A nagy terjesztőtől bontatlanul kapjuk vissza a könyvcsomagot

Elmúltháromévezzünk, kérlek! Hiszen 2010. november 19-én választottak meg a Fiatal Írók Szövetségének elnökévé, és a mostani tisztújítás 2013. december 19-én volt. Melyek voltak a legnagyobb sikerek az elnökséged idején?

A Fiatal Írók Szövetségének ismertsége és elismertsége sokat nőtt az elmúlt időben, a megörökölt stabil alapokon meg tudtunk újulni, nem csak felvarrtuk a ráncainkat. Nyitott, dinamikus, határozott arculatú szervezetet képzeltünk el három évvel ezelőtt, és magunk sem gondoltuk volna, hogy ilyen messzire jutunk a szervezetépítés terén. De nem vagyok elég jó lócsiszár ahhoz, hogy tovább fényezzem magunkat, szerintem programjaink, könyveink, eredményeink magukért beszélnek. Nyilvánvalóan van még dolgunk bőven, de az biztos, hogy a FISZ nevet sikerült egy markáns jelentéssel újratölteni.

Mi az, amit nyilvánosan meggyónnál? Mi az, ami nem jött össze a három évben?

A nyilvános elvtársi gyónásnak a Kádár-rendszerben volt nagy divatja, illetve Észak-Koreában virágzik jelenleg is ez a szokás. Az első kérdés így értelmezhetetlen számomra. A második kérdésre válaszolva: nem tudok olyat mondani, ami egyértelműen nem jött volna össze, legfeljebb nem annyira, amennyire szerettük volna. Például évek óta terveztük, hogy elindítjuk világirodalmi sorozatunkat, viszont sokkal lassabban haladtunk előre, hiszen szükségünk volt egy társkiadóra. Az év végén aztán sikerült megállapodnunk a Jelenkor Kiadóval, sorozatszerkesztőink elkezdhetik végre az érdemi munkát.

Habár a kitűzött tervek közül nagyon sok minden teljesült, nem szeretnénk hátradőlni. Sok mindenben kell még fejlődnünk, de ez nem csak elhatározás kérdése, forrásaink, energiáink végesek. Nem egy profi, profitorientált cégről, nem egy szolgáltató gépezetről beszélünk, hanem egy civilszervezetről, egy közösségről, mely nagyban függ tagsága aktivitásától, a közösségi részvételtől, lehetőségeitől is. Erősíteni fogjuk a tagsággal való kommunikációt és a szervezeti kommunikációt is, szeretnénk még aktívabbá tenni tagjainkat, és a fiataloknak még több lehetőséget fogunk adni. Az elnökség is ennek szellemében alakult át, fiatal, tehetséges alelnökünk lett Varga Betti személyében, az elnökségbe bekerült Korpa Tamás és Antal Nikolett is, Mészáros Mártonra, Neszlár Sándorra és Szőllőssy Balázsra pedig a továbbiakban is számíthatok munkám során, ahogy egyébként a leköszönő elnökségi tagokra is.

Varga Betti, Gász Boglárka és Kollár Árpád a 2012-es visegrádi FISZ-táborban

A leglátványosabb tevékenységetek a FISZ-táboron és a könyvkiadáson kívül a nyílt levelek arzenálja volt. Volt értelme, beleuntatok, vagy folytatjátok ezt a stratégiát?

Ha az átlagban évi két-három nyílt levél arzenálnak számít, akkor persze nevezhetjük arzenálnak. Azonban két-három légpuskát egy hadihajóval szemben nem szokás arzenálnak nevezni. Messze nem a nyílt levelezés volt tevékenységünk leglátványosabb része, elég nagy baj lenne, ha így volna.  Ki az a marha, aki arra büszke, hogy megírt pár nyílt levelet, aztán meg hátradől elégedetten? 2013-ban nagyjából száz rendezvényünk volt országszerte, a fővárosban és határon túli magyarlakta városokban, folyamatosan működő műhelyeket, kis irodalmi közösségeket tudtunk létrehozni, működtetni, amíg kitartottak pályázati forrásaink. Ezt sokkal fontosabbnak tartom.

