A sóskakommandó ihletője

Újabb kerek előadásszámot, a 150.-et érte el a Győri Nemzeti Színház Portugál című darabja, amelyet – a 100.-hoz hasonlóan – Forgács Péter rendező az eredeti játszóhelynél hatszor nagyobb nézőterű nagyszínpadra helyezett át, de még így sem fért be az összes „rajongó”.

A jegyeket pár nap alatt kapkodták el Győrben, és ritka volt a nézők között, aki korábban nem látta már az irgácsi kiskocsmában játszódó tragikomédiát. A darab az ország számos teátrumában futott sikerrel, sőt több nyelvre is lefordították, Poznanban például közel egy évtizede van műsoron a legtöbbet játszott kortárs magyar darab. A cselekmény szerint a falusi kocsma jellegzetes figuráinak életét alaposan felbolygatja egy pesti fiatalember, aki pihenni jött pár napra, mielőtt elutazna Portugáliába. A „nyugodt” kis helyen e romantikus hívószó hatalmas zűrzavart kavar, amely késeléssé fajul, és a „való világ” beköltözik Irgácsra és a kocsmába. Aztán minden kezdődik elölről, mert az élet már csak ilyen...

Az előadás egy mozgalmas pillanata

Fotó: Győri Nemzeti Színház

A közönségtalálkozón a szerző elmondta, nem csak az ő érdeme a siker, főként a rendezőn és a színészeken múlik, hogy egy mű mennyi előadást él meg. „Értek már meglepetések, de Győrben minden összejött, jó az előadás ritmusa, a színészek és a mindenkori közönség között pedig meg van az összhang” – fogalmazott Egressy Zoltán. Beszélgetőtársa jelezte, a 150 szép szám, de nagyobbal is büszkélkedhet az író: a Budapesti Katona József Színházban a 350. Portugál-előadást ünneplik még ebben a hónapban, itt 1998-ban tartották a darab ősbemutatóját.

„Életem első premierje volt, úgy éreztem, nekem van előadásom – emlékezett a szerző színházi debütálására. – Amikor a betűk megelevenednek a színpadon, még akkor is óriási különbségek lehetnek, ha nem sérül a szöveg. Nem szólok bele a rendezésbe, az természetes, hogy rövidíteni kell, de azt nem szeretem, mikor átírják a dialógusokat” – szögezte le Egressy, aki az első húsz-harminc előadást megnézte, de aztán lassan megunta. A városban a szerzőt főként e darab kapcsán ismerik, de az országban számos más drámáját mutatták már be sikerrel. Ilyen volt többek között a Sóska, sültkrumpli, melynek premierjét a Budapesti Kamaraszínházban tartották, s a nézők annyira szerették, hogy megalakult a „sóskakommandó”. Az alakulathoz azok csatlakozhatnak, akik legalább négyszer látták a komédiát.

Egressy, aki az ELTE magyar–történelem szakán végzett, nemcsak drámaíró, hanem sokáig dolgozott újságíróként, illetve számos könyve is megjelent már. A közönségtalálkozón arról is szó esett, ha egy gyermek megkérdezné tőle, hogy mi a foglalkozása, azt felelné – bár furcsa érzése van, miközben kimondja –, író. „De biztosan elcsodálkozna, mert a gyerekek azt hiszik, hogy az író olyan ember, aki már nem él” – fűzte hozzá Egressy humorral. Elmondása szerint a novella a kedvenc műfaja, 2008 környékén szerette meg nagyon. „Érdekes világ nyílt meg előttem a prózával. A drámaírásnál sok a korlát, ezért is szerettem bele a novellaírásba.”

Egressy Zoltán

Fotó: Libri

Legutóbbi, Majd kiszellőztetsz című novelláskötete a boldogság és a boldogtalanság közti szűk ösvényre kalauzolja az olvasót. Történetei valamelyest összefüggnek, erre utal alcíme, a Holdas és holdtalan fejezetek is. „Regénynek túlzás lenne nevezni, de nem is teljesen különállóak a fejezetek, ezért szeretném, ha sorrendben olvasná, aki kezébe veszi a könyvet” – szólt a koncepcióról az író. Pottyondy Nóra szerint a kötet tele van meglepetésekkel, s az is érdekes, ahogy az író megjeleníti az ezotéria divatos gondolatvilágát. Egressy erre úgy reagált, inkább ironikusan szőtt némi spiritualitást a történetekbe, nem szereti az ilyesfajta irodalmat, viszont az kétségtelen, hogy az életünk tele van „véletlenekkel”, megmagyarázhatatlan találkozásokkal.

Az is felmerült, miként éli bele magát olyan jól az egyes szerepekbe, hogyan tudja ilyen életszerűen kidolgozni a karakterek jellemvonásait. „Az író is úgy van, mint a színész: ha felszáll a buszra, akkor figyel. Nem állítom, hogy különösen jó emberismerő volnék, de bele tudok helyezkedni sokféle lelkiállapotba. Ez a tulajdonság lehet, hogy a drámaíró voltomból következik. Egyébként valamiért jobban szeretek női szerepeket írni színdarabokban is, izgalmasabbnak tartom” – magyarázta Egressy és hozzátette, általában a szereplők fejével gondolkodik. Minden szerepet úgy kell megírni, hogy a karaktereknek a maguk világában igazuk legyen. Azt viszont nem tudja, milyen a külsejük – tette hozzá az egyéni vonásokkal kapcsolatban Egressy.

Az írás hideg fejjel történő szerkesztői munka is – magyarázta alkotói módszeréről az író, aki a Szaggatott vonal című regény írása közben annyira jól érezte magát, hogy rendszeresen úgy ment haza folytatni a munkát, „mintha a szerelme várná otthon”. „Dobogott a szívem a végén, hogy mi lesz a főhőssel, de nem tudott más lenni, mint ami lenni akart” – zárta Egressy Zoltán a beszélgetést.

Zoljánszky Alexandra

Leadfotó: Irodalmi Jelen, archív