20 éves az NKA

Szépszámú érdeklődő gyűlt össze a húszéves fennállását ünneplő Nemzeti Kulturális Alap estjén a Művészetek Palotájában. Az ünnepi hangverseny kezdete előtt az előtérben lépten-nyomon találkozhattunk a kortárs hazai kulturális és közélet neves személyiségeivel, bár telt ház végül messze nem volt a tágas nézőtéren. Aki viszont ott lehetett az esten, annak emlékezetes élményben volt része.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, az NKA elnöke külföldi útja miatt nem tudott megjelenni, de beszédét felolvasta a műsorvezető. Balog Zoltán Mátyás király rekonstruált visegrádi palotáját emelte az újjáépült magyar kultúra szimbólumává. A miniszter hangsúlyozta: nem létezik külön nemzeti és európai kultúra, egymásból sarjadnak, egymást feltételezik. Egy ország ereje, gazdagsága a kultúrájában van, amiképp tudta ezt a reneszánsz uralkodó, és megörökítette krónikása, Bonfini is.

A Nemzeti Kulturális Alapnak, mint a legnagyobb hazai kultúrafinanszírozó testületnek, mely a határokon inneni és túli alkotásokat és alkotókat támogatja, nemcsak a művek létrejöttét kell segítenie, hanem figyelembe kell vennie, hogy legalább olyan fontos a közvetítő csatornák és a kultúra fogyasztóinak a fennmaradása is. E három egysége biztosítja a modern kori művelődés fenntarthatóságát, és ezáltal az ország erejét.

A miniszteri köszöntő után L. Simon László, az NKA alelnöke vette át a szót. Az állam fogalmát a hatalom, a jog és a kultúra egysége felől közelítette meg: a kultúra az a cél, amelyet a hatalomnak szolgálnia kell a jog eszközeivel. Az alelnök, Kornis Gyula paptanár, Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter államtitkárának egy beszédét idézte: „Csak művelt polgárok tudják a demokratikus intézményeket és kiterjesztett jogokat a közösség érdekében hasznossá tenni, különben mindezek csak súlyos veszedelmek forrásai.” A kultúra nemcsak csillogó dísz – hangsúlyozta L. Simon. A kulturális demokrácia a politikai demokrácia nélkülözhetetlen előzménye.

„A gazdasági élet egyes tényezőitől többször hallottuk, hogy a kultúra luxus, hogy előbb kell gazdagoknak lennünk, csak azután lehetünk műveltek…” – idézte az alelnök Klebelsberg Kunó szavait, melyeknek folytatásából kiderül: egyszerre kell vagyonosodnunk és művelődnünk, e kettő elválaszthatatlan. Kis ország, ezáltal kis piac lévén a kulturális kezdeményezések idehaza nem tudnak önfenntartóak lenni, mint más, jóval nagyobb országokban, ezért az állami mecenatúra nélkülözhetetlen – mutatott rá L. Simon. A húsz éve létrehozott Nemzeti Kulturális Alapnak csak fő feladatával szabad foglalkoznia: a kultúra többlábú finanszírozásával, a támogatások szakmai alapon történő odaítélésével. „Kortárs kultúránk úgy viszonyul nemzeti kultúránk hagyományaihoz, mint egy lombos, terebélyes fa ágai annak erős törzséhez” – fogalmazott az alelnök, majd kitért a mostanában oly gyakran emlegetett kánonok szerepére is. Az NKA-nak nem a kanonizáció a feladata, mondta, hanem az értékpluralizmus fenntartása, az egymással versengő kánonok legjelentősebb műveinek támogatása. Példaképpé Hóman Bálintot emelte, akinek határozott ízlése volt, ám művészeti kérdésekbe még Klebelsbergnél is kevesebbet szólt bele.