Persze a nyílt levelezgetés, petíciózás, fórumozás mára már kiüresedett, obligát formája a tiltakozásnak, érdekérvényesítésnek, sokak kedvenc hobbija lett és volt is egyébként. A Facebook-tiltakozásról nem is beszélve, melynek gyengéjét jól mutatja, hogy milyen könnyen siklatható ki egy-egy ilyen tiltakozás. Nyilvánvaló, hogy annak sincs értelme, ha csak verjük az asztalt, de nem teszünk le életképes javaslatokat.

Másrészt viszont nem legyinthet a szakmai anomáliákra egy olyan civilszervezet, melynek vezetése szakmai érdekérvényesítésre kapott megbízatást tagjaitól. Komolyan kérdem: mit lehet tenni, ha látjuk, hogy valami nem jó irányba halad? Szotyolázzunk otthon csendben? Írunk mi nem nyílt levelet is szép számmal, persze azt sem lehet arzenálnak nevezni, de azért abból többet termeltünk. Eljárunk szorgalmasan minisztériumi egyeztetésekre, részt veszünk szakmai egyeztetéseken, fórumokon. Kezdeményeztünk számos találkozót, értelmes, konstruktív módon szólunk hozzá a beszélgetésekhez. A mindenkori döntéshozókat megpróbáljuk konstruktív módon rávenni arra, hogy hallgassák meg észrevételeinket, ami nem mindig sikerül, ahogy az a nyílt levelekből is látszik. De kíváncsian várom az ötleteket, hogy mivel lehetne hatékonyabbá tenni az érdekérvényesítést, hiszen azt igazán fontos feladatunknak tartom.

Nem okozott tudathasadást, hogy a FISZ első elnöke L. Simon László volt, és gyakran éppen vele szemben fogalmaztatok meg kritikát a nyílt levelekben?

Ez úgyszintén értelmezhetetlen kérdés számomra. Már miért okozott volna tudathasadást? Ha L. Simon Lászlóval nem értek, nem értünk egyet valamiben, akkor L. Simon Lászlóval nem értek, nem értünk egyet. Ennyi. Sokat köszönhet neki a FISZ, hiszen ő a szervezet alapító elnöke, de ez nem azt jelenti, hogy nekünk mindenben egyet kell értenünk. Egyébként sem olyan embernek ismerem őt, aki ne fogadná értelmesen az értelmes kritikát, ennek megfelelően, ha lehetőségem van rá, szívesen elmondom neki is, hogy szerintem mi jó és mi nem jó a kulturális életben. L. Simon sokat dolgozik a magyar kultúráért, ezt általában még azok is elismerik, akik nem értenek vele egyet. Személy szerint fontosnak tartanám, ha újra nagyobb szerepet kapna a kulturális élet irányításában, ez persze nem azt jelenti, hogy mindenben egyetértünk, és azt sem, hogy a FISZ-nek ne kellene véleményt nyilvánítania akár vele szemben is, ha éppen úgy alakul.

Kollár Árpád a tűz közelében (Fotó: Molnár H. Magor)

Hallani olyan kritikát, hogy amíg a József Attila Kör demokratikusan működik, addig a FISZ-nél jóval erősebb az elnöknek a hatalma. Miért alakult ez így? Várható-e „demokratizálódás”?

