Fenyvesi Ottó – Halott vajdaságiakat olvasva
FENYVESI OTTÓ
Halott vajdaságiakat olvasva
SINKÓ ERVIN
¤
Szarajevó. Csemerlina ulica.
1940. január 14., vasárnap.
Háromnegyed nyolc.
Boldog ébredés Micivel.
Délelőtt kávéház. Újságok.
Két óra alatt egy évre elegendő
mérget olvas magába az ember:
Lengyelország, Palesztina, mintha
Abesszínia el se veszett volna.
Otthonról csomag:
kolbászok, sütemény.
¤
Verset olvasni erős tempóban:
Adyt, Rabindranath Tagoret,
francia expresszionistákat.
Fájj élet, fájj!
Idő bősz kovácsa, üss!
Sújts le pöröly!
Szikrázó kínban hadd izzunk,
míg élünk.
¤
Napokat számolni.
Óvatos, okos öntudat.
Egy hideg agy. Matek.
Számol, mert levelet vár,
számolni, utazni kellene.
Elutazni mindenünnen.
Párizsból Moszkvába,
Moszkvából Párizsba,
Zágrábból Szarajevóba.
Drvárból Kninbe.
Semmi jót nem várhat
egy magyar, zsidó,
kommunista, jugoszláv
állampolgár.
¤
Mínusz húsz. Sűrű,
áthatolhatatlan köd.
Még Moszkvában sincs ennyi hó.
A török sírkövek kőturbánjai már
alig látszanak. Még mindig esik.
Egyre csak esik.
Rossz éjszaka.
Csend hull a városra. Hó.
Egy háromlábú fehér macska.
¤
Reggel hó, és nehéz szív.
Tegnap szép vasárnap.
Bibliaolvasás, majd
séta a Miljacka partján.
Ferenc Ferdinándot ott ölte
meg Gavrilo Princip golyója.
Posta semmi. Krlezsa megnémult.
Minden emberhez hozzátartozik
egy lényeges darab némaság.
¤
Csemerlina.
Albérlet. Négy fal, asztal,
ágy, papír, könyv.
A villanykörte ég.
Csömör és poloskák.
¤
A kőturbánok olvadnak.
Druga zenska gimnazija.
Egy szarajevói könyvesboltban
Krúdy Gyula Aranykéz utcai szép napok
című (1916-os) könyve.
Otthonról lap.
Apuska beteg.
Jaj!
¤
Micinek arcizma se rándult,
mikor meghallotta Komját halálhírét.
Fejem az ölébe fúrtam.
Szomjam ontották keblei.
¤
Sonja hetek óta nem ír.
Mici zöld kispárnát tesz
az íróasztal székére,
tegnap fejezte be.
Nagy gonddal varrogatta.
„Szeretni valakit már magában
olyan gyönyörűség, hogy arra,
akit szeretsz, szinte nem is tartozik”.
¤
Most jobb.
Nem cigarettázik,
nem iszik kávét se.
Most jobb neki.
Tegnap befűtöttek
a fürdőszobában.
¤
Csak ülni, és nézni
a bosnyák hegyeket,
Íróként, munkában.
Micivel.
Ülni, mint egy állomáson átutazóban,
fülelve, melyik órában indul a vonat,
mely majd elviszi őket
a következő háborúba.
¤
10-én megkezdődött a háború.
Drvár. Bosznia.
Hegyóriások.
Posta sehonnan.
Könyvespolc, íróasztal.
Minden új és szorongás.
Elég lenne egy házkutatás,
vagy egy véletlenül becsapódó gránát
és máris porrá égne minden,
negyedszázad írói küzdelme
(az Optimisták befejezett
és a Tizennégy nap
bevégzés előtt álló kézirata),
az ágy alatt egy
bőröndnyi életmű.
¤
Doktor Renner. Fasiszta,
hangos és dühös antiszemita.
Kraftmensch. Az anyja zsidó.
Nem visel télikabátot
és kalapot se.
Kraftmensch
über alles.
¤
Vannak dolgok,
melyek annyira abszurdak
és ellentmondásosak,
hogy csak versben
lehet őket kifejezni.
Ma újra havazik.
Betegség, háború, halál.
Vasútállomás. Váróterem.
Sok szomorú arc, lárma.
Rosszul táplált, éhes,
rongyos emberek.
Pusztulás, vér, halál.
A németek Párizsban.
„A Szovjetunió egy-két
hónapon belül likvidálva lesz.”
¤
Nem tartozni sehová.
Vörösöknek fehér,
fehéreknek vörös.
Keresztényeknek zsidó,
zsidóknak krisztiánus.
Isten előtt egy magányos
útkereső, szegény ember,
aki nagy kerülőkkel
keresi az utat.
Jobbról igenek,
balról nemek pofozzák.
¤
A gond embere:
napok óta teljes pénztelenség,
mit fogunk enni,
hol fogunk lakni,
s bírjuk-e szusszal addig,
míg egyszer az Optimisták ügye
mégiscsak elintéződik?
Hova utazni innen,
hol az a hely,
ahol inkább volna mit enni?
¤
Egy regény regénye.
Az ember újjáépítése,
hiába minden okoskodás,
Ervin Izidorovics.
Honfoglalás előtt.
Hetven nehéz dinár.
Sinkó Ervin (Spitzer Ferenc, 1898–1967) író. Apatinban született. Szabadkán és Szegeden végezte iskoláit. Az első világháborúban a bukovinai fronton teljesített szolgálatot. Részt vett az őszi rózsás forradalomban. Újpesten párttitkár volt, Kecskeméten városparancsnok, a ludovikás zendülés idején (1919. júniusában) a szovjetház parancsnoka, a román fronton vörös katona. Feleségével, Rothbart Irmával Bécsbe emigráltak, majd Szabadkán rejtőzködnek. Orvosnő felesége mellett csak írói hivatását művelte. Különböző helyeken éltek hosszabb-rövidebb ideig: Szarajevóban, Grazban, Bécsben, Zürichben, Párizsban, Moszkvában és Bácsszentivánon. Zágrábban megismerkedett Miroslav Krlezsával. A második világháború ideje alatt feleségével Boszniában élnek, majd adriai internáló táborba kerülnek, később pedig a partizánokhoz. Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Tanszékének alapító tanára és tanszékvezetője 1959-től. Újvidéken és Zágrábban éltek. Leghíresebb regénye az Optimisták.
