Egy holnaplopó naplójából – Faludi Ádám vers/prózái

 

 

Miért volt itt ez a sok idő, ha egyetlen pillanatát sem lehetett megtartani? Az idézett kép csak illusztráció. Hidegek felvonulása egy esős vasárnap délután. Civil tiszteletadás mellett ünnepélyes redőnyfelhúzás. Mit látnak szemeink? Utána fordulunk az idei utolsó nyárnak és megállapítjuk, egyre jobb ez a nyár, csak hát folyamatosan távolodik. Olyan, mint a többi nyár. Alig észrevehetően van, majd egyre terebélyesedve nincs. És akkor már nem tudunk átsiklani gyors pillanatain, mert a jelentéktelennek vége. A jelentéktelen elnyerte méltó jelentőségét. Amikor ringló dobol a palán, az ismerős szél jár a tónál. Semmi kétség. A hal bosszújaként emlegetett szálka története elevenedik meg bográcsunkban. Pincér, hozzon egy rendes adag homályt, nincs kedvem tovább menekülni!

 

 

A sün együtt eszik a macskákkal, elsőre úgy gondoltam, hogy az én hibám, szórakozik a képzeletem, egy beállítás képei, de nem. Felkel a nap, lemegy a nap, a macska mosdik, a sün szuszogva útra kel. A kerítésen túl, az olcsó ajánlatok birodalma. A legyőzhetetlen tudatlanságra alapított birodalom. Egyszer használatos ember, eldobható nap, szelektív gyűjtés. Így látni innen. És mégis kifürkészhetetlen ez az egész, akár a madár szándéka. Figyelem, figyelem! Régóta figyelem. – Vagy nem maga az élet a legjobb időtöltés? – tette fel a kérdést egy messze elkalandozó délutánon Ed Sanders a híres „könyvmoly, fűkadét, fug költő, a Fuck You Press szerkesztője, kiadó, stb.”, ahogyan magát körülírta a jeles ezerkilencszázhatvanakban. Ez a kérdés nem tőle származott eredetileg, hanem benne volt a levegőben és a közfelkiáltás következtében került a falakra akril festékkel és széles gesztusú betűkkel. Aranyköpés, magyar ezüst, feledésbe merülő forralók. És szemernyi bánat, szemernyi hiányérzet, szemernyi nincs sincs a batyudban  attól kezdve, hogy mégiscsak megértetted mindezt. A repkedés közben dugóhúzóba került és így eltűnt dolgok azonban rendre felbukkannak a kényelmes hétköznapiból, ha időnként odébb rúgsz egy hantot vagy kövületet.

 

 

mindjárt szeptember egy _* villanydrótjaimon százával a _* gyülekező varázsbegy _* a tollfrakkok szárnyán kéklő fény siklik _* kék a feketén elöl pedig a független fehér _* a felkerekedés napokon belül innen elrepít _*  elrepül az összes újabb megint _* sok-sok megint röppen fel _* varázsütésre vagy csak a kényszer _* viszi el az újabb és újabb megintjeim _*

reggel hat múlt az augusztusból _* mindjárt szeptember egy _* villanydrótjaimon százával a
_* gyülekező varázsbegy

 

 

 

A biztonságérzet azt jelenti, hogy a vészhelyzet érzékelőd nem működik. Legjobb lenne mihamarabb valami csapnivaló után nézni. Egy kéttagú szón hét pont – ez igen! A Rekordok Kora mindenkit beültetne a közönség soraiba.  Keleti pályaudvar, Nyugati pályaudvar, Változatok pályaudvar, Tiszai Pu, és így tovább, jöjjön! Lapozzunk. A napozó zárva.

 

 

 

Ablak-e

 

Blake

L
Ablak-e

K

E Blake

 

avagy a
nyitott

ajtósor

lenne a

kijárat

ajtók a

Morrison Hotel fehér falában eltemetve odalenn

esetleg

átjárás

a falon

szándékos halálforgalom

There are things that are known, and there

are things that are unknown; un between

there  are

DOORS

 

 

 

Előbb a rozsdafarkút ismered meg, később a rozsdamarót, aztán pedig egyiket sem. Utóbb rendszeresen összekevered a nevüket is. A nyár fáin minden levél neked szól és mindegyiken egyetlen mondat és mindegyik mondat ugyanaz. »Ha annyira hiábavaló volt, akkor miért baj,

hogy nem valósult meg?«
Rezgő nyár és az ezüst nyár. Hokusai fókuszai avagy fókuszálj. 2014 szeptemberét látod odakint.

 

ahogyan apránként nem jutnak eszembe a dolgok

úgy jutnak eszembe hogy ezek az aprók és

nagy címletűek nem jutnak eszembe

és apránként így jutnak eszembe újra

 

de nem tudnék velük élni

nem szerettem megfelelően őket

talán emiatt nem jutnak eszembe időnként

hogy így jussanak időnként mégis az eszembe

lehet hogy jobb lenne

ha soha többé nem jutnának eszembe

mi is maradna akkor az egészből jut eszembe

hát nem sok olyan amire szükségem lenne

aprók nagy címletűek

egyik sem sok

hagyjuk így ahogy van

hogy eszembe jusson olykor a

megfelelően kedvelni és a
megfelelően nem kedvelni jelentése apránként
szól a hóvége rag-time