Kiosztották a Korunk Kulcsa-díjakat
Pomogáts Béla irodalomtörténész és András Sándor költő, író kapta idén a Korunk Kulcsa-díjat, amelyet a kolozsvári Minerva-házban vehettek át Kovács Kiss Gyöngytől, a folyóirat főszerkesztőjétől.
Kiosztották a Korunk Kulcsa-díjakat
A 2004-ben alapított Korunk Kulcsa-díjjal a folyóiratban rendszeresen publikáló, annak szemléletét jelentősen tágító alkotókat jutalmaznak. Idén Pomogáts Béla irodalomtörténész és András Sándor író, költő érdemelte ki az elismerést – vezette föl a díjátadó ünnepséget Kovács Kiss Gyöngy történész, a Korunk főszerkesztője, majd Balázs Imre József, a folyóirat főszerkesztő-helyettese méltatta András Sándor munkásságát.
Pályakezdő költőként, a szegedi egyetem bölcsészhallgatójaként András Sándor az 1956 előtti nemzedéki forrongásban szocializálódott. Első publikációi ahhoz az attitűdkereséshez kapcsolódnak, amelyet Nagy László, Juhász Ferenc és Csoóri Sándor képvisel. 1956 mérföldkő volt életében. Diákszervezőként több társával – többek között Gömöri Györggyel – külföldre utazott, és nem tért vissza arra a Magyarországra, ahol minden bizonnyal zaklatás várt volna rá, ahogy annyi nemzedéktársára is. Így életműve átkerült abba a vonatkozási körbe, amelyet néhány évtizedig nyugati magyar irodalomnak neveztek.
Életműve a nyugati pályatársak közül leginkább Kemenes Géfin Lászlóéval rokon. András Sándor egyébként könyvet is írt róla, és együtt szerkesztették a ’80-as évektől az Arkánum című folyóiratot. Kibédi Varga Áronnal az intenzív teoretikus érdeklődés, Gömöri Györggyel pedig az angliai kapcsolatháló köti össze. Irodalomszemléletét illetően azonban radikálisabb irodalmi modellhez, az avantgárdhoz kapcsolódik.
Oxfordi germanistaként András Sándor a német romantika műveiben mélyed el, Heine és E.T.A. Hoffmann műveiről értekezik, de érdeklődését felkeltik a német avantgárd szerzők is, az ő radikális nyelvi megoldásaik, groteszk szemléletük hatását tükrözi első verseskönyve, az 1970-es Rohanó oázis, amely társtalannak számít a korabeli magyar nyelvű költészetben, akárcsak az 1981-es Mondolatok. Első kötete tartalmazza Az ASAK beadványa az ENSZ-hez című művet, amely a hidegháborús korszak egyik legemlékezetesebb magyar verse, több antológiában is szerepel.
1967-ben megnyeri az Új Látóhatár nemzetközi novellapályázatát. 1981 és 1996 között szerkeszti az Arkánumot, az egyik legfontosabb avantgárd folyóiratot, amely az elsők közt közli József Attila Szabad ötletek jegyzéke című alkotását. Erre az időszakra esik a trilógiaként is olvasható művek – Heidegger és a szent; Szerelem: megközelítések; Lutheránus Zen – gondolati körvonalazása, amelyek nem konvencionálisan tárgyalnak olyan alapkérdéseket, mint a szakralitás, szerelem vagy a halál. A legnagyobb kritikai figyelmet azonban a Gyilkosság Alaszkában avagy Sherlock Holmes a tlingitek földjén című, 2006-ban megjelent regénye kapta. 1996 óta szoros, rendszeres munkatársi kapcsolat fűzi a Korunkhoz, írásainak közös jellemzője az eredeti tájékozottság és egyedi gondolatrendszer.
Kántor Lajos, a Korunk Baráti Társaság elnöke, irodalomtörténész szabadon adta elő laudációját Pomogáts Béla munkásságáról, amely az erdélyi irodalomban is meghatározó. Magyarországon kevesen ismerik olyan jól az erdélyi problémákat, mint ő. Egyik első írása a Korunkban megjelent Koós Károly-interjú, majd az évek során számos irodalomtörténeti tanulmányt, politikai, társadalmi és művelődéstörténeti szöveget publikált a folyóiratban. A közelmúltban jelent meg egyébként egy kötete a Korunkban közölt írásaiból.
Első műve, a Kuncz Aladár-monográfia jelentős irodalomtörténeti munka, akárcsak A tárgyias költészettől a mitologizmusig című, 1981-es monográfiája, amelyben a népi líra két világháború közötti törekvéseiről és fontos alkotóiról ír. Kántor kiemelte még az 1982-ben megjelent Az újabb magyar irodalom 1945–1981 című tanulmánykötetét, valamint a TakátsGyuláról, Jékely Zoltánról, Faludy Györgyről és Juhász Ferencről írt könyveit. Ugyanakkor megkerülhetetlenek a nyugati irodalommal kapcsolatos tanulmányai is. Legújabb, Magyar irodalom Erdélyben című, három kötetesre tervezett könyve az eddigi legteljesebb feldolgozása az erdélyi magyar irodalomnak.
Pomogáts Béla maga is a Korunkhoz fűződő kapcsolatáról, a folyóirat egykori és jelenlegi szerkesztőihez, szerzőihez fűződő szoros barátságáról és az erdélyi irodalommal való „első találkozásáról” mesélt. Kuncz Aladár Fekete kolostor című művével gimnazistaként ismerkedett meg édesanyja révén, akinek az író egy budapesti belgyógyászati klinikán adta a regényt. Pomogáts elmondta, hogy az erdélyi irodalom, elsősorban mint nemzeti intézmény érdekelte. A Korunkban való jelenléte a rendszerváltozást követően vált erőteljessé, amikor is – mondhatni – állandó munkatársa lett a lapnak, amire nagyon büszke. „Az irodalmi élet nemcsak a művek körül és a szerkesztőségben végzett tevékenység, a napi események és erőfeszítések története, hanem a barátságoké is” – összegzett Pomogáts Béla.
András Sándor az európai és a magyarországi forradalmak hatásait, összefüggéseit és következményeit, a mai társadalmi helyzetet elemezte. „Túlléphetek-e a mai kocsmán, / Az értelemig és tovább? / Kilátás rá elég ocsmány, / S különben is hova tovább” – indította a díjazott saját kis versével a József Attila költői képére épülő eszmefuttatását.
A magyarországi társadalom András Sándor szerint demoralizált. Békétlenkedés uralkodik, de a harag nem olyan értelemben ölt testet, mint az ókori görögöknél, akik számára életerőt, büszkeségét, bátorságot és nemes, a változást szolgáló, a harcosokat segítő érzelmeket jelentett. A szélsőségek támadó viselkedésében ott van ugyan a harag, de – mint tudjuk – látványosan az ország és társadalom kárát okozza. Elsősorban magunkba kellene fordulni, és ekképp találni meg a megoldás kulcsát, vagyis leváltani a „mai kocsmát”. A politikai nézetkülönbségek elkerülhetetlenek, de nem olyanokra lenne szükség, amelyek gyűlölködést, rosszakaratot szülnek, megosztják a társadalmat– állapította meg András Sándor.
Varga Melinda