A támogatáspolitikának mindig párhuzamosan kell segítenie az új művek születését és azok eljuttatását a közönséghez. Ezért dolgozik két évtizede a Nemzeti Kulturális Alap, és a vezetők felelősségének illusztrálására az alelnök zárásképp ismét Klebelsberg Kunó szavait idézte: „…míg a katonai bukás tragikus katasztrófával végződik, addig a kulturális alulmaradásban nincsen meg a tragikus bukás fensége, az lassan, szinte ész­revétlenül csúsztat a posványba… (…) Ha Európa közepén egy nemzedékkel elmaradnánk, húsz-harminc évet behozni már nem tudnánk. Nekünk nincs időnk!” – sommázta a nagy távlatokban gondolkodó kultuszminiszter gondolatait L. Simon László.

A beszédek után a szintén húszéves fennállását ünneplő Bozsik Yvette Társulat előadásával vette kezdetét az ünnepi műsor. Igor Sztravinszkij „Menyegző” című darabjára koreografált előadásukat a Budafoki Dohnányi Zenekar mellett a Budapesti Akadémiai Kórustársaság, a Nyíregyházi Cantemus Vegyes kar és a Talamba Ütőegyüttes kísérte Hollerung Gábor vezényletével. A táncelőadást a társulat 2008-ban mutatta be először az Operaházban, a következő évben Lábán Rudolf-díjjal jutalmazták a produkciót.

Más világot elevenített meg a táncos produkció után Tóth Auguszta Jászai-díjas színművész, aki Karádi Katalin egykori nagy slágerét, a „Ne kérdezd, ki voltam” című dalt adta elő Dékány Endre átiratában, Galántai Viktor hangszerelésében.

A sláger után Camille Saint-Saëns c-moll „Orgona” szimfóniáját szólaltatta meg a zenekar. A jeles francia zeneszerző nem sokkal azelőtt elhunyt jó barátja, Liszt Ferenc emlékének ajánlotta az 1886-ban született művet. E darabnak köszönhetően hallhattuk a hangját a Művészetek Palotája hatalmas orgonájának, amely – mint a felkonferálásból megtudhattuk – Európa egyik legsokoldalúbb hangszere. Az orgonán Szamosi Szabolcs játszott.

Bartók Béla „Román népi táncok” című művével folytatta a Dohnányi Zenekar a műsort, és előadásukban eredeti formájukban is megszólaltak a zeneszerző lejegyezte dallamok. Bartók zongorára írta a darabot, mely nagyon sokat megőrzött a gyűjtött anyag hangulatából, szelleméből. A zeneműben a Kárpát-medence népzenei hagyományának meghatározó része kel életre. A szimfonikus zenekart Ágoston Béla, Berán Gábor, Kursz Viktória és Lombos Pál játéka egészítette ki furulyán, hegedűn, brácsán és nagybőgőn.

A műsor zárásaként a „Fölszállott a páva…” című televíziós verseny díjazottjaitól láthattunk népzenei és néptáncos produkciókat. A vetélkedőt közösen indította 2012-ben a Duna Televízió, az MTVA és a Hagyományok Háza. Idén az a megtiszteltetés érte a műsort, az alkotókat és a résztvevőket, hogy az UNESCO védnökséget vállalt a kezdeményezés felett; ennek eredményeként a győztesek felléphettek a kulturális világszervezet párizsi palotájában megrendezett gálán. Idén egy másik jelentős eseményen is bemutatkoztak a hazai népzene legjelesebb művelői: Magyarország volt a díszvendége az Egyesült Államok népművészeti seregszemléjének Washingtonban. Itt óriási sikerrel léptek fel a „Fölszállott a páva…” döntősei. A Művészetek Palotájában is lenyűgöző műsort mutattak be a műfaj kiemelkedő képviselői: a Tanac Táncegyüttes, a Vizin Zenekar, a Jászsági Népi Együttes, Szalonna és bandája, valamint Tintér Gabriella, Patonai Bátor, Dóra Áron és Berecz István. Miközben a táncos és énekes produkciókat figyelhettük, a kivetítőn a Kárpát-medencei népi kultúrából villantak fel pillanatképek.

Az est valamennyi szimfonikus művét Hollerung Gábor vezényelte.

Laik Eszter