II/3

 

ALKAIOSZ: Csupa csönd ez az élet és csupa remegés. Légy hozzám kegyes, Zeusz, maradj velem, Apollón! Ha csak ezt a pár verset még befejezhetném!

 

MÜRSZILOSZ: Lesz rá bőven alkalmad! Légy áldott Alkaiosz, te költő!

ALKAIOSZ: Te? Itt?

MÜRSZILOSZ: Mért csodálkozol?

ALKAIOSZ: Hát persze, Pitthakosz rögtön hozzád futott.

MÜRSZILOSZ: Pitthakosz, Pitthakosz, vén kuruzsló. Jobban elhiszi, amit mond, mint az, akiknek mondja.

ALKAIOSZ: Nem tudom, hogy mi a veszedelmesebb. Aki hazudik, de hisz hazugságában, vagy aki úgy hazudik, hogy semmiben sem hisz.

MÜRSZILOSZ: Filozofálgatunk? Filozofálgatunk? Azt hittem, költő vagy! Ejnye-bejnye, hiszen még borral sem kínálod a régi barátot!

ALKAIOSZ: Nem is tudtam róla, hogy régi barátok lennénk.

MÜRSZILOSZ: Régiek vagy újak? Vajon az új barát nem épp oly édes, mintha régi lenne? Sőt, egy új barát sok új dologban tud segíteni, amire korábban nem is gondoltál. Na, de hol az a Leszbosz-szerte híres borod, jó Alkaiosz?

ALKAIOSZ: Bocsáss meg, Mürszilosz, ma nem iszom, s borom megsavanyodott épp az elébb. Majd küldetek új amforákért.

MÜRSZILOSZ: Nem számít! Nem kocsma ez, te nem vagy kocsmáros, és én sem inni jöttem. Meg aztán úgy tudom, hogy Kharaxosz hozott jócskán.

ALKAIOSZ: Hát már erről is tudsz.

MÜRSZILOSZ: Hacsak nem lopta el mindet az a hordólakó bugris.

ALKAIOSZ: Lehet, hogy bölcsebb az a bugris a te Pitthakoszodnál is.

MÜRSZILOSZ: Ejnye, no, hát Alkaiosz mindenről tud? Mit tudsz még az új jövevényről?

ALKAIOSZ: Nálad biztos kevesebbet, Mürszilosz.

MÜRSZILOSZ: Hízelegsz, ez tetszik! De az is lehet, hogy titkolózol. Pedig kis hordólakó barátod nagy bajba került.

ALKAIOSZ: Nem ismerem, nem tudom kicsoda, így nem lehet barátom.

MÜRSZILOSZ: Mégis azt látom rajtad, hogy ezért az ismeretlenért is képes vagy aggódni. Gyenge vagy, Alkaiosz. Ha egy ismeretlenért aggódsz, barátaidért mire lennél képes?

ALKAIOSZ: Mit tettetek vele?

MÜRSZILOSZ: Kivel?

ALKAIOSZ: Szapphóval!

MÜRSZILOSZ: Áhá! Vele?

ALKAIOSZ: Vele!

MÜRSZILOSZ: Vele semmit. Pitthakoszt küldtem hozzá, megfelelő támogatással. Mivel tudom, hogy fivére Dórikás kiruccanása óta Szapphónak anyagi gondjai vannak, most felajánlok neki egy nagylelkű, hosszú, nagyon hosszú lejáratú hitelt.

ALKAIOSZ: Amint Kharaxosz hazaér, Szapphónak semmi szüksége sem lesz a pénzedre.

MÜRSZILOSZ: Annál jobb, legalább meg tudja adni majd!

ALKAIOSZ: Csakhogy előbb megtudja fivére hazatértét, mint ahogy Pitthakosz odaér.

MÜRSZILOSZ: Nem hiszem. Kharaxoszékat vámban lévő hivatalnokaim ostoba kérdéseikkel kissé fenntartották. Minő sajnálatos. Persze erről is a türannosz tehet! Minek annyi hivatalnok!

ALKAIOSZ: Siess, kérlek szépen, jó Hermészem, nagyon siess, repülj üzenetemmel! 

MÜRSZILOSZ: Hogy mondod?

ALKAIOSZ: Csak imádkozom.

MÜRSZILOSZ: Jól teszed! Ilyen időkben, ó, megértem. Különösen, ha a hordólakó barátodért teszed.

ALKAIOSZ: Vele mit tettetek?

MÜRSZILOSZ: Alkaiosz, Alkaiosz, hát minek nézel te engem? Haramiavezérnek?

ALKAIOSZ: Tévednék?

MÜRSZILOSZ: Van humorod! Ezt szeretem! És főleg a kapcsolataidat Leszbosz előkelő házaiban.

ALKAIOSZ: Egyenes beszéd végre. Most már tudom, tőlem mit akarsz. Mi tettetek az idegennel?

MÜRSZILOSZ: Mondtam már: mi semmit. Ellenben Mütiliné zsarnoka, a nép nyomorgatója, a kincstár kifosztója, a jogrend széttiprója...

ALKAIOSZ: Egészen úgy beszélsz, mint Pitthakosz.

MÜRSZILOSZ: Valóban? Köszönöm dicséreted, retorika órákat veszek a vén kujontól.

ALKAIOSZ: Kár, hogy az asztalhoz ültök.

MÜRSZILOSZ: Miért?

ALKAIOSZ: Talán, ha az ágyban lennének ezek az órák, nyugodtabb lenne itt az élet.

MÜRSZILOSZ: Te, te... költő, erre még visszatérünk! Szerencséd, hogy én értem még a tréfát, ellentétben a zsarnok Melankhosszal, akit a te hordólakó idegened addig csúfolt, mígnem az hordóstul a bíróságra vitette.

ALKAIOSZ: Szegény ördög.

MÜRSZILOSZ: Nagyon szegény. Kharaxosztól lopott, úgy tudom, Dórika biztos tanúsítja majd. Szapphó szépséges ifjakból álló körét – tudom, hogy jól ismered őket – pedig megrontotta. Eirána mondta nekem.

ALKAIOSZ: A kis feltörekvő.

MÜRSZILOSZ: Ám, úgy hallottam, Hermész csodát tett...

ALKAIOSZ: Legyen áldott, s suhanjon gyorsan szárnyas saruiban!

MÜRSZILOSZ: Milyen vallásos lettél újabban, nahát! Se bor, se semmi, csak ez az ájtatos szöveg.

ALKAIOSZ: Hiába, változnak az idők!

MÜRSZILOSZ: Szóval Hermész csodát tett, és eltűnt az idegen az ifjak szeme elől.

ALKAIOSZ: Bizony, magam is láttam már csodákat. Kétségbe ezt se merném vonni.

