Hurkok a léten – Nagy Sára versei
HURKOK A LÉTEN
NAGY SÁRA VERSEI
Az élő szobor
Hagyom a test rajzát
dimenziókon áthasadni.
A meggyilkolt szavakat
gombostűre szúrom.
A mai nap zászlóján
tizenkét csillag,
végre, a csend lobog.
Léttorzó
Az éjszakából kiharapott
véres, csonka alakzatok
fehéren és feketén
gyűjtik a hangjegyeket.
Hurkok a léten
Messziről nézem az ébredés hegyeit,
alattam szakadék.
A semmi domborzata zúg
zuhanó sejtjeimben.
Eredet
Bőröd sérülékeny, áttetsző vizében
a halandóság vörös bálnái
kékre festik az éveket.
Részeg, büszke hömpölygésük
más korok más vizéből ered.
Ima
Forog a tükörhenger,
megérintelek, alszom.
Forog a tükörhenger,
megérinthetsz, alszol.
Színpad
Carmenek és bádogemberek
kergetőznek a gépcsendben.
Lélekhártyák tapadnak egymásra.
Kirepülök belőled.
Történelem
Fellapozzuk egymást.
Ma kinyitom a szemem.
1200-at írunk.
Azt mondod,
holnap 4500 lesz
és én hiszek neked.
Meg kell ütnöd, hogy
a holnap véres rózsája
felhasadjon a számon
és akkor meghallom,
hogy tegnap orgona szólt.
Homály
Töpreng a csend,
apró, legkedvesebb útitárs,
leheletét füstbe vonja,
lábát keresztbe.
Meghasonul, ki látja.
Nem költ többé új ruhára.
Négysoros
Kialszik a reflektor.
Bársonysötétben zúg a dinamó.
Meglebben egy menyasszonyi fátyol.
Nem ma ontották véremet.
A cselekmény
Tűz mögött, fény mögött,
hang alatt és tér mögött
zúg a semmi,
sorsát se járó bitang senki.
Ma hová bújtál?
Ki lett ruhád?
Széttörted és lehámoztad.
Feldúltad és kifosztottad.
Ettél, felálltál, leültél, repültél.
Újrakezdted és abbahagytad,
megint újrakezdted és
megint abbahagytad.
Tartalom nélkül is
elhalmoztad.
Jobban fáj a fájnál,de
repülni kell.
Ma megint csak annyit kérdezek;
hová, merre?
És már senkit sem érdekel, hogy
nem akartad.
