadású Horatiust vagy Lucretiust? Attól félek, az én nemzedékemmel kihalnak a szenvedélyes, művelt könyvgyűjtők. – Gömöri György tárcája

Böszörményi Zoltán, Sárközi Mátyás, Makkai Ádám, Gömöri György és Mányoki Endre írásaikkal köszöntik a 80 éves Kabdebó Tamást.

A „Borgen” főhőse egy csinos és okos politikus, aki történetesen nőnemű. Sidse Babette Knudsen játssza azt a Birgitte Nyborg nevű hölgyet, aki az előző sorozatokban miniszterelnöke volt Dániának, majd a harmadik sorozatot sikeres üzletasszonyként kezdi, hogy aztán egy új párt alapításával visszatérjen hazája politikájába.

A tökéletes angol gentlemant alakító színész édesapját Steinernek hívták, még a Monarchia idején vándorolt ki Angliába, s bár magyar zsidó család sarjaként Leslie (valószínűleg brit anyja sugallatára két keresztnevű, Leslie és Howard) kicsit értett magyarul, ő már angol földön született és tanult.

Ebben a jövőképben egyedül az vigasztal,
hogy már unokánk is túl lesz a negyvenen,
így neki is voltak élhető évei,
mert ami ezután jön, az maga a pokol.

Wiktor Woroszylski lengyel újságíró és költő számára 1956-os magyarországi tartózkodása igazi fordulópont volt. Magyar nyelven először olvasható önálló kötetét – amelyet az Irodalmi Jelen adott ki, Gömöri György és Kerényi Grácia fordításában – a Lengyel Intézetben mutatták be.

A rendszerváltás után Mrožek visszaköltözött Lengyelországba, ahol 2002-ben agyvérzés érte, és három évig tartott, míg lassan visszanyerte írás- és beszédképességét. Ekkor Nizzába költözött, mondván: ”ott jobb a klíma, mint Lengyelországban”.

Peter Morgan angol színdarabírónak egy szép napon remek ötlete támadt. Valahol olvasott arról, hogy II. Erzsébet angol királynő minden kedden fogadja az éppen hivatalban lévő miniszterelnököt, aki ilyenkor beszámolót tart Őfelségének a hét fontosabb eseményeiről vagy problémáiról.

Egyre kevésbé vallásos korunkban mintha fordítva lenne: a legtöbb ember a lassú és fájdalmas halál helyett  szívesebben választja vagy választaná a hozzátartozóknak ugyan fájdalmas, de az egyén szempontjából kíméletesebb gyors halált.

Nem, a „fekete leves” alighanem arra a fekete mártásra utal, ami a régi magyaroknál az étkezések utolsó fogása volt, s ami valamilyen vérrel kevert vagy színezett „leves” lehetett. De a közbeszédben e furcsa kifejezés értelme valóban az lett, hogy a legrosszabb még hátra van.

A Szabó Lőrinc utáni költők közül a legsírósabb egész biztosan Pilinszky János volt. Már legelső kötetében négy vers van, ahol a „sírás” vagy „zokogás” szó előfordul, a kései Kráter című, a hetvenes években írt ciklusban pedig van olyan vers, amely így kezdődik: „Sírtam. Utána nedves volt a hátam, / gyűrt a ruhám és tömpe a kezem”.

Három Tiborról írtam ebben a tárcában, de még legalább három  másikról írhatnék: hajdani emigráns lapszerkesztőmről, Mérayról, aki máig francia földön él, a remek tárcanovellákat író, kesernyés hangú Kereszturyról és a legfiatalabb Weiner Sennyeyről, akivel a sok év korkülönbség ellenére összeköt a Békássy-kultusz, illetve indonéz-barátság.

Szögezzük szemünket máris a jövő évi díjra, aminek érdekében néhányan máris elkezdtünk lobbizni. Annak ugyanis (ez nyílt titok) fő esélyese a most hetvenéves Nádas Péter.