Megújul a JAK-füzetek vizuális arculata

Balajthy Ágnessel, a Szkholion főszerkesztőjével, a JAK-füzetek egyik sorozatszerkesztőjével beszélgettünk az írószervezetnél megjelenő kötetekről, a változásokról és a Shelfie-ről.

Balajthy Ágnes a 2012-es JAK-táborban (Fotó: Szőcs Petra)

Hogyan határoznád meg magad: szerkesztő, kritikus, irodalmár, kultúrember?

Valahogy így, de amit mindemellett nagyon fontosnak tartok, hogy egy PhD-hallgató vagyok, aki irodalomtudománnyal foglalkozik.

Cirka egy éve vagy a Szkholion folyóirat főszerkesztője. Kérlek, mutasd be pár szóban a lapot!

Egy éve a főszerkesztője vagyok, de szerkesztője 2009 óta. A maga nemében egyedülálló a folyóirat, mert a magyarországi egyetemek közül egyedül a debreceni bölcsészkarnak van egy ilyen hosszú ideje folyamatosan meglévő művészeti- és szakfolyóirata. A Szkholion célja eredetileg az volt, hogy debreceni hallgatóknak biztosítson publikációs felületet. Amikor átvettük a barátaimmal, Áfra Jánossal és Korpa Tamással, szerettük volna kitágítani a folyóirat hatókörét. Tehát a Szkholion most egy olyan lap, amely továbbra is publikációs lehetőséget biztosít fiatal kutatók és pályakezdő szépírók számára, de a szerzőink között most már szerepelnek országosan ismert nevek is. Különösen a szépirodalmi rovatnál tartjuk fontosnak, hogy hasonló színvonalú legyen, mint egy országos kulturális folyóiraté. Arra is törekszünk, hogy kritikusnak se csak debrecenieket, hanem más egyetemeken, például Kolozsváron tevékenykedő fiatalokat is felkérjünk.

Mint regionális kiadvány milyen szerepet tölt be a Szkholi – ahogy mi, egyetemisták hívjuk – a környék kulturális életében?

Elsősorban egyetemi folyóiratról van szó, de a régióhoz persze olyan szinten kötődünk, hogy rendszeresen közlünk kritikákat a MODEM kiállításairól, a Csokonai Színház, a Vojtina Bábszínház előadásairól, a DESZKA fesztiválról, stb. Ezek már kifejezetten összetett szempontrendszert alkalmazó kritikák, nem csupán helyszíni beszámolók.

Melyek a legfőbb szerkesztési elveitek? Hogyan írnád körül saját ízlésedet?

Azt nagyon fontosnak tartom, hogy a szerkesztés egyben műhelymunkát jelentsen. Egy országos folyóirathoz képest sokkal többet dolgozunk egy adott szöveggel, hiszen nagyon sok szerző esetében élete első publikációjáról van szó. A szerkesztés tehát egyfajta közös tanulási folyamat, mind a szerző, mind a szerkesztő számára. Egyébként pedig a folyóirat esetében szintén fontos értéknek találom a sokszínűséget, a tematikus gazdagságot. Ha megnézed, hogy milyen kultúratudományos tanulmányok jelennek meg nálunk, akkor ez érzékelhető is: volt már, illetve lesz írásunk a slamről, a street artról, a stand-up-comedyről, Lana del Rey-klipekről stb. Az egyetemisták szerteágazó érdeklődése valamennyire tükröződik a folyóiratban is.

Mik a terveid a Szkholival a jövőre nézve?

Leginkább az, hogy tovább tudjuk folytatni a munkát legalább ilyen színvonalon. Természetesen a generációváltáson is el kell gondolkodni, hiszen ha befejezem a PhD-t, át kell adnom a tisztséget olyasvalakinek, aki még az egyetem hallgatója.

2013-ban a József Attila Kör egyik sorozatszerkesztőjévé választottak. Milyen köteteket várhatunk a JAK-füzetek sorozatban?

