A test történetei a színház nyelvén
A test történetei mottó köré építkezik az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál, amely november 26. és december 7. között zajlik Kolozsvárott. A negyedik alkalommal megrendezett színházi biennálén huszonhárom előadást láthatunk nemzetközi hírű társulatok előadásában.
A test történetei a színház nyelvén
„Bennünket, emberi lényeket, folyamatosan foglalkoztat saját testiségünk, külső megjelenésünk, életműködésünk, öregedésünk, időbeliségünk, halandóságunk, fogantatásunk -születésünk, fájdalmas betegségeink, nemiségünk, minden, ami az ige testté válása óta a test rejtélyes kémiájához fűz. Lehet-e a színháznál alkalmasabb hely arra, hogy ezekkel a kérdésekkel a maguk fizikai valóságában szembesüljünk? Hiszen a színház éppen néző és színész jelenlétére, jelen idejű térbeli egymásrautaltságára épül a játékosság sajátos közegében” – fogalmazott Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója a nagyszabású rendezvény kapcsán, amelyre a világ minden tájáról, Szabadkától Mexikón és Olaszországon át Dél-Koreáig hívtak előadókat, társulatokat.
Tompa szerint a jelenkori színház törekszik újraértelmezni a testiség fogalmát, új tapasztalatokkal ajándékozni meg a nézőt. A színház és a performansz határa egyre inkább összemosódik, a forma átjárhatóvá válik. Dialógus helyett a “testemlékezet”(Jan Kott) egyidejű kollektív élményét próbálják előidézni egy közös térben, amelyben “performer” és “közönség” felelőssége megnő , részvételük cselekvésértékűvé válik.
A történelem során annyiszor felmagasztalt, megdicsőült, megkínzott, meggyalázott és megalázott test feltámad-e végül? Van-e megváltás? – ezekre a kérdésekre adhat választ például a a berlini Schaubüne és a londoni Cheek by Jowl első kolozsvári vendégszereplése, Thomas Ostermeier és Declan Donnellan kiemelkedő kortárs rendezők színrevitelében.
A fesztivál újdonságai közé tartozik a dél-afrikai színház - és performanszművész, William Kentridge jelenléte, a mexikói Lux Boreal táncegyüttes, a lengyel ZAR társulat, az amszterdami holland–amerikai Transversal Theater Company, a horvátországi Rijekai Nemzeti Színház olasz nyelvű társulata vagy az olaszországi Pippo Delbono társulat Amore e carne című előadása, amelyben Alexander Bălănescu hegedűművész is fellép.
A fesztivál visszatérő vendégeinek produkciói közül megemlítjük Nagy József Paysage Inconnu vagy a Tel Aviv-i Habima Színház A velencei kalmár című előadását Illan Ronen rendezésében. Nem ismeretlen a Kincses Város színpadán a Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház és a Magyarkanizsai Jel Színház sem, őket is megnézhetjük a csaknem kéthetes színházi maratonon.
Az előadások mellett számos kiegészítő programra kerül sor, amelyekbe ugyancsak érdemes belekóstolni. Idén is a TIFF-Ház ad otthont a társulatok előadóművészeivel, rendezőivel való közönségtalálkozóknak. Az Ecsetgyárban, a Tranzit Házban és a főtéri Kaszinó épületében kiállítások, koncertek, könyvbemutatók, workshopok, kiállítások várják az érdeklődőket.
Tompa röviden kitért az előző évek rendezvényeire is. Már az első fesztiválon különböző színházi kultúrák találkozhattak egymással a kolozsvári színpadon, a másodikon kinőtte a színház épületét a rendezvény, kiléptek más kulturális terekbe is, a Szépművészeti Múzeumban, a Tranzit Házban, az Ecsetgyárban is zajlott a fesztiválprogram. A harmadik Interferenciák már tematikus volt, a Hangok párbeszéde köré építkeztek az előadások.
A fesztivált beharangozó sajtótájékoztatón egy fiatal színművészetis hallgatókból összeverbuvált csapat megejtő mozgásszínházi perfomansza hűen tükrözte a Tompa által elmondottakat, hogy a színház és performansz egyre inkább kezd összemosódni, a formai határok máshol lesznek. A fiatalok Györgyjakab Enikő színész-koreográfus, a Kolozsvári Állami Magyar Színház munkatársa irányításával hozták létre rövid, ám annál tanulságosabb táncprodukciójukat.
A sajtótájékoztatón Horváth Anna alpolgármester háláját fejezte ki a színháznak a színvonalas fesztiválért. Kolozsváron csak úgy pezseg a kulturális élet, egymást érik a jobbnál jobb rendezvények. A városvezetésnek csak az a dolga, hogy támogassa a kulturális intézmények, civilszervezetek munkáját. A kolozsváriak és erdélyiek szerencsés helyzetben vannak, hiszen nem kell több száz vagy ezer kilométert utazniuk, hogy láthassák ezeket a nemzetközi hírnévnek örvendő társulatokat. Jóformán házipapucsban nézhetjük meg őket – fogalmazott Horváth.
Varga Melinda