Hallani olyan kritikát, hogy amíg a Fiatal Írók Szövetsége demokratikusan működik, addig az Irodalmi Jelennél jóval erősebb a főszerkesztő hatalma. Ez a véleményem a „hallani olyan” típusú megjegyzésekre. Konkrét kifogásra, felvetésre, javaslatokra természetesen szívesen válaszolok. A FISZ demokratikusan és átláthatóan működik, összhangban saját alapszabályával. Az elnök gyakorolja a munkáltatói jogokat, az elnöké a súlyos pénzügyi felelősség, ez nem játék, ezért komoly pénzügyi kérdésekben az elnöké az utolsó szó. Az elnököt, alelnököt, elnökséget a közgyűlés választja, rendszeresen tartunk elnökségi üléseket, ahol fontos kérdésekről döntünk közösen, és évente kétszer-háromszor tartunk közgyűlést is, ami minden tagunk számára nyitott fórum. A jövőben igyekszünk még több közgyűlést tartani, és több kérdésben konzultálni közvetlenül a tagsággal is, ez viszont nem minden esetben lehetséges, van olyan helyzet, amikor gyorsan kell reagálni egy adott helyzetben. A kulturális szervezetek hatékony érdekérvényesítésének, együttműködésének egyébként is komoly korlátja a tökölés, szöszmötölés. Ezen is érdemes lenne változtatni.

Az Irodalmi Jelen egyébként a főszerkesztő vagyonából működik, míg a Fiatal Írók Szövetsége állami támogatásból, és hallani olyat, hogy ez az utóbbi helyzet talán jobban szomjazza a demokratikus döntési folyamatokat. Egyébként mivel kampányoltál most egyedüli jelöltként? Kérlek, győzz meg engem, hogy rád szavazzak!

Teljes mértékben egyetértek, ezért is fontos, hogy a Fiatal Írók Szövetsége állami forrásokból gazdálkodó civilszervezetként abszolút demokratikusan működik. Egyébként a FISZ alapszabálya szerint csak a FISZ tagjai szavazhatnak, így sajnos bármennyire is győzködnélek téged, bármennyire is szeretnél rám szavazni, nem teheted. Nem folytattam kampányt, tagjaink számára leírtam pályázatomban, hogy korábban mit vállaltam és ebből mit teljesítettem.  Van köztük olyan vállalás, amit bőven túlteljesítettünk, ilyen a rendezvényszervezés, hiszen három évvel ezelőtt évi 16 rendezvényről álmodoztunk, amit sztahanovista módra bőven túltoltunk már. Mindezek után leírtam, hogy szerintem miben kell még erősíteni, mit vállalok a következő ciklusra, jelszavakba tömörítve: a tagsággal való kommunikáció, a szervezeti kommunikáció, a marketing erősítése, a fiatalítás és a tagság aktivizálása. Másrészt viszont, ha nem bizonyítottam eléggé az „elmúltháromévben”, akkor mondhatok bármilyen szépeket magamról, annak úgysincs értelme.

Leírtam azt is, amit vehetnek bátran fenyegetésnek, hogy én nem csak ígérek, de kérek is. Kérem a tagságtól, hogy jöjjenek, és dolgozzanak együtt velünk, hozzák be ötleteiket, munkájukat, lelkesedésüket. Nyugodtan el lehetett nekem mondani eddig is, hogy mi működik rosszabbul, persze nagyrészt tudom én is, hogy min kellene még változtatni, ha lenne rá elég energia. Mindig azt mondom és kérem, hogy segítsenek be, dolgozzanak velünk, hiszen egy civilszervezet nem lehet azonos az elnökével vagy elnökségével. Szerencsére nagyon komoly munkatársaim vannak, akik sokat hozzá tudnak tenni a szervezet működéséhez, de természetesen azt szeretném, ha még többen be tudnának kapcsolódni a munkába.

Kerestem a FISZ-könyveket a nagyobb könyvesboltokban, de nem találtam. Mi az oka, hogy elmúlt években sem sikerült igazán betörnötök a könyvpiacra? Egyáltalán vannak-e olyan terveitek, hogy profitáljatok egy-egy könyv kiadásából?

Te is tisztában vagy a magyar könyvterjesztés helyzetével, tudod, hogy a legnagyobb könyvesboltokban akkor lehet komoly jelenlétet biztosítani, ha mondjuk van évi 20-25 címed, de egy könyvből mindenképpen ezres nagyságrendben kell nyomni. A FISZ kicsi kiadó, kis példányszámmal operál, nem tudjuk megváltani a sok sebből vérző magyar könyves piacot, nem is feladatunk. Ráadásul mi főként fiatal, pályakezdő szerzőkkel dolgozunk együtt, akikkel nehéz érvényesülni a piacon.

