„Beszéljünk az ember-állatról”

Kabai Lóránt volt az első vendége a Szerzőség és tapintás című sorozatnak a kolozsvári Tranzit Házban. A beszélgetésben, amelyet Borbély András vezetett, testiségről, tabukról, irodalmi szerepjátékokról, a Műút kreatív írásműhelyéről és Szöveggyár-táboráról volt szó.

„Beszéljünk az ember-állatról”

Szerzőség és tapintás – ezzel a címmel indította útjára a Tranzit Alapítvány, a Szépírók Társasága, illetve a Fiatal Írók Szövetsége új beszélgető-sorozatát. Mint a beharangozóból kiderült, nyolc felolvasó- és beszélgető estet terveznek a testidegenség témakörében, illetve válaszokat keresnek az irodalomról való gondolkodás, a korszerű irodalomoktatás kérdéseire is. Az első körben három beszélgetésre kerül sor a május és július közötti időszakban, már ismert, jobbára magyarországi költők részvételével, szeptembertől decemberig pedig pályakezdő szerzőkkel társalognak majd a kolozsvári irodalmi élet neves szereplői.

Az első esten Kabai Lóránttal, a Műút szerkesztőjével beszélgetett Borbély András, az ÚjNautilus szerkesztője, azonban már elején kiderült, hogy a moderátor és a meghívott költő-szerkesztő nincsenek egy hullámhosszon. Míg Borbély irodalomkritikusi precizitással, néha kicsit hosszúra nyúlt felvezetőkkel próbált lényegi dolgokra rávilágítani, Kabai mintha fárasztónak érezte volna saját szövegeit értelmezni, ezért gyakran kitért a válasz elől. De hát a költő dolga nem is az, hogy saját műveit interpretálja.

Serestély Zalán, az estek szervezője rövid bevezetőjében arra utalt, hogy a kutatások alapján a mai iskolások hetvenhárom százaléka magányos a különböző tanintézményekben. Saját tapasztalata, hogy a kortárs alkotó az ilyen fiatalok között az iskola és a tanárok által felállított tabukba ütközik, amelyek lehetetlenné teszik a kommunikációt. Serestély szerint ideje lenne beszélni az „ember-állatról”. Ezzel át is adta a labdát a moderátornak, hogy faggassa a meghívottat a testiségről.

Borbély András szerint nagyon sok az olyan terület, amelyről nem engedi meg a társadalom, hogy nyíltan beszéljünk. Az irodalom konvenciók rendszere, Kabai művei pedig kezdettől fogva ezekkel mennek szembe, például az alkoholizmus vagy a szexuálitás terén. A moderátor szerint a szövegekben az önreferenciális nyelvi hálózat, esszészerű levelezés, intertextualitás mögött egy erős személyes réteg húzódik meg. Arra volt kíváncsi, hogy mennyire tudatosan távolodik el a nyelvi játékosságtól és közeledik a személyesség felé a költő.

A válaszból kiderült, hogy az avasi keserű című kötet Kabai legszemélyesebb könyve, ez áll legközelebb hozzá. A lírai alany olyan figura, akit nem érdekel a szociális háló, azt mondja el benne, hogyan legyen az ember „szarházi”. A költő úgy érzi, ebben a kötetében sikerült levetkőznie a túlzott személyességet, amely korábbi könyveire jellemző.

Borbély az Édeskevés című, Spiegelmann Laura álnéven megjelent regény kapcsán az irodalmi alteregók problémáját boncolgatta, megállapítva, hogy a történetben a lírai alany önmagának nyelvet teremtő figura. A nyelvi játék, a filozófiai szövegek versként való használata és a primér testi tapasztalat találkozik ebben a regényben. Kabai szerint több olvasata van a szövegnek, ami látszólag egyszerű vagy néha együgyűnek tűnik, az sokkal rétegzettebb, maga Spiegelmann Laura egy alkalommal például Wittgenstein-idézetből csinál viccet. A tapasztalatok nem a test felől jönnek, hanem olyan működésmódokból, amelyekről nincs is szó. Lehetne pornóregénynek is nevezni, de azért szerinte sötétebb, nehezebb gondolatokkal játszik el a könyv.

Hogyan lehet a testről beszélni, a testmetafora miként nyilvánul meg irodalmunkban? – tette fel a konkrétabb kérdést Borbély.

A kortárs és főként az anyaországi magyar irodalom rettentően prűd és túlságosan óvatos, pedig a testiségről is muszáj beszélni – állapította meg ezzel kapcsolatban a meghívott. Szerinte nem szabad fönnakadni, mellébeszélni a szexualitás vagy más, látszólag problémás témák kapcsán. Ha egy szöveg vulgáris kifejezéseket kíván meg, akkor azt kell használni benne, másképp nem lesz hiteles az, amit mondani akarunk. Az is igaz, hogy nehéz megtalálni néha mértéket, s van, aki átesik a ló túloldalára.

Az est további részében a Kabai-művek és az emlékezés kapcsolatát vizsgálták. A szerző fölolvasta idevágó, Óda című versét, amely az ’56-os forradalomra való emlékezésről is szól.

Végül a közönség is kérdezhetett. Balázs Imre József a beharangozóban is beígért irodalomtanítás témájára terelte a beszélgetést, ugyanis a Műút szervezésében működik egy kreatív írásműhely és Szöveggyár-tábor diákoknak. Arra volt kíváncsi, mi érdekli a fiatalokat, milyen kortárs szerzőket lapoznak szívesen.

Kabai erre a kérdésre úgy felélénkült, mintha csak most kezdődött volna el a beszélgetés. Lelkesen mesélte, hogy ezzel kapcsolatban csak jó tapasztalatai vannak. 2011-ben indították útjára a fiatoknak szóló irodalmi projektjüket. Kezdetben 10-15 emberrel működött, ami a város (Miskolc) humán iskoláihoz mérten nagyon kevésnek tűnhet, de ő rendkívül örült ennek a számnak is. Amikor kiderült, hogy ezek a fiatalok kortárs folyóiratokat, sőt mai szerzőket is olvasnak, még inkább meglepődött. A legtöbbjük Kemény Istvántkedveli, Tandorival nem tudnak mit kezdeni, Parti Nagyot viszont szeretik, Varró Dániel inkább megosztó figura, s nagyon meglepő, hogy Zalán Tibort nem ismerik – mesélte Kabai, aki befejezésül újra fölolvasott.

Varga Melinda