MÜRSZILOSZ: Te nem, de sajnos a türannosz éppen arra járt Gorgó és Androméda kíséretében.

ALKAIOSZ: Párkák.

MÜRSZILOSZ: Sorsát a szegény flótásnak hamar elvágták. Mindent felvettek, amit mondott. Ők sajnos nem látták láthatatlannak már. Amikor pedig arra hivatkozott, hogy őt Hermész láthatatlanná tette, lopás és ifjak megrontása után, harmadiknak megszerezte az istenkáromlás vétkét is.

ALKAIOSZ: Jók a forrásaid, Mürszilosz. Gorgó vagy Androméda dolgozik neked?

MÜRSZILOSZ: Gyorsan vág az eszed, kár, hogy versekre fecsérled, derék Alkaiosz. Láthatod, hogy ha azt vesszük, lényegében ártatlan idegent akarnak elítélni Mütiliné bíróságán. Persze lehet, hogy az ifjak mellette vallanak, de Eirána és Dórika nem teljesen biztos. Azt is mondják, Gorgó és Androméda is hajlékony, ha arról van szó.

ALKAIOSZ: Mármint a hatalomról? Biztos nagyon hajlékonyak. Mit akarsz?

MÜRSZILOSZ: Te mit akarsz, Alkaiosz? Segítesz nekem, Pitthakosznak és hamarosan szövetségünkbe lépő Szapphódnak megmenteni ezt a derék idegent.

ALKAIOSZ: Melankhoszt pedig ezáltal megbuktatni?

MÜRSZILOSZ: Jól mondod.

ALKAIOSZ: Téged pedig helyére ültetni?

MÜRSZILOSZ: Ne siessünk ennyire előre. Bár kedves tőled, hogy engem tartasz megfelelő vezetőnek, természetesen csak az átmeneti időkre, amíg rendes, a mütilinéi polgárok által szabad választásokon...

ALKAIOSZ: Hagyd ezt, kérlek, Pitthakosznak. Alighanem értem. Szapphót pénzzel, engem pedig lelkiismeretemtől fogva próbálsz megvenni.

MÜRSZILOSZ: A gonosz Melankhosz ellen kell valamit tennünk végre! Egy ártatlan bűnhődjön?

ALKAIOSZ: Szapphónak lehet, hogy pénze nincsen, de nagyobb a gazdagsága, mint neked. Jobb lenne kihagyni ebből az egészből.

MÜRSZILOSZ: Azt majd Pitthakosz megbeszéli vele. És te? Rajtad múlik egy ártatlan élete.

ALKAIOSZ: Győztél.

MÜRSZILOSZ: Győztünk, győztünk, kedves Alkaioszom! Hihetetlen, hogy egy vadidegenért képes vagy támogatni engem!

ALKAIOSZ: Nem érte, értünk teszem.

MÜRSZILOSZ: Ne vágj oly savanyú arcot! Mostantól mi összetartozunk. Pitthakosz megmondta, hogy erre nem fogsz nemet mondani.

ALKAIOSZ: Ezt Pitthakosz találta ki?

MÜRSZILOSZ: Mit gondoltál? Nekem eszembe se jutott volna a szó, hogy lelkiismeret.

ALKAIOSZ: Még be is vallod. De ugye tudod, hogy Pitthakosz veszélyesebb ellenfeled, mint Melankhosz?

MÜRSZILOSZ: Miket beszélsz? A vén barom? Nem csak, hogy nem vagy annyira bölcs, mint előbb gondoltam, hanem gyenge is vagy! Gyenge vagy, Alkaiosz! Mi lenne veled nélkülünk!

ALKAIOSZ: Boldog lehetnék?

MÜRSZILOSZ: A boldogsággal ráérsz. Most lázban az ország.

ALKAIOSZ: S e láz józan eszét elveszi.

MÜRSZILOSZ: Történelmi időket élünk.

ALKAIOSZ: A történelem vért és halált jelent.

MÜRSZILOSZ: Félsz?

ALKAIOSZ: Még nem.

MÜRSZILOSZ: Ráérsz félelemmel és boldogsággal is.

ALKAIOSZ: Ezt vegyem fenyegetésnek?

MÜRSZILOSZ: Aminek akarod. Gyere, menjünk azonnal!

ALKAIOSZ: Ugye, most még nem kötelezel?

MÜRSZILOSZ: Ugyan már, összekeversz valakivel... tudom is, Melankhosszal. Ő a türannosz, nem én.

ALKAIOSZ: Idő kérdése.

MÜRSZILOSZ: Mire vársz?

ALKAIOSZ: Egy verset félbehagytam. Utánad mennék később, ha befejeztem.

MÜRSZILOSZ: Gyanús vagy nekem! Milyen verset?

ALKAIOSZ: Téged dicsőítőt.

MÜRSZILOSZ: Tudtam én, hogy jobb belátásra jutsz! Remek, fejezd csak be. Aztán gyere utánam.

ALKAIOSZ: Úgy lesz.

MÜRSZILOSZ: És Alkaiosz...

ALKAIOSZ: Igen?

MÜRSZILOSZ: Ne feledd remek vezetői képességeimet, a néphez való jóindulatomat és különösen klasszikus vonásaimat kiemelni majd ott.

ALKAIOSZ: Hol?

MÜRSZILOSZ: Hát a versben!

ALKAIOSZ: Ó, persze. Nem feledem. Kiemelem, mindent kiemelek, ne aggódj sosem! Nem fogja senki sosem elfeledni, hogy a régi türannosz helyére mennyire sajátosan klasszikus vonásokkal megáldott új, áldott jó ember ült.

MÜRSZILOSZ: Helyes! Hozd magaddal a verset, ott találkozunk.

ALKAIOSZ: Úgy lesz.

 

Függöny.

 

Fotó: Fekete Attila

 

II/4

Mütiliné főterén

 

APOLLÓN: Hölgyeim és Uraim, dicsőséges és fenséges Mütiliné, tisztelt zsűri, jó estét! (többiek: éljen, bravó, hurrá!)

HÉRA: Íme, megkezdjük a régóta várt tehetségkutató versenyünket. (többiek: csodás, taps, bravó!)

APOLLÓN: Ne feledjék el, hogy a fellépőkre szavazni lehet!

HÉRA: De természetesen végül úgyis a zsűri dönt.

APOLLÓN: Ó tényleg, Héra, mutassuk be a zsűrit!

HÉRA: Remek ötlet, drága Apollón. Tehát az elfogulatlan zsűri tagjai: Melankhosz.

APOLLÓN: Mürszilosz.

HÉRA: És Pitthakosz.

