Azonnal oldódó neogiccs

A belvárosi Attention Alkotóműhely adott otthont a 2014 áprilisában indult projekt felolvasóestjének, amelynek a kortárs költészet terjesztése, népszerűsítése a célja, és az Instavers nevet kapta. Kele Dóri és Borda Réka a szerkesztői, a dizájn Szabó Imola Julianna munkája, míg a reklámért Vadkerti-Tóth Réka felel.

Az Instavers estjén ezúttal Fehér Renátó és Izsó Zita olvasott föl, és Kele Dóri kérdezgette őket. Kiderült, hogy az Instavers kortárs irodalom, neogiccs és azonnal oldódó szöveg.

A szerkesztők egy-egy verssort, versrészletet választanak ki kortárs költők műveiből, modern képekkel, háttérrel, grafikákkal látják el, s így végül egy digitális levelezőlaphoz hasonló „kártya” jön létre, melyet meg lehet osztani különböző közösségi oldalakon, lehet egymásnak küldözgetni, illetve, amennyiben fölkelti az olvasók figyelmét egy-egy verssor, a feltüntetett szerzőre könnyebben rá tudnak keresni a neten.

Nem elhanyagolható a projektnek az a lehetséges hozadéka sem, hogy azok a fiatalok, akik kevésbé érdeklődnek a kortárs irodalom és a költészet iránt, egy-egy találó, figyelmüket felkeltő verssor hatására elkezdenek többet olvasni az adott szerzőtől, majd más alkotóktól is. Tehát felfogható ez egyfajta missziónak is, amely a kortárs igényekre reagálva – legyen az olvasnivaló rövid, vizuálisan megkapó és a neten könnyen elérhető – kihozza a könyvtárakból és a klasszikus felolvasóestekről a költőt és műveit.

Izsó Zita szerint az Instaversnek köszönhetően határozottan több emberhez jutottak el a művei, Fehér Renátó pedig azt hangsúlyozta, hogy míg a „hivatalos” irodalmi élet időnként túlesztétizál, az Instaversben az jó, hogy felvállalja akár a „neogiccset” is, és lazább kereteket biztosít. Fehér szerint egyértelműen a szerelmi tematika dominál ezekben a szövegekben, melyek sok esetben a „cukiságra” hajaznak.

Kele Dóri hozzátette: valóban, időnként túl szirupos egy-egy alkotás, viszont rengetegen olvassák és hatásos. Dóri tanulmányt tervez írni arról, hogy miként illeszkedik bele ez a (mozgalomnak is nevezhető) irányzat a populáris kultúrába. Egyébként mindig a friss kötetekből válogat, és azoknak az olvasóknak az igényeit helyezi előtérbe, akik azonnali élményt akarnak. Fehér Renátó rámutatott, hogy a frissesség igen fontos korunkban, az Instaversben ugyanakkor nem vész el az esszencia sem.

Nincs zárt rendszerük, az Instaversbe bekerülhet bárki, akinek vannak megosztani való sorai. Viszont legalább két folyóiratbeli megjelenés a feltétele annak, hogy valakinek a művéből instavers lehessen. Kele Dóri szerint komoly felelősség az, hogy hozzányúlnak szövegekhez, kiemelnek belőlük részleteket, és illusztrációkkal látják el őket. Bár – nagy örömükre – eddig csak egy olyan eset fordult elő, hogy a szerzőnek nem tetszett az Instaversben a művéhez rendelt kép, s ezt a szerkesztők azonnal módosították is.

Fehér Renátó úgy véli, annak ellenére, hogy nagyszerű dolog az Instavers, az irodalmat alapjaiban nyilván nem fogja megváltoztatni. Jó érzés számára, ha a szövegei szélesebb körben terjednek, ha megosztják azokat, ám utána már nem érdekli, mi lesz az idézet további útja, sorsa.

Míg a beszélgetés zajlott, kivetítőn lehetett olvasni az Instavers eddigi alkotásait. Többek között Parti Nagy Lajos, Tandori Dezső, Lackfi János, Fenyvesi Orsolya, Ughy Szabina, Tóth Kinga, Baki Júlia, Kele Fodor Ákos, Krusovszky Dénes, Miklya Anna, Baki Júlia műveiből láthattunk ízelítőt, a korábbi nagyok közül pedig Nemes Nagy Ágnes, Kassák és Weöres költeményeiből villantak fel illusztrált instaművek.

Az est zárásaként Izsó Zita Az első vacsora és az Utolsó ítélet, Fehér Renátó pedig a Kleopátra és a Csak szilveszter versét olvasta fel.

A beszélgetés után a közönség megtekinthette a másik teremben Huszka Zsombor aznap megnyitott Képregény és animáció című kiállítását. A kifüggesztett képek egyik érdekessége, hogy a Bigfoot nevű magyar kézműves sörfőzde számára készültek dekorációként a sörösüvegekre.

Szöveg és fotók: Csepcsányi Éva