Az idén négy olyan kötet jön ki, melyet még az előző szerkesztőgárda gondoz. Emellett a mi gondozásunkban érkezik Nemes Z. Márió tanulmánykötete, Pallag Zoltánnak verseskötete, és ha minden jól megy, az év vége felé Urbán Ákos elbeszéléskötete jelenik meg. Dolgozunk még Toroczkay András és Fekete Richárd kéziratain is.

Középen Balajthy Ágnes Pogrányi Péterrel, jobbról elgondolkodva Borsik Miklós, a JAK-füzetek másik sorozatszerkesztője (Fotó: Bach Máté)

Milyen változások lesznek a sorozat szerkesztésében az előző redaktorok (Orcsik Roland és Sopotnik Zoltán) tevékenységéhez képest?

Amit most szeretnék kiemelni, hogy – miként a pályázatban is jelezzük – szeretnénk megújítani a JAK-füzetek vizuális arculatát. Nem teljesen egyforma borítókat szeretnénk, de egy olyan egységes dizájnt, ami tükrözi a sorozatjelleget. Arra gondoltunk, hogy mivel a JAK a fiatal irodalmárokat gyűjti egybe, az FKSE (Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület) tagjai számára írunk ki egy borítótervezői pályázatot. Ennek 2014. február 10-én jár le a határideje, de már érkeztek is be pályamunkák, és folyamatos iránta az érdeklődés. Szóval nagyon izgatottan várjuk a végeredményt. Másrészt pedig a szerkesztési elveket tekintve nem hiszem, hogy nagyon sokban különböznénk elődeinktől, ez egy működő hagyomány, amit szeretnénk tovább folytatni.

Az egyik legnagyobb problémát talán a könyvterjesztés jelenti. Ezen a téren terveztek-e újításokat?

A jelenlegi körülmények között a kis könyvkiadók nagyon nehéz helyzetben vannak, a terjesztés, a marketing terén nyilvánvalóan nem tudjuk felvenni a versenyt mondjuk a Librivel vagy a Magvetővel. Ezért alternatív megoldásokat kell kitalálnunk. Nagyon fontosnak tartom, hogy minél több helyre eljussunk a kötetekkel, szeretnénk megszervezni az országos turnéjukat, mert ez talán a népszerűsítés leghatásosabb eszköze. Ha valaki nem célzottan JAK-füzetet keres a könyvesboltban, a vékonyka könyvek aligha tudnák felhívni magukra a figyelmet. Van egy új és szerintem kiváló ötlet, melyet Gaborják Ádám vetett fel. Azt tervezzük, hogy a képregény-börzék mintájára csinálnánk egy JAK-füzetek-börzét is, ahol a korábban megjelent, illetve friss JAK-füzetekhez egyaránt hozzá lehetne jutni. Ezt persze megfűszereznénk egy kis képzőművészettel, irodalmi és zenei programokkal is. Ha ez a kezdeményezés sikeresnek bizonyul, akkor szintén rendezhetnénk hasonlót az országban több helyütt is.

Mit gondolsz, hogy lehet a leghatékonyabban népszerűsíteni az irodalmat?

Ha tudnám, akkor már nagyon népszerű lenne. (Nevet.)

A Facebookon értesültem a JAK új kampányáról, a JAK Shelfie-ről. Mit gondolsz róla? Láthatjuk majd a Te könyvespolcodat is?

Ez egy olyan kampánynak indult (Pogrányi Péter találta ki), amivel egy kicsit meg akartuk növelni a JAK-osok online aktivitását. A cél az volt, hogy megerősítsük a közösségi érzést, jelezzük, hogy mi, fiatal irodalmárok egy csapat vagyunk. Nagyon sok ötletes, kreatív megoldás érkezett, és furcsa módon a shelf fontosabb lett, mint a self: a legtöbben maguk helyett inkább a cicáikat és a plüssmackóikat pózoltatják a képeken. Már napok óta azon gondolkodom, hogy kitaláljak én is valami olyat, amit még nem láttak a JAK Shelfie rajongói. Félő, hogy ez egyre nehezebb.

Horváth Imre Olivér