APOLLÓN: Mint bizonyára tudják, a mai tehetségkutató versenyen Gorgó (többiek: bravó, éljen, hurrá), Androméda (többiek: csodás, hurrá, taps!) és Szapphó iskolájának tanítványai versengésének utolsó fordulójához értünk. A döntőhöz! (többiek: húúú, vááá)

HÉRA: Mielőtt azonban megkezdenénk a döntőt, meg kell, hogy köszönjük azt a rengeteg szavazatot, amelyet a korábbi fordulókban kaptak versenyzőink. 

APOLLÓN: Igen, köszönjük!

HÉRA: Köszönjük továbbá a Melankhosz és Tsa. Lándzsagyárnak, a Mürszilosz Co. Páncélgyárnak és a Pitthakosz Zártkörű Társaságnak, hogy önzetlenül támogatták a mütiliniéi tehetségkutató versenyt.

APOLLÓN: De térjünk a lényegre.

HÉRA: Igen, szavazni továbbra is a főtéren előzetesen megvásárolt fekete és fehér kövekkel lehet.

APOLLÓN: A fehér kövek jelentik az igent, a fekete kövek pedig... pedig a nemet!

HÉRA: A szavazás után reklamációt nem fogadunk el.

APOLLÓN: Legvégül pedig természetesen az elfogulatlan zsűri dönt.

HÉRA: Ez a demokrácia.

APOLLÓN: Éljen a demokrácia!

HÉRA: Éljen! (többiek: éljen!)

APOLLÓN: Most pedig nézzük a három iskola utolsó három versenyzőjét.

HÉRA: Gorgó iskolája fantasztikusan teljesített az elmúlt időben, egyáltalán nem lesz könnyű lekörözni az utolsó versenyzőjüket, bár elméletileg még bárki nyerhet.

APOLLÓN: Gorgó iskolájából a csodálatos Eirána indul.

EIRÁNA: Üdvözlöm a kedves közönséget, és különösen a zsűrit és titeket is. Jaj, annyira csodás, hogy itt állhatok melletted, Apollón!

APOLLÓN: Köszi.

HÉRA: Nos, Eirána, izgulsz?

EIRÁNA: Nagyon, de úgy érzem, menni fog.

APOLLÓN: Biztos vagyok benne.

EIRÁNA: Ó, drága vagy, Apollón! 

APOLLÓN: Ha tudnád. Mit látunk, mit hallunk tőled ma este?

EIRÁNA: Szerettem volna valami olyannal előállni, ami igazi, hamisítatlan görög hangulatba hozza a közönséget.

HÉRA: Ez az, ez kell nekünk! Éljen Hellász!

APOLLÓN: Éljen Hellász! Na és mi lenne az?

EIRÁNA: A görögtűz.

HÉRA: Brávó!

APOLLÓN: Tehát akkor lássuk!

EIRÁNA: Íme!

 

(puffogás, robbanás, szikrázás)

 

HÉRA: Egyszerűen csodálatos volt!

APOLLÓN: Zeusz megirigyelhetné!

HÉRA: Kérjük, akkor adják le szavazataikat!

APOLLÓN: Köszönjük, és hallgassuk meg a zsűri tagjait, mit szólnak az első tehetségünkhöz: Eirániához.

HÉRA: Eirána, te addig menj szépen vissza a többiekhez.

APOLLÓN: Tehát, Melankhosz nagyúr?

MELANKHOSZ: Egyszerűen tátva maradt a szám. Valami nagyszerű volt. Valami csodás. Javasolni fogom, hogy ezentúl minden leszboszi ünnepen legyen ilyen „görögtűz”. Nem számít, mibe kerül. (őrjöngés és taps) Szóval, Eirána, az előadásod, a megjelenésed egyaránt meggyőzött, hogy Gorgó megtanítja, mit is kell a népnek pontosan adni. Én nagyon nagyra értékelem a művedet. Legyen 10-ből 9 pont.

APOLLÓN: Hallod ezt, Héra?

HÉRA: Hát valami csodás volt. Lássuk, mit mond a zsűri másik tagja, Mürszilosz.

MÜRSZILOSZ: Szerencsére nekem nem maradt tátva a szám, így nem repült be egy légy sem, hogy elterelje a figyelmemet az olyan szarvashibákról, melyek sajnos nem tették teljessé a szikrázást és fényt. Hiányoltam még egy kis füstöt, illetve ez egyszerűen csak szép volt, nem keltett különösebb érzéseket, és végképp nem keltett, amit annyira, de annyira hiányoltam: félelmet.  Izgatottan várom, hogy mit fog produkálni Androméda tanítványa. Ez most, legyünk tényszerűek, nálam csak egy erős közepes volt. 10-ből 5 pont.

HÉRA: Hiába, a zsűri szigorú figyelmét nem kerüli el semmilyen hiba.

APOLLÓN: Kétségtelen, de hallgassuk meg, hogy mit mond a zsűri harmadik tagja: Pitthakosz.

PITTHAKOSZ: Köszönöm szépen a két isteni műsorvezetőnknek és a kedves közönségnek ezt a felejthetetlen hangulatot. Mütiliné népe már rég megérdemelte a felhőtlen szórakozást és nagyszerű mulatságot, amiben most szinte részünk is volt Eiránának hála, és ebben kétségtelenül igaza volt Melankhosznak. Azért mondom, hogy „szinte részünk volt”, mert bár előadásában kétségtelenül egyesült az ismert tudományok legjava, ám hiányzott a tiszta múzsai művészet. Telis-tele volt nyers erővel, a természet rejtett szépségeivel, de hiányzott belőle az emberi szépség, törékenység és – egyet kell értenem ebben Mürszilosszal – a mulandóság felett érzett bánat vagy megrendítő félelem nagyszerűsége. Mégis, ami számomra leginkább hiányzott: az a múzsai létérzés. Elemi volt, kétségtelen, de nem múzsai. Márpedig itt a döntőben már nem olyannak kell lenni, mint a természet, vagy mint az istenek. Itt meg kell haladni a természetet, meg kell haladni az isteneket. Az emberi felsőbbrendűséget és tökéletességet kell hirdetnie a győztesnek, aki mint a lótusz, a sárból és mocsárból felemelkedik, és gyönyörűen kinyílik. Ezért tehát meg kell érteniük, hogy mennyire nagyvonalú vagyok, és alighanem igazságos, hogy 10-ből 7 pontot adok. 

HÉRA: Micsoda fordulatok!

APOLLÓN: Egyszerűen hihetetlen! Tehát a végeredmény?
HÉRA: Kilenc meg...

APOLLÓN: öt és még hozzáadunk....

HÉRA: ...hetet. Az annyi mint....

