Pornóból doktorált – avagy a bölcsészet haszna
Ma már alig érhet meglepetés, ha újságíróként vagy egykori érdeklődő hallgatóként bölcsészkarok különböző tanszékeinek szakdolgozatai vagy doktori értekezései között szemezgetek. Egyesek arról írnak, miként darálták a csirkét füstös budapesti művelődési házak alternatív rockkoncertjein a Kádár-rendszer végnapjaiban, mások a 21. századi sorozatfüggőkről értekeznek, alaposan feltérképezve, miben hasonlít egymáshoz a dózisokban adagolt filmélmény és a drog. A témák merészek és fontosak, gyakorlatiak, cáfolják azt a közvélekedést, hogy a bölcsészek elszállt és haszontalan elméletekkel foglalkoznak. A humán értelmiség nyitott a hétköznapi embert is lázba hozó szub- és popkultúrára, nem is akárhogyan.
Tóth Zoltán János, a Szegedi Tudományegyetem Vizuális Kultúra és Irodalomelméleti Tanszékének oktatója az előbbiek fényében is a magyar irodalomtudományos doktori képzés egyik legmerészebb kísérletére vállalkozott: a pornófilmekről írta disszertációját. Értekezésének pontos címe: A mozgóképes pornográfia műfajkritikai kérdései a hálózati kultúra korában. A védése 96%-osra sikerült.
A fiatal kutatót bátoríthatta Michel Foucault A szexualitás története című, magyarul 1999-ben megjelent műve és a testelméletek népszerűsége a 21. század első évtizedében. Ennek kutatói főleg azt vizsgálták, hogyan ábrázolja egy-egy irodalmi és filmes alkotás néha különösen szép, máskor visszataszító porhüvelyünket. De Tóth Zoltán János ezenkívül foglalkozott még tömegfilmekkel, történelmi filmekkel, képregényekkel és hollywoodi szuperhősökkel is. Tehát kutató éveinek nagy részét arra áldozta, hogy a tudomány segítségével megértse a legnépszerűbb kulturális termékek működését. Bátran kigyalogolt az elefántcsonttoronyból, nem zárkózott el a „tömeg emberétől”, amikor hajlandó volt felvállalni a pornó vizsgálatát. Biztosan sokan támadják majd érte, vagy hozzám hasonlóan bulvárcímszerű cikkekben reagálnak a vagány sztorira. De valójában a doktori értekezés azt bizonyítja, hogy egy igazi bölcsész egy fontos kérdésért lemegy a pokolba is megismerni annak természetét. Úgy, ahogy Dante is annak idején. Úgy, ahogy Tóth Zoltán János most.
Mit találtam, amikor belelapoztam doktori értekezésébe? Leginkább azt követhettem, miként változtatta meg a hardcore pornó az Internet segítségével az emberek gondolkodását. A webkettő előtt a mindennapjainkra nem voltak ilyen hatással a nehezebben hozzáférhető, egész estés felnőtt tartalmak, de ma a „pornó akkor is jelen van a hétköznapi ember életében, ha az aktuálisan nem néz kemény pornót”. Az ilyen típusú filmekben szereplő színésznők ugyanis „az egész világon ünnepelt és ismert hírességekké váltak”, tehát mindez „hétköznapi tapasztalattá vált”. Elég csak arra gondolnunk, folytatja a kutató, hogy a divatos magazinokban gyakran pornószínésznők adnak tanácsokat az olvasóknak, akik olykor könyvben is megjelentetik mélyenszántó gondolataikat. Ízlésformáló erővé váltak – akkor is, ha hatásuktól elzárkóznánk.
A dolgozat meggyőzően bizonyítja, hogy a testképtárunk egyik legfontosabb eleme a hard core pornó közvetítette norma. A szerző nem ítélkezik a műfaj és annak képviselői felett, sőt tisztáz néhány magától értetődőnek tűnő, de téves megállapítást a nő szerepével és az erőszakkal kapcsolatban.
Tóth Zoltán János disszertációja egyszerre fontos, ijesztő és merész. Ahhoz viszont, hogy a közolvasó is megértse, mi az értekezés célja, fontos lenne a tudományos verzió mellett egy népszerűbb, zsurnálnyelven írt verziót is megjelentetni. Természetesen nem csak ebből, hanem a legtöbb olyan populáris témáról szóló, állami pénzen született munkából, amelynek segítségével az emberek könnyebben megérthetik a körülöttük zajló folyamatokat. Remélhetőleg erre sem kell már sokat várni.
A leadkép eredetijének forrása: lehetvelem.blog.hu
