A Zeneakadémia legendája
Régi helyek, ha megőrizték őket az utókor számára, telve vannak legendákkal, végül maguk is azzá válnak. A Zeneakadémia épülete ilyen, a régiek sokat mesélhetnének erről. Öreg tanárok tucatnyi történetet, hogyan tanított Weiner Leó, milyen szigorú volt Kodály, miként szerelmesedett bele Bartók a hegedűs növendékekbe, majd vett nőül zongoristát.
Amikor alkalmi idegenvezetőként érdeklődőket vezettem körbe még a felújítás előtt, beszéltem a titkos feliratokról, jelekről, melyek valójában nem titkosak, inkább rejtettek, alapos szemrevételezés után láthatók. A mennyezeten, az aranydíszek között e szavak: Poézis, Szépség, Ritmus, Összhang. Az emeleti erkélyeknél: Allegro, Andante, Scherzo, Adagio – gyakran használt zenei tempójelzések díszes betűkkel, aranyozott keretben. Az orgonánál: „Sursum corda” (Emeljük fel szívünket), és „Favete linguis” (Tartóztassátok meg nyelveteket). Utóbbit a locsifecsi közönségnek szánva: Psszt! A telefon kikapcsolására az elődöket még nem kellett figyelmeztetni…
Az első emeleti két ajtó közti freskó a legfőbb dísz: A művészet forrása, teljes címén „S akik az életet keresik, elzarándokolnak a művészet forrásához.” Antik múzsák feje látható a földszinti nagyterem ajtói feletti díszmedalionokban: Urania, Clio, Thalia, Melpomené, Euterpé, Erato, Terpsikhoré, Kalliope, Polyhymnia. Görög szentély – állítja Raffay Endre művészettörténész. Titkos templom, gondoljunk Mozart Varázsfuvolájának szakrális terére.
A művészet forrása, freskó
Az építészek – Korb Flóris és Giergl Kálmán – fiatalok, negyven év körüliek voltak. Az említett fő freskó festője, a gödöllői művésztelep alapítója, Körösfői Kriesch Aladár, a magyaros motívumokra építő historikus témájú oldalfreskó alkotója, Zichy István, vagy az üvegművész Róth Miksa még fiatalabbak. A klasszikus és a modern esztétika vitáját kompromisszummal zárták: kívül neoklasszikus, belül az újnak számító szecessziós stílusban kivitelezték a monumentális épületet.
A 2010 és 2013 közt zajló felújítás során megtisztultak a freskók, üde színben pompáznak a falak, némely szín zöldre váltott, másik sötétebb, ám fénylő barnára, ahogyan az eredetit sikerült felderíteni, sokszor több réteg alól. A zsolnai kerámiák eozintüzekben égnek, az aranyozás még fényesebb. Mintha egy Munkácsy-festménybe lépnénk.
Érezhetően itt vannak velünk az akkoriak, 1907-ből: Hubay Jenő, a magyar hegedűiskola atyja, Bartók Béla, Kodály Zoltán, akik éppen ettől az évtől kezdve tanítottak itt. Apponyi Albert miniszter, akinek első közéleti sikere kötődik a Zeneakadémiához: „Mikor 1873-ban a Zeneakadémia érdekében mondott beszédemet befejeztem, az a kiváló szerencse ért, hogy a haza bölcse, Deák Ferenc hozzám jött első parlamenti felszólalásom sikeréhez gratulálni.”
1907 májusában elénekelték Erkel Himnuszát, a zeneakadémisták kórusát akkor orgona kísérte, Kun László vezényletével. Most, 2013 októberében Kocsis Zoltán dirigálta az énekkart az ugyancsak zeneakadémistákból álló zenekar kíséretével. Az 1907-es új épületet avató első ünnepségen az intézményalapító, Liszt Szent Erzsébet legendája című oratóriumát adták elő. 2013-ban, a felújítás utáni első hangversenyen Liszt-improvizációk hangzottak el Lantos István zongoraművész-tanár előadásában a legmagasabb minőségű, gyönyörű hangú Steinway zongorán, Bartók-duók a Kelemen-Kokas hegedűművész házaspártól, népdalcsokor Csizmadia Anna énekhangján a 106 év óta kivételes akusztikájú nagyteremben. 1907-ben a mára ugyancsak legendás Dohnányi Ernő játszotta saját zongoraversenyét, Csáth Géza tudósításában pedig az akkori megnyitó ünnepség-sorozaton hallottak közül Bartók I. szvitje vitte el a pálmát: „Úgy látjuk, hogy Bartók Béla, akit évek óta a legjobb forrongó zenei tehetségeink között emlegettek, végre határozott utat tört magának.”
Dohnányi és Bartók
A próféta szólt belőle. Ezzel azt is jelezzük: az irodalom is jelen volt, hiszen Csáthra elsősorban íróként gondolunk. Ha továbbmegyünk az időben: a Nyugat, a Napkelet vagy a Ma című folyóirat rendezvényeket, felolvasásokat tartott a Zeneakadémián. Legendás fotó egy Nyugat-estről: középen Móricz és Babits, a szélén Kosztolányi és Karinthy frakkba öltözve a zongora körül.
A Nyugat kiválóságai a zongora körül
Az irodalmi lapok zenei témájú írásokat, cikkeket is megjelentettek, sokszor éppen a Zeneakadémián elhangzott hangversenyekről: „A régi Dohnányi-estek közönsége legutóbb teljes számban felvonult a Zeneakadémiában” – írja Tóth Aladár 1926-ban a Nyugat lapjain. A Márai Sándorhoz hasonló sorsú zongoraművész, karmester, zeneszerző, zeneakadémiai igazgató Dohnányi Ernő amerikai emigránsként halt meg; író és zeneművész posztumusz kaptak Kossuth-díjat. A művészet forrásához képletesen és valóságosan elzarándokolhatunk újra.
Csanda Mária