APOLLÓN: Huszonegy ponttal a döntőben Gorgó iskolájának kiváló tanítványa, Eirána! (tapsvihar, éljenzés)

HÉRA: De nézzük is a következő fellépőt, aki nem más, mint Androméda tanítványai közül a csodálatos Phaón.

APOLLÓN: Phaón, te igazi férfi vagy, annyira izgulok, hogy mit láthatunk tőled!

PHAÓN: Köszönöm a megtiszteltetést, hogy felléphetek itt, veletek, ebben a nagyszerű döntőben. Egy régi, jól ismert görög darabot furulyáznék el.

HÉRA: Halljuk!

PHAÓN: Tehát... (játszik)

APOLLÓN: Egyszerűen csodálatos volt!

HÉRA: A közönség nem véletlenül tombol, és kezdte a rengeteg fehér kavicsot leadni, de kérdezzük meg a zsűrit.

MELANKHOSZ: Nem is tudom, mit mondjak. Apollón lehet, hogy téged meggyőzött ezzel az ősi furulyajátékkal, de engem nem. Kétségtelenül kiváló volt a hangszerhasználat, a technika, művészi volt a dallamválasztás – ezt mind láttuk, de az előadásban én nem éreztem elég nagy beleélést. Számomra ez csak egy erős középmezőny, s azt hiszem, így is nagyon kegyes voltam. 10 pontból tehát 5-öt adok.

MÜRSZILOSZ: Le vagyok nyűgözve! Le vagyok taglózva! Bár mindenki így tudna furulyázni Mütilinében! Egyszerűen csodás volt! Nem, nem is mondok inkább semmit, csak annyit, hogy azért nem adok 10 pontot, hogy lássák, mennyire nem vagyok elfogult veled, Phaón, pedig évek óta furulyázol nekem. Szóval 10 pontból adok 9-et.

HÉRA: Most aztán mindannyian izgatottan várjuk, mit mond Pitthakosz.

APOLLÓN: Csakugyan.

PITTHAKOSZ: Phaón csodálatos furulyajátékát már volt szerencsém korábban is hallgatni, bár akkor nem adatott meg ily nagy közönség. Azt gondolom, hogy őszintén szólva, hogy az a véleményem, szóval ööö… látom a fejlődést, valahogy mégis jobban élveztem korábbi előadásainak intimitását, amikor csak kisebb társasággal voltunk jelen. Biztos vagyok benne, hogy sokat fog még fejlődni, és talán zavarban is lehetett, hogy ily nagy és becses közönség előtt kell előadnia tudományát. Adok neki tehát 10-ből 7-et.

HÉRA: Gorgó és Androméda iskolája között tehát döntetlen az állás 21-21 ponttal.

APOLLÓN: De vajon ki fogja képviselni Szapphó iskoláját?
HÉRA: Vajon ki lesz a harmadik és egyben utolsó fellépőnk a mütiliniéi tehetségkutató versenyben?

APOLLÓN: Ez benne van a műsortervben?

HÉRA: Nem emlékszem.

APOLLÓN: Hol van Szapphó iskolájából a fellépő?

HÉRA: Szünet! Addig is egy kis szünet!

 

 

Harmadik felvonás

III/1

 

HÉRA: Hihetetlen, de sehol nem találom, hogy ki az, akivel Szapphó képviselteti magát ma itt.

APOLLÓN: Ez tényleg különös. Megkérdezzük a zsűrit?
HÉRA: Kérdezzük.

APOLLÓN: Kedves közönség, úgy tűnik, egy kis félreértés van itt, illetve valami aprócska technikai hibával kell szembesülnünk.

HÉRA: Szapphó iskolája ugyanis előre nem jelentette be, hogy kivel is akar szerepelni ezen a nívós versenyen. Tehát meg kell kérdeznünk a nagybecsű zsűrit, mitévők is legyünk.

MELANKHOSZ: Hallatlan! Ilyen még nem fordult elő!

MÜRSZILOSZ: Felháborító! Skandallum!

APOLLÓN: Mint a kedves közönség hallotta, valódi botránynak lehetnek a tanúi.

HÉRA: De hiszen ez nagyszerű!

PITTHAKOSZ: Meg kell kérdezni a közönséget, hogy van-e olyan köztük, aki esetleg Szapphó tanítványának tartja magát, és hajlandó szerepelni Szapphó iskolájának nevében. Csak utána jelenthetjük ki egyértelműen, hogy botrány.

MELANKHOSZ: Ugyan, ki fog egy ilyen vesztes ügy mellé állni?
MÜRSZILOSZ: Eleve hátrányból indul ekkora tiszteletlenség után.

GORGÓ: Én mondtam, hogy ilyen ez a Szapphó.

ANDROMÉDA: Előre figyelmeztettem mindenkit én is!

APOLLÓN: Kérjük, nyugodjanak meg!

HÉRA: Ó, hiszen itt jönnek Szapphó testvérei!

APOLLÓN: Kedves közönség, az előbbi kis fiaskótól tekintsenek el, s üdvözöljék Szapphó bátyját, Kharaxoszt és két öccsét, Eurügioszt és Larikoszt. Illetve az ismeretlen hölgyet.

KHARAXOSZ: Ez valami félreértés lesz, mi úton vagyunk Szapphó otthonába, nem tudtuk, hogy itt ez van. Egyáltalán mi ez?

DÓRIKA: Kharaxosz drágám, kérlek, mutass be!

KHARAXOSZ: Az ismeretlen hölgy pedig Dórika.

APOLLÓN: Hát maguk nem tudják, mi zajlik itt?

HÉRA: Fogalmuk sincs?

EURÜGIOSZ: Nem.

LARIKOSZ: Sejtelmem sincs.

APOLLÓN: Tapsoljuk meg őket!

HÉRA: De hiszen ez csodás!

MELANKHOSZ: Térjünk a tárgyra!

MÜRSZILOSZ: Most akkor ki a fellépő?
PITTHAKOSZ: Ki a tehetség?

APOLLÓN: A zsűri kérdése az, hogy melyikük Szapphó tanítványa.

DÓRIKA: Valaha az voltam.

HÉRA: Ez csodás!

APOLLÓN: Ez valami elképesztően ragyogóan csodálatos!

DÓRIKA: Mi?
HÉRA: Dórika, ugye?

DÓRIKA: Igen.

APOLLÓN: Mit hallunk akkor tőled?

DÓRIKA: Hogyhogy mit?

HÉRA: Valamit, amit Szapphó iskolájában tanultál.

DÓRIKA: De én nem neveztem be ebbe a versenybe.

APOLLÓN: Az nem számít. Itt vagy a téren, most már közszereplő vagy. Szerepelned kell, a „KÖZ” előtt.

KHARAXOSZ: Az egyáltalán nem biztos. Fiúk, megyünk tovább.