A kemény piaci trendekkel szemben persze kitűzhetünk irreális célokat, csak nincs értelme. Például semmi értelme erőlködni, ha a nagy terjesztőtől bontatlanul kapjuk vissza két év múlva a könyvcsomagot.  Viszont nincs okunk arra, hogy a kardunkba dőljünk, rengeteg alternatív könyvterjesztési lehetőségünk van, könyvbemutatókon és rendezvényeken jól fogynak a könyveink, és természetesen sok fontosabb könyvesboltban is jelen vagyunk, egyébként országos hálózatokban is, és az interneten is megrendelhetők kényelmesen a könyveink. Persze nem lehetünk elégedettek azzal, ha az Írók Boltja mellett számos fővárosi és vidéki boltban ott vagyunk, azzal sem, ha például a Líra vagy az Alexandra is beveszi könyveinket, hiszen ezek ritkán tudnak érvényesülni a könyvesboltokban.

A könyvkiadás szempontjából a legfontosabb feladatunk a tehetséggondozás, hogy egy-egy szerzőt elindítsunk a pályán, úgy is fogalmazhatnék, hogy ez a legfőbb kulturális missziónk. A szerzőt és a könyvet együtt juttatjuk el az olvasóhoz, ezért a nagy hálózatokkal folytatott energiapazarló szélmalomharc helyett fontosabb, hogy ismertté tegyük a szerzőt és könyvét is. Hiába van az Alexandra alsó polcán egy-egy első kötetes fiatal szerző, ha a kutya se veszi le a könyvét. Bevált stratégiánk, hogy előbb igényt támasztunk a könyv felé, ha megvan ez az igény, és lehetőséget adunk rá, hogy megvásárolható legyen a könyv, akkor sikerrel jártunk. Az utóbbi években kiadott könyveink jól fogynak, ezért nincs okunk panaszkodni.

Kollár Árpád a 2011-es Könyvhéten az Irodalmi Peep Show építése közben

Rajongsz a kézilabdáért, de a magyar focit nem szereted. Ennek politikai okai vannak, vagy csak jobban szereted az ügyes kezeket, mint a lábakat?

Nem tudom, miért gondolod, hogy nem szeretem a magyar focit. Szeretem én, ha foci. A válogatottnak a gyászos 1986-os év óta megszállottan és reménytelenül szurkolok, harcedzett fakírként megnézem szinte minden mérkőzésüket. A Csimota Kiadónál nemsokára megjelenő Milyen madár című gyerekverskötetemben olvasni majd arról is, milyen következményei vannak az ilyen felelőtlen megszállottságnak. A fájdalmas bukaresti és amszterdami égések után is meg fogom nézni a meccseket, pedig semmi remény a javulásra. Valójában nem csak a játékosok tehetnek róla, hogy nem tudnak focizni, sokkal inkább azok, akik évtizedek óta élősködnek, azaz úgymond dolgoznak a magyar labdakergetésben. A futball körül lebzselő úgynevezett szakemberek mostani böszme mellébeszéléséből is világosan látszik, ez a közeg nem fog megváltozni, nem is akar változtatni.

Az persze cseppet sem boldogít, hogy rengeteg közpénzt pazarol az ország egy silány, korrupt, belterjes, mucsai és dilettáns közegre. Szomorú vagyok, hogy nem az utánpótlás és a magyar futball radikális, tényleges reformjára fordítjuk a forrásokat, hanem egy katasztrofális, lényegében változatlan rendszerbe talicskázzuk be a pénzt. Így semmi remény arra, hogy ügyesebbek legyenek azok a falábak. Nyilván hazabeszélek, amikor azt mondom, hogy a magyar kultúrában jobb helye lenne ennek a horribilis összegnek, de csípőből lehetne mondani sok más területet, ahol jobban hasznosulna. Viszont nemrégen kezdődött a kézilabda Eb, amit nagyon vártam, és remélem, hogy Nagy Laci sérülése után a fiatalok végre oda fogják tenni magukat.