A barack

A barack többjelentésű szó. Nőnek a lekvárt, férfinak a pálinkát jelenti. Ha a rendszerváltás előtt született férfi visszagondol gyerekkorára, a barack szó hallatán Kovács tanár úr kokiját eleveníti fel, amit olykor pecsétgyűrűje segítségével a fejére nyomott. Annak hivatalos neve mégiscsak az, hogy barack. A régi gyerekkor apái is gyakran használták fegyelmezésre. De az is lehet, hogy a barack csak egy túlcukrozott ivólé minimum tizenkétszázalék gyümölcstartalommal. Szaladj át a boltba, hozzál egyet, az se baj, ha csak olyan jellegű. Legyen rajta az a szép fotó! Na látod, olyan a barack.

A barack a családos férfinak döntéshelyzet. Befőttnek, lekvárnak vagy pálinkának? Így szól a kérdés a két vödör előtt, és a helyes válasz ilyenkor az, legalább fele lekvárnak és befőttnek. Főleg, ha gyerek is van. A többi, legfeljebb negyvenkilenc százalék mehet a cefrébe. Ez a gyümölcsszedő férfi felelőssége a látszólag gondtalan szüret idején, amely annyi mozgásteret enged a lelkiismeretnek, hogy néha győzhet a hálátlan igazság. Ez pedig a következő: nem jó másnak, csak pálinkának. Ilyenkor a darázs és a szél is barátja a férfinak. Az egyik megkezdi, a másik földre veti a gyümölcsöt. Az se baj, ha megsüti a Nap. Asszony azt mondaná rá: rohadt a gyümölcs. A férfi látja rajta: cefrekész.

Ami tehát földre hull, megütődik, s a természet megkezdi, az bizony mind férfi. A végletekben gondolkodó barack mind hímnemű, mehet tehát a pálinkába. A fán lógó, szép, érett mehet befőttnek és lekvárnak. Mutatóba. Tehát az lány. Az virítson a stelázsin január végén, hogy az ember újra visszanyerje tőle életkedvét, s azt mondja magának, közel a tavasz. Addig meg jöhet a befőtt a sült kacsa mellé, mert kevesen tudják, hogy a jól átsütött kacsacombhoz és -szárnytőhöz is az dukál. Jó a sárga is, de még jobb az őszi. Már csak az a kérdés, hogy görög vagy magyar. Az se baj, ha görög, de ha magyar kacsa mellé hazai őszibarackot eszel, s azt leöblíted egy kis pálinkával, akkor leróttad lelkiismereti tartozásodat az ősök és az utódok felé is. 

A barack tanítás. A természet azt tanítja vele, nincs olyan, hogy jó és rossz. Nincs olyan, hogy selejt, haszontalan. Minden barack jó valamire. Vagy asszonynak, vagy férfinak. A barack tehát minimum kétnemű, éles szem kell nemi hovatartozásának megállapításához. Ha fosos a barack, akkor sajna fiú. A fosos barackot onnan ismered meg, hogy a héját mintha madár találta volna telibe. Azt mondanád rá, hogy csúnya. Pedig finom, és pálinkának igen kiváló. Olyan ez, mint a test és a lélek. Ha megtörténik az átlényegülés, mindegy, hogyan nézett ki előtte.

A barack a túlélés gyümölcse is, mert a tavasz kezdetén virágzik, amikor még vissza-visszalátogat a tél. Ha sikerül átvészelnie a fagyokat, az év is könnyebben kezdődik, van remény a folytatásra. De könnyen válik a lemondás gyümölcsévé is, és a finom párlat árát képes az egekig emelni. Olyannyira, hogy alföldi tanyákon fizetőeszközként használják keményebb időkben. Egy liter régi pálinka termés nélküli évek után felér akár ötven kiló krumplival is. Néhány üveg jó lekvár szintén, pláne karácsony előtt. Főleg, ha diót is ad hozzá a háziasszony, s fejben már össze is állt a zserbó.

A barackból azonban sokfajta van, de pálinkának mindegyik kiváló. Lekvárnak is majdnem az összes, de befőttnek inkább a későn érő, kemény húsú a megfelelő. Ez lekvárnak kicsit nehezen hagyja magát kifőzni, de az asszonyok dolga, miként birkóznak meg a feladattal. Inkább tegyék el befőttnek, ha már nem lett belőle pálinka. A korán érő, lédús fajta könnyen meglöttyed, így aztán a nőknek nincs idejük teketóriázni. Főzni kell azonnal a lekvárt, mert befőttnek mállós. Szóval az asszonynak se könnyű dönteni, ha itt a barack. Nem is beszélve arról, hogy sütemény, joghurt vagy krémleves is lehet belőle, mert a barackszedés olyan, mint a disznóvágás. A harmada úgyis elmegy mulatságba – azonnal. A krémleves pedig az a barackszedésnek, ami disznótoros vacsora az áldozati állatnak.

De mi ott hagytuk még az elején a férfit a két vödörrel. A pálinkással és a másikkal. A férfi csak szedegeti, szedegeti a gyümölcsöt, és mire nyugdíjas lesz, szigorúbban bánik a lekvárral. Ez persze attól is függ, fia vagy lánya van. Meg aztán rájön, úgyse néz senki a hordóba. A kamrába se jár be senki helyette kiüríteni a demizsont. Így a férfi csal egy kicsit, hagyja, hogy a múlandó test helyett a lélekre irányuljon a figyelem. Tudniillik a gyümölcs helyett a párlatra. Mert nem csak borban lakik az Isten, hanem a nehéz napokon bizony ellátogat a pálinkába is.