PITTHAKOSZ: Megzavarják nagyszabású 

tehetségkutatásunkat. Vétek ez Mütiliné és az istenek ellen is. Kérem a jelenlévő elöljárókat, tegyenek valamit!

MÜRSZILOSZ: Tán csak nem gyenge a türannoszunk?
MELHANKHOSZ: Mit képzelsz? Katonák, vigyétek Szapphó fivéreit! Most pedig, Dórika, látod, már semmi nem zavar.

DÓRIKA: Szerelmem! Várjanak, hová viszik?!
KHARAXOSZ: Én szabad polgár vagyok, független borkereskedő, ezt nem tehetik!

MELHANKHOSZ: Vigyétek!

MÜRSZILOSZ: Folytassuk!

APOLLÓN: Tehát, kedves közönség, nagytiszteletű polgárai Mütilinének, üdvözöljük együtt Szapphó iskolájából Dórikát!

DÓRIKA: Kérem, ne csinálják ezt velem!

HÉRA: Ugyan, Dórika, nem nagy dolog. Csak játssz valamit.

DÓRIKA: Játsszak?

APOLLÓN: Bármit, amit Szapphónál tanultál.

DÓRIKA: Itt? Mindenki előtt?

HÉRA: Hol máshol? Igen itt, mert ez egy tehetségkutató verseny.

DÓRIKA: A tehetséget nem kell kutatni. A tehetség önmagától megmutatkozik. A tehetséget legfeljebb biztatni, erősíteni, támogatni lehet.

MELHANKHOSZ: Miféle versenyző ez?

MÜRSZILOSZ: Kétségbe vonja nagyhagyományú szórakozásunk?

PITTHAKOSZ: Halljuk, hogy mit tud! Gyerünk-gyerünk!

APOLLÓN: Akkor most vedd úgy, hogy támogatva vagy.

HÉRA: A te érdekedben, most már kezdj bele, bármibe.

DÓRIKA: Bármibe?

APOLLÓN: Ami csak eszedbe jut. Esetleg egy dal vagy egy vers?

HÉRA: Csak igyekezz, Dórika, fogytán a türelmük!

DÓRIKA: Hát jó... éppen csak hazaértünk, s máris ez fogad. De értem. Értem, tudom is mit kell tennem.

APOLLÓN: Tisztelt zsűri, kedves közönség, Szapphó iskolájából láthatják-hallhatják, Dórikát!

HÉRA: Dórika, mivel lépsz ma fel?
DÓRIKA: Egy verssel. Egyetlen verssel. Szapphótól.

APOLLÓN: Halljuk tehát, Dórikát, Szapphó iskolájából!

DÓRIKA: Szép ifjak, ti csak bíborövű múzsáknak áldozzatok / és zengő lanton kísérjétek a jó ívű dalt. / Ám az én bőröm már nem puha pázsit, hajam sem / hollófekete éj, melyben szerelmes kéznek / csak csoda csillag és varázs virágok nyílnak. / Márvány szívem kőhalom térdeimen hever most, / rommá lett a tánc, melyben egykor én őzgidaként / vidám vadsággal egyre szökelltem. / De kár a bánatért, ugyan, mit is tehetnénk: / aki él, arra ránehezül a súlyos öregség. / Hisz hiába szerette el Thitóniszt a Hajnal / és rózsa ujjaival örök életet – de nem / végtelen ifjúságot – csak-csak kicsikart, / mert szép volt és fiatal, mégis a szürke kor / még őt is elérte, s tücsökké ette a testét, / mígnem szerelme undorral dobozba zárta örökre. / Mit sem számított többé, hogy a Hajnal / napra-nap újra születik és örökké fiatal.

 

 

 

 

III/2

   

Szapphó otthona.

 

KLEISZ: Édesanyám...

SZAPPHÓ: Tudom jól. Nem perdül a rokka.

KLEISZ: Édesanyám...

SZAPPHÓ: Emlékszem. Szakadós ma a szál.

KLEISZ: Édesanyám...

SZAPPHÓ: Mondtad, és én nem felejtem, hogy szerető... szerető kell neked ma már!

KLEISZ: Szapphó!

SZAPPHÓ: Igen, Kleisz?

KLEISZ: Ily korban csodaszép a lány, mint most én vagyok, különösen, ha copfjait bíborszín szalagok dísze fogják át.

SZAPPHÓ: Úgy, úgy! Szép is a cifraság. Ám csak annak, kinek haja szőkébb, mint a sugárzó fáklyaláng.

KLEISZ: Legszebb mégis a lűd-koszorú!

SZAPPHÓ: Jól állna talán, Kleisz, elhiszem, Szardész cifra divatja is, melytől Maioniában, oly sok városban az asszonyok mind ékesek – de most nincs ily cicomára pénz. Hogy vennék neked én ma itt lűd-koszorút?

KLEISZ: De anyám...

SZAPPHÓ: Ne engem, hanem Mütiliné urát okold!

PITTHAKOSZ: Jól mondod, ó, Szapphó! Légy áldott! Mütiliné ura, Melankhosz tehet erről is. Kézcsókom, szépséges Kleisz kisasszony!

SZAPPHÓ: Kleisz, most menj és fonj tovább!

KLEISZ: Igen, anyám.

SZAPPHÓ: Pitthakosz, légy üdvözölve! Rég jártál nálam.  Milyen ügyben jöttél? Hogy vagy, és hogy van közös barátunk, Alkaiosz?

PITTHAKOSZ: De kedves vagy, hogy kérdezed. Én... ugyan... én úgy vagyok, mit mindig. Hanem barátunk, Alkaiosz!

SZAPPHÓ: Remélem, jól van ő is, hozzád hasonlóan.

PITTHAKOSZ: Jól, jól, ne aggódj. Vele időztem sokat ma is, és győzködött, hogy Mürsziloszt támogassam egy valóban fontos ügyben.

SZAPPHÓ: Alkaiosz győzködött Mürszilosz mellett?

PITTHAKOSZ: Nekem is hihetetlennek tűnt a dolog, mindaddig, amíg a részleteket jó barátunk fel nem tárta.

SZAPPHÓ: Nyomós okai lehetnek, ha csakugyan Mürszilosz mellé állt.

PITTHAKOSZ: Én is ugyanezt mondtam! Nyomós okaid lehetnek, Alkaiosz, s azt mondta, bizony, azok vannak.

SZAPPHÓ: Önimádó rablóvezért támogatna egy pénzéhes türannosz ellenében?

PITTHAKOSZ: Ne add tovább, de hát ez szerintem is ostobaság volna.

SZAPPHÓ: Ha eddig rosszul mentek Mütilinében a dolgok, ezután azt a keveset is elrabolják majd, ami megmaradt!

