Sebét a cédrus
A Magyar Művészeti Akadémia támogatásával megvalósuló, „Himnusz minden időben” című est már a Magyar Kultúra Napjának előfutára volt, és rendkívüli érdeklődés kísérte. Az Országos Idegennyelvű Könyvtár bejáratánál le kellett zárni a belépést, és kitenni a ruhatárra a „megtelt” táblát, ugyanis a szokásos rendezvényhelyszínnél jóval nagyobb díszteremben is már csak állóhelyek maradtak a műsorkezdet előtt pár perccel érkezőknek.
Megtelt a díszterem
Mender Tiborné, a könyvtár igazgatója köszöntőjében elmondta, évek óta először kellett megnyitni a díszterem karzatát, hogy mindenki láthassa-hallhassa a műsort. Az igazgatónő az előadóművészek mellett külön köszöntötte a Magyar Művészeti Akadémia részéről jelen lévő Tamás Menyhért József Attila-díjas író-költő-műfordítót, Mojzes Ildikót és Halász Jánost, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkárát.
Mender Tiborné igazgató (balra) és Torma Mária előadóművész
A műsor előtt az államtitkár is rövid köszöntőben üdvözölte az egybegyűlteket. Emlékeztetett a január 22-i Magyar Kultúra Napjának jelentőségére, amelyen minden évben felidézzük, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon készült el a Himnusz kéziratának végleges változatával. Ebből az alkalomból egyébként néhány napja Gyulán is együtt állhatott színpadra a Sebő Együttessel – üdvözölte Halász János az ismételt közös szereplést a nagy múltú zenekar képviselőivel –, majd szólt néhány szót az est helyszínéül szolgáló könyvtárról. Az intézmény jelentőségét jól mutatja, hogy 148 nyelven 400 ezer dokumentumot őriznek, és a könyvek mellett 35 ország 300 féle periodikáját találja meg az idelátogató olvasó. Tavaly 119 irodalmi rendezvénnyel büszkélkedhetett a könyvtár, összesen ötezer érdeklődővel. A mostani Nagy László-est bizonyára nagyban növeli majd az idei látogatószámot.
„Sűrű szövésű, értéktudatos és képekben gazdag költészet” a Nagy Lászlóé, amely meg tudta teremteni „erkölcs és esztétikum egységét” – emelte ki Halász János. Az államtitkár az életmű napjainkban is érvényes, eleven hatását hangsúlyozta. „Ebben a szavakat, szemeket, csigolyákat meglágyító világban, a megfontolásokba belefakulók és beleizzadók napi hadgyakorlata közben a te nyakasságod természeti tünemény volt. Pontosabban: a mi elfojtott természetünk.” – idézte Halász Csoóri Sándor szavait Siratóének című írásából, melyben az alkotó az 1978. január 30-án elhunyt költőtársnak állít emléket.
Halász János államtitkár
Iszkáz szülötte a felelősségre tanít bennünket – folytatta Halász János, és ezt az örökséget az utókor felelősségével állította párhuzamba. E feladatunk, nevezetesen, hogy hogyan közvetítjük ma Nagy László költészetét a közönségnek, a Magyar Kultúra Napján még nagyobb jelentőséggel bír. Nagy László archaikus tájakból szőtt lírája és mítoszteremtő ereje arra tanít bennünket, hogy legyünk otthon a világban, a hazában. „Műveld a csodát, ne magyarázd” – idézte az államtitkár a költő Hegyi beszéd című versét, és azzal búcsúzott: az esten fellépő művészek épp ezt fogják ma tenni.
Az ígéretet be is váltotta Torma Mária Radnóti-díjas versmondó, valamint a Kossuth-díjas Sebő Ferenc vezette, Barvich Ivánnal és Perger Lászlóval kiegészülő zenekar, melynek játéka előcsalta az Ünnepi Könyvhét színpadának zenei emlékeit – nélkülük már nem is lehetne elképzelni a Könyvhetet. E január végi estén a télbe is ragyogást vittek az előadók. Torma Mária szuggesztív, pózmentesen puritán, ugyanakkor mélyen átélt versmondása elemi erővel szólalt meg a teremben, és tökéletesen működött együtt Sebőék tőlük megszokott, kimagasló színvonalú játékával.
A Sebő Együttes
Az Adjon az Isten nyitóversként szinte összefonódott a mű dalfeldolgozásával, majd elhangzottak a Születésnapra sorai, melyet a Köd-konda támadt dalfeldolgozása követett. A Versben bujdosó haramiátTorma Mária megrázó előadásában hallhattuk, majd más költők tollából született emlékidézések kerültek műsorra – így Ratkó József Nagy László című verse, részlet Ágh István, a költő öccse Még csonkább családi kör című művéből és Szécsi Margit Tartomány című költeménye.
A Nagy László-művek mellett a költőt megszólító versekből is hallhattunk néhányat
A József Attila! a Bartók és a ragadozók után ismét egymást erősítette zene és vers: a Rege a tűzről és a jácintról sorai Torma Mária hangja után Sebő Ferencék hangszerei által töltötték be a termet. A nagyszabású Menyegzőből is hallhattunk egy részletet, valamint Buda Ferenc és Palasovszky Ödön a költőnek címzett műveit. Az estet záró zenei szám, a Ki viszi át a szerelmet Sebő-feldolgozása után Torma Mária az Én vacogok már sorait szavalva sétált le lassan a pódiumról.
A tekerőlant is előkerült
„Hiányát – önnön sebét a cédrus – máig sem forrta be az idő. Mondhatnánk, mondjuk is: itt vannak helyette a művek. Ez igaz. Hús-vér eleven lénye azonban általuk sem pótolható. Ó és új ezredév határán átbukva, átbillenve, átoldalogva, az aki-bírja-marja sztráda gyorshajtásai, szabálytalan előzései, lélekszakasztó lemaradásai közepette, jelen s múlt titkolt szégyenei és piszkos kis megdicsőülései közepette vajon ügyelünk-é Helyette is a tisztesség elárvult csillagára?” – teszi fel a kérdést Buda Ferenc Hiánylexikon – Nagy László című művében. A január 20-i emlékesten a művészek és a szervezők is ügyeltek.
Szöveg és fotók: Laik Eszter
