Múzsák fogságában

A most megjelent, A nő számomra rejtély című kötetet forgatva József Attilához férkőzhetünk közelebb. Valachi Anna irodalomtörténésznek köszönhetően húsz olyan fontos nőt ismerhetünk meg, akik hatással voltak a költő életére, pályafutására, személyiségfejlődésére. A kutató alapossága, évtizedes szakismerete átsüt az életrajzi tényeket olvasmányosan összefoglaló szövegeken. Az egyes fejezetek a költő nőkhöz fűződő viszonyát elemzik pszichoanalitikus részletességgel és olyan finomsággal, hogy a könyv elolvasása után nemcsak a róla alkotott kép lesz árnyaltabb, hanem a férfi-női szerepek is más megvilágításba kerülnek.

A női nézőpont érzékenysége, kíváncsisága jótékonyan áthatja a munkát, s ennek köszönhetően még izgalmasabb lesz az olvasmány. Nemcsak belátunk a tények mögé, hanem József Attila legféltettebb gondolatainak, legbensőbb vívódásainak tudóivá avat minket a könyv. Lehull a lepel legismertebb sorainak ihletőiről: kiderül, melyik legendás költemény mögött ki rejtőzik, milyen viszonzott vagy elnyomott vágyak hívták életre például a Mikor az uccán átment a kedves vagy az Óda költői képeit. Az is világossá válik, hogy mennyi mindent nem tanítottak meg nekünk az iskolában a rendkívül érzékeny, szeretetéhes költőről, ami pedig elengedhetetlenül fontos lett volna ahhoz, hogy a maga teljességében ismerkedhessünk meg lírájával.

A Noran Libro kiadó által megjelentetett, kis formátumú kötet József Attila életének legfontosabb női szereplőit mutatja be – nem csupán a szűkebb családtagokat, rokonokat, szeretőket, szerelmeket, hanem azokat az anyaimágókat, a költőről odaadással gondoskodó asszonyokat is, akik József Attila kusza világában rövidebb-hosszabb időre otthont, biztonságot, családias mikrokozmoszt teremtettek. A költő hozzájuk fűződő érzései sok apró részlettel egészítik ki az életrajzot, és segítenek megérteni, mi vezetett az éppen 76 éve történt tragédiához.

Találó a kötet címe is: az 1934 májusában Rapaport Samunak írott leveléből kölcsönzött idézet a sok magánéleti kudarcot megélt költő segélykiáltásait foglalja össze. A kamaszkortól egészen 1937 decemberéig kísérhetjük végig életét, megismerve múzsáit. A sors iróniája, hogy elismerése, kultusza csak halála után kezdődött, s ezért igen sokat tettek élete epizódszereplői, a nők. Többen ragadtak tollat, hogy elmeséljék saját verziójukat, élményeiket; mások emlékiratokat adtak közzé, hagyatékot igazgattak, József Attila életrajzának szerkesztésébe fogtak vagy kéziratokat tartottak vissza féltékenyen. A női érzékenység egy különös példája a „múzsa-per” története is: efféle viaskodáshoz hasonló kevés van a magyar irodalomban. József Attila rendszeresen részt vett Walleszné Gyenes Gitta, kora elismert képzőművésze irodalmi szalonjain, amelyeken gyakran jelen volt a vendéglátó tizenhat éves lánya, Luca is. Lucának 1927–28 folyamán egy egész ciklust szentelt a költő, ennek egyik versét – Az a szép, régi asszony – mindkét hölgy magáénak vallotta.

A költő egyik kései költeménye (Ha nem szoritsz…) megrendítő tömörséggel és éleslátással tolmácsolja a szerelmes férfi érzéseit, s egyúttal össze is foglalja a kielégíthetetlen szeretetéhségben gyökerező tragédiát. Egyesek szerint az érzékeny lelkű József Attila túl hamar nyerte el a zseni kiváltságait, nagyon korán kiáltották ki költőnek. Mások úgy tartják, hogy épp a nők okozták a vesztét: a meghatározó apakép nélkül felcseperedő fiú később sem talált tartósan követhető férfi példaképet. Megmaradt hát gyereklelkűnek, s mint egy kisállat, ahhoz húzódott, akitől enni kapott, aki szerette. „Én ugy szeretlek, mint a gyermek / s épp olyan kegyetlen vagyok: / hol fényben fürdesz, azt a termet / elsötétítem – meghalok.”

 Kadlót Nikolett