PITTHAKOSZ: El ám! Mürszilosz alig várja, hogy a maradék jogokat is eltiporhassa, s amit Melankhosz meghagyott, most szépen learassa.

SZAPPHÓ: Nem értem hát, bölcs Pitthakosz, hiszen mindezt Alkaiosz is nagyon jól tudja, mégis ugyan mért támogatja Mürsziloszt?

PITTHAKOSZ: A lelkiismerete miatt.

SZAPPHÓ: Tessék?

PITTHAKOSZ: Az ügy fölöttébb kellemetlen. Egy idegen érkezett ma reggel a kikötőbe, aki – bár valószínűleg ártatlan – a Gorgó és Androméda kísérte Melankhosszal találkozott.

SZAPPHÓ: Ha ők jönnek szembe: én megfordulok.

PITTHAKOSZ: Tudom, de az idegen ezt nem tudhatta. Képzelheted, olyan szegény, hogy egy hordóban lakik.

SZAPPHÓ: Nem is rossz ötlet, mint csigának a csigaház!

PITTHAKOSZ: Ő sajnos nem tudhatta, hogy ki az a Gorgó és Androméda, ki az a Melankhosz.

SZAPPHÓ: Valamit mondott?

PITTHAKOSZ: Azt találta mondani nekik, hogy hülyék vagytok.

SZAPPHÓ: Ékesszóló az idegen! És még?

PITTHAKOSZ: Meg hogy marhák.

SZAPPHÓ: Jók a meglátásai! No és?

PITTHAKOSZ: No és – no és? No és egyéb válogatott szidalmakat vágott a fejükhöz.

SZAPPHÓ: Kár, hogy több részletet nem tudunk.

PITTHAKOSZ: De meg is lett ám érte a fizetsége!

SZAPPHÓ: Mi?

PITTHAKOSZ: Megvádolták lopással, fiatalok megrontásával, istenkáromlással.

SZAPPHÓ: Súlyos vádak. Van bizonyíték?

PITTHAKOSZ: Melankhosznak nem kell.

SZAPPHÓ: De tanúk csak vannak?

PITTHAKOSZ: Kerítenek.

SZAPPHÓ: Ez már tényleg szörnyűséges. Ide téved egy idegen, és rögtön halálra akarják ítélni?

PITTHAKOSZ: Alkaiosz is ezt mondta, s Mürszilosz ezen kapva kapott.

SZAPPHÓ: Kezdem érteni.

PITTHAKOSZ: Mürszilosz megígérte neki, hogy ha támogatja, az idegennek semmi baja nem lesz.

SZAPPHÓ: Mindenki másnak azonban igen.

PITTHAKOSZ: Én is ezt mondtam. Figyelmeztettem, hogy a jogrendnek helyre kell állni, s ezt megfelelő, bölcs és köztiszteletben álló emberre kellene bízni.

SZAPPHÓ: Hogy őszinte legyek, Pitthakosz, engem ez az egész már rég nem érdekel. Mármint ilyen üres szavak, hogy jogrend és állam, meg hogy köztisztelet. Mütilinében ezek már jobb esetben semmit, rosszabban valami újabb szörnyűséget jelentenek csak. Egyedül barátom, Alkaiosz miatt aggódom. Hogy keveredhetett éppen most mindebbe bele, amikor eddig oly remekül sikerült kimaradnia?

PITTHAKOSZ: Én megértem Alkaioszt. Nagyon is megértem. Ezek az ügyek már mindenkit érintenek. Nincs ház Mütilinében, amelyik kimaradhatna ebből!

SZAPPHÓ: Az enyém kimaradt, és ki is fog maradni.

PITTHAKOSZ: Pedig Mürszilosz ide is közelít, és ha nem csalódom, iskolád támogatásra szorul.

SZAPPHÓ: Amióta türannosz van hatalmon, semmit nem kaptunk.

PITTHAKOSZ: Kleisznek is jól állna már a lűd-koszorú.

SZAPPHÓ: Ejnye, a vén kecske is megnyalná a sót? Igaz-e Pitthakosz? Hacsak le nem vágja valaki a nyelvét!

PITTHAKOSZ: Nem amazon vagy, hanem költő, ne feledd! S amit, tudom, Mürszilosztól nem fogadnál el, a családod barátjától már biztosan.

SZAPPHÓ: Tőled?

PITTHAKOSZ: Különösen, ha családod barátja már a családoddá leend.

SZAPPHÓ: Mire gondolsz?

PITTHAKOSZ: Nem mire, Szapphó! Hanem kire!

SZAPPHÓ: A lányom?

PITTHAKOSZ: Látom, már a gondolat is melegséggel tölt el. S ha én lennék vejed, máris támogatnál Mürszilosz ellen, miután Melankhoszt legyőzte, még nem lesz oly erős.

SZAPPHÓ: Ez hát a terved?

PITTHAKOSZ: És én támogatom anyósom iskoláját, nejem pedig bármennyi lűd-koszorút vehet.

SZAPPHÓ: Hát erre vágysz?

PITTHAKOSZ: Bevallom, a hatalom, akarom mondani a jogrend helyreállítása nagyon fárasztó dolog, s kipihenni magamat csak egy ily szépség mellett tudnám, mint Kleisz.

SZAPPHÓ: Ez minden óhajod?

PITTHAKOSZ: Ugye, nem is olyan sok?

SZAPPHÓ: Azt kéred hát, régi barát, Pitthakosz, hogy hagyjuk Alkaioszt, hogy támogassa csak Mürsziloszt, hogy megmenthessék az idegent, aztán megbuktassák így-vagy-úgy Melankhoszt, ami után én támogassalak téged, hogy hatalomra kerülj.

PITTHAKOSZ: Egy apró részletet kihagytál.

SZAPPHÓ: Igazad van, majd elfelejtettem, az apró részlet nem más, mint lányom, Kleisz, kit elvennél királynődül.

PITTHAKOSZ: Ő lenne szerény díjam, hogy Mütilinét, téged, barátodat és akár azt az idegent is megmentem.

SZAPPHÓ: Ennyi?

PITTHAKOSZ: Ugye, mennyire csekély?

SZAPPHÓ: Biztos nem hagytál ki valamit?

PITTHAKOSZ: Nem hiszem. Mire gondolsz?

SZAPPHÓ: Engem nem kérsz? Vagy tanítványaimat?

PITTHAKOSZ: Ugyan, Szapphó, hát minek nézel te engem?

SZAPPHÓ: Miért, hát én túl öreg vagyok?

PITTHAKOSZ: Dehogy, csak hát.

SZAPPHÓ: Tanítványaim csúfak, műveletlenek?

PITTHAKOSZ: Nem erről van szó, bár kedves vagy.

SZAPPHÓ: Neked csupán csak lányom kellene?

PITTHAKOSZ: Láthatod, milyen kevéssel beérem.

SZAPPHÓ: Kevéssel? Úgy érted, egyetlen lányom, Kleisz kevés neked?

PITTHAKOSZ: Olyan vagy, mint Alkaiosz, a szavakkal bűbájt követsz el.

SZAPPHÓ: Ne beszélj félre! Megmondom, mi lesz most. Kleisz!

PITTHAKOSZ: Ó, már hívod is. Igazán kedves vagy. Jól megleszünk mi.

SZAPPHÓ: Alighanem. Kleisz!

KLEISZ: Igen, anyám!

SZAPPHÓ: Hova tetted az ostort?

PITTHAKOSZ: Ostort?

KLEISZ: Parancsolj, itt van, anyám.

SZAPPHÓ: Ez az ostor a családunk ősi jussa. Tudod, tanár volt e házban anyám anyja is.

PITTHAKOSZ: Szép darab! Sajátos hozomány.

SZAPPHÓ: Sosem használtuk itt. Szükség nem volt rá. A gyermekek, tudod, Pitthakosz, megértik, ha az igaz szépség és a szép igazság szavaival hatsz rájuk.

PITTHAKOSZ: Derék!

SZAPPHÓ: De te, Pitthakosz, vén vagy már, és velődig romlott.

PITTHAKOSZ: Tessék?!

SZAPPHÓ: Neked hiába is beszélnék.

PITTHAKOSZ: Hogyan?

SZAPPHÓ: Téged ütni kell!

PITTHAKOSZ: Jaj!

SZAPPHÓ: Takarodj! Takarodj a szemem elől!

PITTHAKOSZ: Boszorkány!

SZAPPHÓ: Agyoncsaplak! Takarodj a házamból!

PITTHAKOSZ: Olümposzi istenek!

SZAPPHÓ: Ezt érdemled! Meg ezt!

KLEISZ: Anyám!

SZAPPHÓ: Tessék?

KLEISZ: Elment.

SZAPPHÓ: Végre. Most tudod, mit kell tennünk?

KLEISZ: Csomagoljunk?

SZAPPHÓ: Igen.

III/3

Szapphó köre érkezik.

 

ATTHISZ: Szapphó!

SZAPPHÓ: Gyermekeim!

MEGARA: Mi történt?

ANAKTORIA: Pitthakoszt láttuk véresen, szakadtan zihálva szaladni el.

SZAPPHÓ: Beszélgettünk.

GONGÜLA: Nagyon megviselhették szavaid.

SZAPPHÓ: Az övéi voltak súlyosak, drága Gongüla.

EUREIKA: A tieid, ó, Szapphó biztosan csak csattanósak.

SZAPPHÓ: Jól mondod, lánykoromban akkorákat csattantak volna, hogy bele is hal. Lánykorom, te, lánykorom, te merre röpülsz, ha elhagysz?

ATTHISZ: Már soha vissza hozzád, hozzád már sose vissza.

SZAPPHÓ: Túl jól emlékszel a versre, Atthiszom.

ATTHISZ: Üzenetet hoztam Alkaiosztól, drága Szapphó, de lehet, elkéstem vele.

SZAPPHÓ: Lehet. Azért csak mondd, halljuk!

ATTHISZ: Alkaiosz mondá, hogy Szapphónak vigyem a hírt, Pitthakosz járt nála, s régi barátotok, a bölcs, most Melankhosz helyett Mürsziloszt akarja türannosznak, s maszkja arcára tapadt.

SZAPPHÓ: Maszkja arcára tapadt.

ATTHISZ: Így mondta. Maszkja arcára tapadt.

SZAPPHÓ KÖRE: Maszkja arcára tapadt.

SZAPPHÓ: Valóban.

ATTHISZ: Elkéstem a hírrel.

SZAPPHÓ: Dehogy.

MEGARA: S közben annyi minden történt a parton!

GONGÜLA: A kikötőben!

SZAPPHÓ: Tudok az idegenről.

MEGARA: És a városban is.

GONGÜLA: A főtéren.

SZAPPHÓ: Tudok az eredményről. Hermész megjövendölte.

ATTHISZ: Akkor biztos tudod azt is, hogy fivéred, Kharaxosz visszatért!

SZAPPHÓ: A vén gazember ezt az apró részletet elfelejtette említeni.

ATTHISZ: Hermész?

SZAPPHÓ: A másik, Pitthakosz.

MEGARA: Hamarosan ideér fivéred.

ANAKTORIA: Alkaiosz is idetart.

SZAPPHÓ: Mindent értek. Jól van, most kell, hogy gyorsan cselekedjünk. Lányok, menjetek Kleisz után. Ő már csomagol, tegyétek azt ti is. Az iskola elköltözik.

GONGÜLA: Elhagyjuk a házat?

SZAPPHÓ: El kell, hogy hagyjuk Mütilinét.

MEGARA: Hátrahagyjuk Leszboszt?

SZAPPHÓ: Hátrahagyjuk a zsarnokokat.

EUREIKA: Elhagyjuk otthonunkat?

SZAPPHÓ: Az otthon ott van, ahol megteremtjük.

ATTHISZ: Elhagyjuk a hazánkat?

SZAPPHÓ: Hazánkért élni és alkotni, nem pedig halni és gyilkolni kell. De most menjetek, tegyetek úgy, ahogy mondtam. Te várj, Atthisz. Maradj még.

ATTHISZ: Igen, Szapphó.

SZAPPHÓ: Te más vagy. Tudom, hogy maradni is akarsz, és jönni is.

ATTHISZ: Szívembe látsz, mint mindig.

SZAPPHÓ: Ezért megkérnélek valamire.

ATTHISZ: Úgy lesz, ahogy kéred, Szapphóm.

SZAPPHÓ: Menj Kharaxosz hajójához, egy hordót vegyél magadhoz, s a város főterén cseréld ki arra, amiben az idegen van.

ATTHISZ: De...

SZAPPHÓ: Az éjszaka Mütiliné küszöbén, hamarosan zűrzavar üti fel fejét. Leplük alatt láthatatlan leszel, mint Hermész.

ATTHISZ: S utána?

SZAPPHÓ: Fogd szolgáimat, s vidd a hordót, benne az idegent Kharaxosz hajójára.

ATTHISZ: S utána?

SZAPPHÓ: Neked kell döntened. Ez az utolsó kérésem hozzád.

ATTHISZ: Jaj, mily szörnyű a mi végzetünk, Szapphó! Nem szívesen megyek, esküszöm.

SZAPPHÓ: Járj csak boldogan, s reám emlékezz: tudod, úgy szeretett szívem.

ATTHISZ: De Szapphó!

SZAPPHÓ: S hogyha elfeleded talán, emlékedbe idézem én: kedves volt s gyönyörű közös életünk.

ATTHISZ: Ne beszélj így!

SZAPPHÓ: Kaptál szép koszorút, sokat, rózsát és ibolyát, s hajad vélük oldalamon díszítetted itt.

ATTHISZ: Így volt.

SZAPPHÓ: Sok fényes kenetet sima, szép bőrödre előttem itt kentél, balzsamokat, fejedelmi szert.

ATTHISZ: Életet élni csak veled volt jó.

SZAPPHÓ: S édes lágy kerevetre is dőltél rózsaszirom között, s vágyadtól szabadult e helyen szíved.

ATTHISZ: Életet élni csak veled volt szép.

SZAPPHÓ: Nem volt ünnepi tánc soha, szent ünnep sem, amelyben én ne vettem volna veled közösen részt!

ATTHISZ: Életet élni csak veled volt méltó.

SZAPPHÓ: Nem volt oly viruló liget, hol csörgődobod és dalod nem zendült föl a szép tavasz ünnepén.

ATTHISZ: Most mindennek vége?

SZAPPHÓ: Atthiszom, Atthiszom felnőttél. Mindezt megkaptad, s most neked kell adnod. Egy ártatlan embernek neked kell adnod vissza életét.

ATTHISZ: Értelek Szapphóm.

SZAPPHÓ: Legjobb tanítványom.

ATTHISZ: Indulok rögtön.

SZAPPHÓ: Most elmész, de el sose válunk mi már.

 

III/4

Alkaiosz érkezik.

 

ALKAIOSZ: Nővérem, Szapphó!

SZAPPHÓ: Fivérem, Alkaiosz!

ALKAIOSZ: Mi bánt?

SZAPPHÓ: Atthiszt már sose látom én. Halni vágyakozom csupán, sírt ő is hevesen, mikor elhagyott az imént.

ALKAIOSZ: Hát ideért a jó Hermészem! Időben átadta üzenetem?

SZAPPHÓ: Ha nem üzensz is, tudom, ki vagy, és mit gondolsz, ó, Alkaiosz!

ALKAIOSZ: Szólnék hozzád, s fékezi nyelvemet a szégyen...

SZAPPHÓ: Ha szép, ha kedves volna, amit kívánsz, s ha csúf beszéd nem volna a nyelveden, rád szégyen nem borulna, szólna szád helyesen és azonnal.

ALKAIOSZ: Atthisz...

SZAPPHÓ: Ugyanazt szerettük.

ALKAIOSZ: Bocsáss meg.

SZAPPHÓ: Ha valaki megérti, hogy szereted, az én vagyok, ki szintén szereti.

ALKAIOSZ: Múzsa vagy, Szapphó!

SZAPPHÓ: Ember vagyok, akárcsak te, ezért értelek, és azért szenvedek, mert múzsának tartottatok, s ezt megirigyelte tőlem néhány ember és isten.

ALKAIOSZ: Most mi lesz?

SZAPPHÓ: Elmegyünk.

ALKAIOSZ: Pitthakosz?

SZAPPHÓ: Pitthakoszt kivertem ostorral a házamból.

ALKAIOSZ: Ostorral?

SZAPPHÓ: Durvának tartod?

ALKAIOSZ: Nem eléggé.

SZAPPHÓ: Mürszilosz?

ALKAIOSZ: Most írom dicsőítő énekét.

SZAPPHÓ: Meg fogják jegyezni versedet.

ALKAIOSZ: Melankhosz? Gorgó és Androméda?

SZAPPHÓ: Sírjuk helyét boldogan felejti majd el Mütiliné.

ALKAIOSZ: Az idegen?

SZAPPHÓ: Atthisz ment érte. A hordót éppen most kicseréli.

ALKAIOSZ: Tudod, mi lesz, ha rájönnek.

SZAPPHÓ: Egymást ölik majd. Alig várták a percet.

ALKAIOSZ: Köröd?

SZAPPHÓ: Velem jönnek.

ALKAIOSZ: Hová?

SZAPPHÓ: Szicíliába megyünk. Te?

ALKAIOSZ: Talán maradok, talán elmegyek. Nem tudom.

SZAPPHÓ: Athéni drámaírók sokat adtak volna érte, ha itt pusztulunk.

ALKAIOSZ: Ezekért?

SZAPPHÓ: Jöjj velünk Kharaxosz hajójára. Elviszünk.

ALKAIOSZ: Meggondolom.

 

A kikötőben

 

MEGARA: Szapphó, a téren nagy tüzeket gyújtottak. Nagy a kiáltozás. Mintha véget ért volna a cirkusz, és most meg vihar készülődne.

SZAPPHÓ: Már itt a vihar. Jöjj, Megara, indulunk!

MEGARA: Megyek.

ANAKTORIA: Szapphó, Melankhoszt lefejezték! Szörnyű sikítozás, mindenhol Mürszilosz emberei és fejszék.

SZAPPHÓ: Ennek az erdőirtásnak végét nem várjuk be. Jöjj, Anaktoria, indulunk!

ANAKTORIA: Megyek.

GONGÜLA: Szapphó, Gorgót és Andromédát máglyán égetik, mint boszorkákat szokás.

SZAPPHÓ: Igyekezz, a lángok magasra csapnak, ha emberrel táplálják őket. Jöjj, Gongüla, indulunk!

GONGÜLA: Megyek.

EUREIKA: Szapphó, Mürsziloszt lefogták, Pitthakosz szónokol, vezényszavakat skandál.

SZAPPHÓ: Jöjj, Eureika, hol vezényszóból értenek, ott a költészetre megsüketültek. Jöjj, Eureika, indulunk.

KLEISZ: Édesanyám!

SZAPPHÓ: Tudom, lányom. Jöjj, Kleisz, indulunk.

ALKAIOSZ: Szapphó, nélküled Leszbosz csak egy sziget!

SZAPPHÓ: Jöjj velünk, Alkaiosz!

ALKAIOSZ: Egyiptomba mennék.

SZAPPHÓ: Jöjj, Alkaiosz, indulunk.

ALKAIOSZ: Atthisz?

SZAPPHÓ: Atthisz marad.

ALKAIOSZ: Halade müsztei!

SZAPPHÓ: Halade müsztei!

 

Szapphó és a többiek el.

Atthisz késve érkezik a hordóval.

 

ATTHISZ: Szapphó! Alkaiosz! Szapphó! Alkaiosz! A perzsák! Itt vannak a perzsa seregek!

 

Csak a hordó marad a színen.

 

DIOGENÉSZ: (a hordóból) Bort! Bort! Booort!

 

Függöny.